[ÉBRESZTŐÓRA MEGSZÓLAL]

És felébredtem... de milyen kellemes álom volt ez, de legalább most kivételesen nem arról álmodtam hogy különböző módokon halok meg ( meggyilkolnak, megkínoznak, hirtelen halált halok(természetes úton(szívroham, sztrók, rák)természeti katasztrófában halok meg, vagy eljött az apokalipszis és abban vesztem el az életem) vagy hogy egy szerettemet veszítem el a szemem láttára, végre most nem én haltam meg, hanem egy olyan személy aki igazán megérdemli. Tudom hogy most azt gondolod hogy mennyire egy beteg, szörnyű ember vagyok(Vagy rosszabbakat) amiért ezt álmodtam, meg hogy egyeltalán így érzek és azt mondom rá hogy "jó/szép" álmom volt. De bele lehetne gondolni abba hogy sok nehéz dolgon mentem keresztül az életem során, mégha csak 19 éves vagyok: harcolok anyámmal mert meleg vagyok és nem akarok gyereket vállalni( megsúgom nem azért mert meleg vagyok ) harcolok apámmal mert nem akarok tudni és hallani a szüleiről és a testvéréről, mert majdnem minden rossz dolognak ami ért ők okozták, harcolok azért is mert olyan dolgot vár el tőlem amit soha nem fogok teljesíteni ha belepusztul sem.( Ez a dolog lényegében az, hogy adjam fel a szabad akaratom és az életem, és úgy tegyek és úgy éljek ahogy neki és a rokonainak megfelel.) Egyetlen támaszom a nővérem, aki tényleg mindig mellettem van feltétel nélkül szeret és mindig számíthatok rá, ő neki mondtam el legelőször hogy meleg vagyok, egy rossz szót sem mondott rám csak annyit,, Én mindig szeretni foglak bármi történjék is." és ez fordítva is igaz, bármit megtennék a nővéremért. Ő segített át a nehéz időkben sokat köszönhetek neki.
END