Kora reggel jövök meg az iskolába, nem hiszem, hogy lesz itt rajtam kívül valaki.  Amikor azonban az osztályteremhez közeledek, hangokat hallok onnan.

- De ő tetszik nekem, Tsuyu!

- Akkor mondd el neki!

- Mondani könnyű!

- Nem tudom megérteni, miért olyan nehéz ez neked, Ochako?

  Nem, nem akarom hallani ezt a beszélgetést.  Egyeltalán nem érdekel ... már megforduló hogy elnenjek, amikor hirtelen ...

- A probléma az, hogy Dekut szeretem!

A szívem fájdalmasan összeszorul. Ő  Izukut hívja Dekunak ... Ezekszerint ... Uraraka szereti Izukut ... Miért fáj ez annyira?  De ami még jobban aggaszt: Hogyan értette meg?  Nem értem, miért érdekel ez hirtelen ennyire? Talán azért, mert még soha nem voltam szerelmes?  Vagy azért, mert Izukuról van szó?  Meg kell kérdeznem iskola után, honnan tudta meg, hogy kedveli.

***

- Nem hiszem el, hogy nem mehetünk a táborba.  - Ashido annak a határán van, hogy elsírja magát. Három másik osztálytársak áll mellette hasonló állapotban.  - Annyira várom, hogy meséljetek majd róla.

- Még nem dőlt el semmi. - Izuku próbálja megnyugtatni őket.  - Talán csak teszt egy volt?

Becsengetnek, és mindenki elfoglalja a helyét.  Még egy másodperc sem telt el azóta, hogy megszólal a csengő, amikor Aizawa belép az irodába.

- Jó reggelt!  - Azts, köszöntött nekünk ,ez valami új.  - Sajnálatos módon vannak köztetek olyanok, akik megbuktak a vizsgán - kezdi.  - Az edzőtáborral kapcsolatban: mindenki megy!

- Mi is mehetünk?

- Tényleg?

- Igen.  Nem sikerült a gyakorlati vizsga, de az elméleti mindannyian leadtátok.

- Vagyis, amikor azt mondtad, hogy akiknek nem sikerül a vizsga, nem mehet a táborba -?

- Hazudtam, de a jó ügy érdekében.  Az edzőtábornak növelnie fogjátok az erőtöket, és nektek most pont erre van szükségetek.

***

Végre vége az óráknak, és mindenki összepakolja a cuccait, hogy hazamenjen.  De még mindig van egy befejezetlen dolgom.

- Uraraka!  - lépek az asztalához.  - Van egy perced?

- Persze!  Mit szeretnél, Todoroki?

- Én ... Nos ... - A fenébe!  Át kell gondolnom, hogyan kezdjek bele a mondandómba.  Hiszen nem mehetsz oda csak úgy egy emberhez azzal hogy „Hello!  Úgy hallottam, hogy tetszik a barátom, és meg akartam kérdezni, hogy értetted meg?  Mert lehet hogy meleg vagyok, és én is kedvelem őt. "  - A-amikor reggel jöttem, én hallottam a beszélgetéseteket A-Asui-val.

- Te-te… te… MI?  - Elvörösödik zavarban (vagy haragjában, jó oka van rám haragudni rám).

- D-de ne érts félre, nem készülök elítélni téged, és nem mondom el  senkinek. Csak azt szeretném  megtudni: Hogyan értetted meg hogy szereted?  Csak, én még soha nem voltam szerelmes, és-

- Ó hogy csak erről van szó  - Mondja most már teljesen nyugodt hangon  - Tudod, ha szerelmes vagy, vagy kedvelsz valakit, ez az ember tökéletesnek tűnik neked, úgy tűnik, hogy soha sem nem hibázik és mindent tökéletesen csinál, pont ezért ezeket az érzéseket nagyon gyakran  össze szokták keverni az egyszerű csodálattal.  De azért vannak különbségek.  Jobban kedveled a társaságát, mint bárki másét, és állandóan együtt akarsz lenni ezzel a személlyel, hozzá érni és magadhoz ölelni, és amikor mások teszik ugyan ezt, akkor az irritál.  - Csak beszél, beszél és beszél, alig tudom kivenni mit.  Mind az, amit mond, nagyon hasonlít ahhoz, amit Izuku iránt érzek.  - Meg akarod védeni őt mindentől, a veszélyektől és más emberektől. Ha ő szomorú, akkor az neked is fáj, amikor sír, akkor te is szomorú vagy, és amikor mosolyog, akkor te is jobban érzed magad.  Ezt jelenti a szerelem.  Nem mondhatom, hogy minden pont így van, mert a saját tapasztalatomra támaszkodok , amiből őszintén szólva nincsen túl sok, de mindig valami ilyesmit éreztem.

