Bárki, aki ezt olvassa tépjen meg.
Legyen szíves.

Szóval, mégis hogy mertem leírni a 11. részben, hogy valami random költő meg, hogy a Marketplace-en tanyázó emberek is simán írnak ilyet és hogy ezek nem versek?!

Ő nem valami random költő.
Ő Simon Márton.
Akinek már négy kötete megjelent, a slam poetry egy kiemelkedő alakja.

Ő volt az első kortárs költő, akitől önszántamból olvastam, és akinek szeretem az írásait, annak ellenére, hogy nem szoktam érteni.
Simán tudok idézni tőle, néhány mondata nagyon megragadt bennem.

Persze ebben az egyik legrosszabb az volt, hogy igazából csak 1-2 írását ismertem.
A Polaroidok azt hiszem olyan, mint a Boku no Pico. Valaki elismeri, hogy versek vannak benne valaki nem.
Valaki szereti a Boku no Picot, valaki nem. Ez a kötet mondjuk elég népszerű kötete az írójának. Ez egy szar hasonlat volt xd.

A másik az, hogy szeretem az írásait.

Hozzá képest, még bőven van hova fejlődni, hiszen csak tavaly november óta foglalkozom komolyabban írással, egy csapatban, ahol kapok visszajelzéseket.

Ez most csak így jött, ahogy random visszanéztem a részeket. Ma már egyáltalán nem úgy gondolom, ahogy azt korábban leírtam. Köszönöm a figyelmet! ^^