Hirtelen egy temetésen voltam, Klári (tudod "nagyanyám") temetésén voltam és végignéztem ahogy leengedik a gödörbe amit a sírásók kiástak és láttam hogy apa mellettem sír. Keservesen sírt, nagyon szomorú volt, én pedig odaléptem hozzá és a fülébe suttogtam hogy részvétem PLUSZ ( Most jön a java az egész álmomnak) Azt hiszed hogy álmában halt meg? Nem bizony, megmérgezték és ÉN mérgeztem meg. Végignéztem ahogy a méreg kínozza míg segítettem rajta, megkönnyítve távozását, megfolytottam a saját párnájával. Látni akartam hogy mennyire fog fájni ha anyád megdöglik. Ès egy picit csalódtam, azt hittem jobban fog fájni.
{Nem úgy fájt neki mit ahogy elképzeltem, azt hittem jobban ki fog készülni,ez vonatkozik a hülye testvérére is.} Teljesen kiborult amikor ezeket elsuttogtam neki, kikelt magából a temetésen. {A harag, a megvetés, a fájdalom és a szomorúságot lehetett érezni belőle.}
(De ha így később így belegondolok akkor amit álmomban éreztem(a haragjára értem)az közel sem haladja meg az én dühömet és haragomat,ami az évek alatt ami folyton felgyülemlett bennem és még a mai napig is nő..) [Apa] Hogy merészelted ezt tenni? Milyen ember vagy te?! Undorító vagy. Hányok tőled!

Folytatás érkezik!