Nem.  Biztos téved, vagy én tévedek.  De az nem lehet, hogy szerelmes lettem Izukuba.  Ez egyszerűen lehetetlen!  Valamajikünk  téved, egyszerűen nincs más lehetőség!  De minden esetre megkérdezem a nővéremet, amikor hazaérek, az ilyen dolgokat illetően neki sokkal több tapasztalata van, mint nekem vagy Urarakinak.

- Ez volt minden, vagy szeretnél még valamit?  - Kérdi, összeszedve a holmiját.

- Nem-nem, ez volt minden.  Köszönöm.  - Felveszem a táskám a vállamra, és a lehető leggyorsabban elhagyom a tantermet , át kell gondolnom ami történt.

Arra számítok, hogy az öltözőben már nem lesz senk. Viszont amikor odérek, azzal a ténnyel kell szembe néznem, hogy  még az egész osztály itt van.  És miért van itt mindenki? Én csak egyedül akarok lenni.  Mindegy, akkor most annyi a lényeg hogy észrvétlenül el tudjak menni.

- Todoroki!  - A fenébe!  Észrevettek!  És még minden rendben is lenne, ha az illető nem Izuku lenne!  Houston van egy kis problémánk!  - Jössz velünk vásárolni?

- M-miről beszélsz?  - Le kell nyugodnom, sürgősen meg kell nyugodnom!

- Ó, tényleg te nem is hallottad  Holnap elmegyünk vásárolni az osztállyal.  Sok mindent meg be kell szerezni, már csak egy hét van a táborig.  Együtt gyorsabb és szórakoztatóbb is lesz.  Nos, velünk tartasz?  - Nem akarom elutasítani tőle, de muszáj.

- Sajnálom, de nem tehetem.  Megígértem anyának, hogy holnap meglátogatom.

- Semmi baj.  Megértem.  És ha már elmész hozzá, akkor üdvözlöm.

- Oké, de ez az utolsó alkalom.

- Ezt hogy érted? Minek lesz az utolsó alkalma?

- Üdvözletet adok át utoljára.  Ráadásul amúgy is találkozni szeretne veled.  Úgyhogy legközelebb személyesen köszönhetsz neki.

Értetlenül néz a szemembe, és csak most esik le, hogy mit is böktem ki.

- D-de nem muszáj!  Megértem, ha nem akarsz jönni!  - Próbálom menteni ami menthető, de úgy tűnik, hogy csak tovább rontok a helyzeten.

- Nem, minden rendben. Szívesen megismerkednék az anyukáddal.  - És mosolyog, mosolyog, de úgy ahogy csak ő tud.

És úgy érzem, hogy az évek során a szívemen keletkezett jég lassan olvad.  Az ilyen pillanatokban, amikor így mosolyog, igazából boldognak érzem magam.  Eszembe jutnak Uraraka szavai: "Amikor mosolyog, te is jobban érzed magad"  Erre gondolt volny?  Talán akkor mégis szerelmes vagyok ...?  NEM!  Ez LE-HE-TET-LEN!  Ez árulás lenne, a barátságunk elárulása.

- Találkozzunk valamikor nyáron természetesen tábor után.

- I-igen.  - Miért dadogom a rohadt életbe?!

- Csodás!  Később megbeszéljük pontosabban. De most mennek kell, mert

- Oké.  Szia!

- Szia!

***

- Szia!  Otthon vagyok.

- Szia Shoto!  A vacsora hamarosan készen lesz, úgyhogy ülj le az asztalhoz.  Én is mindjárt jövök.

Leveszem az utcai cipőmet, elmegyek a konyhába, és leülök az asztalhoz.  Néhány perccel később megérkezik a nővérem a vacsorával a kezében.

- Azta, jó illata van.  Mi ez?

- Katsudon!  - jelenti ki büszkén.  - Most főzntem először.  Remélem jól sikerült.  - Izuku is szereti a katsudont, ez a kedvenc étele.  Akkor beszéltünk erről, amikor kórházban voltunk Iidával.  Szóval biztos vagyok benne, hogy finom.

Megkóstolok egy kisebb darabot és ... ez elképesztően jó.  Nagyon-nagyon finom.  Talán még finomabb is, mint a soba.  Most már értem, miért szereti ennyire Izuku ezt az ételt.

- Remekül sikerült, Fuyumi!  Nagyon finom lett!

- Köszönöm!  Örülök, hogy ízlik.  - Ő is megkóstolja az ételét .  - Azta! Tényleg  finom.  Ilyet máskor is kell majd főznöm

- Teljesen egyetértek veled.

Meg kell kérdeznem Fuyumit is. De  ezúttal megpróbálom kicsit másként feltenni a kérdést.

