Szóval kedden könyvtárazni voltunk.
Elmeséltük mindenki előtt a könyveinket (nem azt, amivel Zsuzsi nénit agyontraumatizáltam), amiket kivettünk a könyvtárból.

Utána ki az akit játszottunk vagy mit.

Kedvenc osztályfőnökünk kivette a Polaroidokat valami írótól, ami szerintem hülyeség, hogy versek vannak benne. És ebből olvas fel a tanárunk.

Mint például pénteken:
– Pince eladó

Ezt én is meg tudnám írni. Sőt a Marketplacen tenyésző random fószerek is, ha tudnának helyesen írni.

És aztán az osztály kapott egy animés képregényt, amiből a posztert Axel egyből le is foglalta.

Aztán beleolvastam egy versbe, ami kint volt a falon, pontosan nem emlékszem rá.

"Nehéz olyan világban élni,
Ahol mindenki rózsa,
De te napraforgó akarsz lenni."

Ennyi maradt meg, de az se biztos, hogy így volt.

Mellettem áll a tanárnő, szemben a könyvtáros, aztán megszólalok, hogy nekem tetszik ez a vers.

Megkérdezi, hogy szoktam-e írni, aztán a tanárnő meg elárulta, hogy igen.

– Nem szeretnél Írógárdás lenni?
– Dehogyisnem!

~ És ez a csodálatos története annak, hogy bekerültem ebbe a csapatba. ~

Este pedig – mivel megkért a fővezér – átküldtem néhány vállalható versemet, amit átküldött egy (szerintem) kihalófélben lévő költőnek véleményezésre.

Bár lehet csóró már meg is halt, az általános iskolás verselésem következtében és ráadásul nem is írok ilyen jól.

(Btw, remélem egyik se wattpadozik, vagy ha igen, nem olvassa a könyvemet.)