Amy szemszögéből:

Felébredtem, és gyorsan kikeltem az ágyból. Fel öltöztem egy unicornisos cuccba, és elindultam lefelé hogy elkészítsem a mosolygós palacsintámat.(az mindig felvidít) Evés közben elkezdtem gondolkodni:

Gondolkodom:
(Annyira haragszom a nővéremre. Annyira megalázott Emma előtt. Jobb is hogy nincs itthon, különben most nagy hisztit csapnék. Na mindegy, nem is foglalkozom vele. Inkább eszem tovább...)

Befejeztem a reggelimet, és elindultam az iskolába. Szerencsére nem találkoztam a drága nővéremel, ezért nyugodtan mehettem be az osztályterembe. Éppen a terem felé tartok amikor össze futottam jó barinőmmel Emmával.

Én: - Szia Emma! Szép napot neked!😒😔

E: - Szia Amy! Valami baj van? Te mindig vidám szoktál lenni!

Én: - Tudod, még mindig haragszom a nővéremre, amiért így viselkedett velem. De rájöttem, hogy sosem fog megváltozni, ezzel együtt kell élnem.😔

E: - Tudod Amy, minket nagyon idegesít a viselkedésed, de mi ezzel a tulajdonságoddal is ugyanúgy szeretünk téged.

Én: - Ha nem tudjátok elfogadni, hogy ilyen vagyok, akkor mind a ketten hadjatok békén!!!😭😭

E: - Amy, nem úgy gondoltam...😔

Én: - De igen is így gondoltad, ne is tagadd!!!😭😭

E: - De én sze...re...t...lek Amy Winds!!!😭🖤

Én: - Emma, mit mondtál az előbb???😟😧😦😯😮😍

E: - Azt hogy szeretlek, Amy Winds ❤️

Én: - Te ki tudtad azt mondani hogy "szeretlek" ennyi év után??? Ha ezt nekem ki tudtad mondani, akkor tényleg igazán szerethetsz!!! IMÁDLAK EMMA WATSON!!!😍😘🙂😊

E: - ÉN IS MAGYON SZERETLEK!!!😍

Könnyezve, és örömteli arccal megöleltük egymást. Éreztem ahogy Emma a depresszióból felszabadul, és végre egészséges lány lesz belőle. Ezek után már nem voltam képes sírni, és nem is járt ez a gondolat a fejemben. Csak is arra tudtam gondolni hogy végre talán meggyógyúlhat a barinőm. Vége lett a napnak, és indultam haza, amikor belebotlottam egy fiúba, aki egészen jóképű volt. Segített felállni:

Connor: C

Én: - Bocsi, nem volt szándékomban meglökni téged! Amúgy mi a neved?

C: - Semmi baj, de légyszi  legközelebb nézz az orrod elé, amúgy én Connor West vagyok, és te?

Én: - Én Amy Winds vagyok. Amúgy te nem az én sulimba jársz, olyan ismerős vagy nekem.

C: - De, tudod nekem ez volt az első napom itt nálatok. Te, figyu leszünk barátok?

Én: - Igen, persze! Nagyon szeretek új barátokat szerezni!😀😊🤞

C: - Akkor holnap tali "barátom". Vigyázz magadra!

Én: - Oki, szia Connor! Te is vigyázz magadra "barátom"!

Haza mentem, amikor Katherina megállított:

K: - Szia Amy! Figyelj, nem szeretném ha, mérges lennél rám, kérlek bocsáss meg, amiért így megaláztalak Emma előtt!😔

Én: - Semmi baj! És örülök hogy be láttad, hogy mit tettél! Szeretlek nővérkém!!!😍😘😊

K: - Én is téged! Na, de mennyél aludni mert reggel suli!🙂 Jó éjszakát!

Én: - Neked, is!🙂💜

Lefürödtem, fogat mostam, és elmentem lefeküdni, a pihe-puha ágyikómba. Közben gondolkodtam:

Gondolkodom:
(Annyira jól telt ez a nap. Emma lehet hogy meggyógyul, Katharinaval meg megint jóban vagyunk. Ez volt a leges legjobb nap a világon. Holnap remélem hogy, szivárványosan, fantasztikus nap lesz.)

Nem rész!!!:
Remélem ez a rész is tetszik minden embernek! Köszönöm szépen hogy nagyon sokan vote-toltátok az előző részt, és hogy sokan bekövettetek! Mindenkinek sok ölelést küldök!!!😊🙂💜