- Figyelj, Fuyumi, mit jelent, az ha valaki társaságában jobban érzed magad, mint másokkal, ha egyre több időt akarsz tölteni ezzel az embrrel - próbálom szavakba önteni, hogyan érzem magam Izuku társaságában, - és ha ez a személy bajban van, készen állsz-e mindent feladni, hogy megmentsd?  Fontossá válik számodra, hogy ez a személy mit gondol rólad, és amikor látja a kudarcoe, a föld alá akarsz süllyedni a szégyenedben és...

- Istenem, Shoto!  - Szeretném folytatni, de a nővérem félbeszakít.  - Te szerelmes vagy?!  - kérdezi széles mosollyal az arcán.  Most szórakozik velem?!

- M-mi?

- Szerelmes vagy.  Ki ez a szerencsés lány?  - Ha tudná, hogy ez a személy egyeltalán nem szerencsés és annál inkább nem lány.

- Pont ez a probléma.

- Mi? Nem bízol bennem?

- Bízom benned, de ez egyszerűen lehetetlen.

- Miért?  Az emberek szoktak szerelmesek lenni, és ha nem tudnád, te is ember vagy, úgyhogy te beleszerethetsz valakibe.

- Sajnálom, de egyedül akarok lenni.  - Felállok az asztaltól és felmegyek a szobámba.

***

Az ágyamon fekszem, és próbálom felfogni, mi is történt ma, vagy inkább azt, amit Uraraka és Fuyumi mondtak nekem.  Miért gondolják mindketten, hogy szerelmes vagyok?  Uraraka természetesen nem ezt mondta, de a szavaiból nem lehet más következtetést levonni.  De ez nem lehet.  Ez elárulnám Izukut, elárulnám a barátságát, hiszen ő barátjának tart.  Ha beleszeretek, az árulás lesz.  Szóval egyszerűen nem lehetek szerelmes belé.  Valószínűleg Uraraka téved, vagy félreértettem, a nővérem pedig egyszerűen szórakozik velem.  Holnap elmegyek anyához és megkérdezem.  Biztosan tudja a választ, és nem fog ugratni sem.

***

- Szia anya!  - lépek be a kórterem.

- Szia Shoto!  - Megölel, mindössze egy hete nem láttuk egymást, de már hiányzott.

- Nos, hogy hogy mennek a dolgok az iskolában?

- Nemrég volt vizsgánk, szerencsére mindet letettem. - nem akarom elmondani, hogyan csesztem el mindent  negint  - Egy hét múlva edzőtáborba megyünk, így valószínűleg nem tudok eljönni, sajnálom.

- Semmi baj.  Csak légy óvatos.

- Anya, feltehetek egy kérdést?

- Természetesen kérdezzen.

- Hogyan, hogy megértsd ... szerelmes lettél?

- Ó, nem vártam tőled ilyen kérdést, bár már abban a korban vagy, amikor az ember elkezd gondolkodni ezen.  Nos, először is meg kell értened a különbséget a beleszeretni és a megszeretni között.  Ha szerelmes vagy, az ember tökéletesnek tűnik és soha se hibázik, mindent tökéletesen csinál, de amikor szeretsz valakit, észreveszed az illető hibáit, de velük együtt szereted.  Egyre több időt szeretnél tölteni ezzel az emberrel, mert nagyon szereted a társaságát.  - Még beszél valamiről, de már nem tudok rá figyelni.  Ezek szerint mégis, mégis beleszerettem! A rohadt életbe! Hogy történhetett ez? Hogy  sikerült beleszeretnem a barátomba?

- A fenébe - próbálok a lehető leghalkabban káromkodni, de anya mégis meg hall engem.

- Mi az?

- Én ... beleszerettem ...

- Ez teljesen normális. Pont abba a korban vagy amikor az ember el kezdd érdeklődni az ellenkező nem iránt.

- Pont ez a baj... Ő nem egy lány ...

- Tényleg-?

- Midoriya.  Szerelmes vagyok Midoriyába.

Nem tudom, mit tegyek, beleszerettem az egyetlen barátomba. Elárultam a barátságunkat.  És ha ez még nem lenne elég, ő is srác.  Anya keze elvonja a figyelmemet ezekről a gondolatokról, és finoman megsimogatja a hátamat.

- Shoto, szeretném, ha tudnád, hogy nekem mindegy, hogy kit szeretsz.  Mindig szeretni foglak, bármi is legyen.  Számomra az a legfontosabb, hogy találj valakit, aki boldoggá tesz.

- Köszönöm anya!  - Kicsit jobban érzem magam a szavaitól, jó tudni, hogy elfogad engem.  De nem tudom, hogyan viszonyul Izuku a melegekhez.

- És Midoriya miatt ne aggódj - mintha elolvasta volna gindolataimat -, biztos vagyok benne, hogy ő nem fog ezért hibáztat,  azok alapján amit róla meséltél, csodálatos ember.

- Igen, ez igaz.  - Eszembe jut a tegnapi beszélgetésünk. - Egyébként néhány hét múlva te magad is meggyőződhetsz róla.

- Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogy megegyeztünk, hogy nyáron el  jövünk hozzád.

***

A busszon utazok, és a telefonomon olvasom a híreket.  Elsö ránézésre semmi érdekes nem történt. De a figyelmemet egy cikk hívja fel , amely alig néhány perccel ezelőtt jelent meg.   A Gonoszok ligája egyik lehetséges vezére rátámadt a UA egyik tanulójára, egy bevásárló központ kellős közepén. Pont  ott, ahova el akartak menni, nem hiszem, hogy ez véletlen egybeesés lenne. Megnyitom ezt a cikket, és elkezdem olvasni.

Ma körülbelül 13 órakor a UA Akadémia egyik tanulója, Ochako Uraraka, egy az osztálytársára irányított támadást jelentett be, Izuku Midoriya ellen.  A támadást Shigaraki Tomura, a Gonoszok Ligájának egyik lehetséges vezetője hajtotta végre.  A bevásárlóközpontot azonnal bezárták és az embereket evakuálták.  A kamerák videofelvételét a rendőrség többször is átnézte, de a tettest találták meg.  A diákokat a rendőrség elvitte további kihallgatásra.

Megtámadta Izukut!  Ez a rohadt kis szardarab kezet mert emelni Izukura!  Esküszöm, ha legközelebb meglátom a saját kezemmel fogom megfojtani ezt a rohadékot! Hogy merészel hozzáérni Izukuhoz?  Oké, meg kell nyugodnom, még mindig a buszon vagyok.

Meg kell kérdeznem Izukut, hogy van, de valószínűleg még mindig a rendőrségen van, ezért később írok neki.  És a nővéremtől is elnézést kell kérnem, tegnap olyan hirtelen elmentem, elég  bunkó volt a részemről.

***

A nővéremmel az asztalnál ülünk és a tegnapi katsudont eszünk.

- Figyelj, Fuyumi, a tegnapit illetően, sajnálom, hogy olyan hirtelen elrohantam.  - Próbálom összeszedni a gondolataimat.  - Csak nem akartam elhinni, hogy ez igaz.  Még most sem tudom elhinni, hogy beleszerettem, de ez így van ...

- És miért kellett ezért így elrohanni?

- Tudod ... Emlékszel Midoriyára?

- Hah, természetesen emlékszem, hogyan felejthetném el, ha minden nap arról beszélsz, hogy milyen csodálatos.  Miért kérded.  - Csendben vagyok.  Nem tudom, hogyan mondjam el neki.  Ez az első alkalom, hogy kínosan érzem magam a nővérem előtt.  - Várj ... nem monddod, hogy ... - Úgy tűnik, kezdi magától is megérteni .  - Szerelmes vagy Midoriyába?  - Sejtettem.

- Igen…

- Ó, Shoto ...

- Csak nem tudtam, hogyan reagálnál.  És én maga sem akarta elhinni, hogy beleszerettem a barátomba.

- Shoto, emiatt nem foglal megítélni, vagy elítélni. A testvérem vagy, és szeretlek.

Megnyugtat, jó tudni, hogy a családom (legalábbis azok a szeméjek, akiket érdekelnek az érzéseim) elfogad engem olyannak, amilyen vagyok.

***

Oké, mindent befejeztem, most beszélhetek végre Izukuval.

Szia!

Hello!)

Olvastam a híreket.  Hogy vagy?

Mi történt?

Mit tett az a rohadéj?

Tehát tudod ...

Semmi komoly nem történt, ne aggódj.

Ne aggódjak?  Midoriya, rád támadt egy gonosztevő, aki feltehetően a Gonoszok Ligájának a  vezére.

Igen, de semmi komoly dolog nem történt.  De most nem akarok erről beszélni.  Csak nemrég lett vége a kihalgatásnak, 3 órán át csak kérdezhettek.  Sajnálom, de most nincs túl sok kedvem erről beszélni.

Sajnálom, erre nem gondoltam.

Semmi baj, csak aggódtál.  Ez normális.  Majd valamikor később elmondom.

  Rendben.  Biztos fáradt vagy ár, hagylak aludni.

Aha. Szép álmokat!

Jó éjszakát!

Leteszem a telefonom és lefekszem.  Viszont nem hiszem, hogy mostanában el fogok aludni, e helyett nagy valószínűséggel újra Izukuku  közül fognak járni a gondolataim.  Beleszerettem.  Beleszerettem Izukuba, az első és egyetlen barátomba, és gőzöm sincs, hogy mit kéne tennem ezekkel az érzésekkel.