9-kor kelek fel. Apám már nincs otthon, és ennek nem tudok nem örülni.  Felöltözök, és a konyha felé veszem az irányt, hogy megreggelizzek.  De a nővérem gyorsabbnak bizonyult nálam, már a tűzhelynél áll és süt valamit.

— Jó reggelt!  — Köszönök rá.

— Reggelt! Milyen korán felkeltél! — Utal arra, hogy hétvégénte nem szoktam 11 előtt felkelni  — Mindegy, egyél gyorsan és indulj. Készítettem egy kis rántottát.

— Köszönöm.  De honnan tudtad, hogy elmegyek valahová?

— Nos, először is te magad mondtad tegnap, hogy hétvégénte meg fogod látogatni anyát, másodszor pedig utcai ruha van rajtad. — Valóban, már fel vagyok öltözve.

***

Éppen a metrón utazok, amikor egy üzenet érkezik a telefonomra, Midoriya írt.

Szia!  Mit csinálsz?

Szia! Épp anyát készülök mehlátogatni.

Zavarok?

Nem, még 5 megállót kell mennem a metróval.

Tehát mégis úgy döntöttél, hogy meglátogatod anyukádat.  Ez nagyszerű! :)

Ezt is neked köszönhetem.

Hogy hogy?

Tudod ... 11 évig féltem meglátogatni, féltem a reakciójától, féltem, hogy az érkezésem csak tovább rontja az állapotát, féltem, hogy nem akar majdd látni, nem akar majd beszélni velem és el fog küldeni melegebb éghajlatra.  Tehát nem mentem el hozzá.  De aztán…

Nem tudom, hogyan fejezzem be a mondatot, és véletlenül rányomok a "Küldés" gombra, és befejezetlenül küldöm el az üzenetet.  A fenébe! Most biztos hülyének fog nézni.

De aztán mi ...?

Úgy tűnik őt ez egyáltalán nem zavarja...

Amikor találkoztam veled ... Felnyitottad a szemem ... és ... elkezdtem más dolgokat is újragondolni.  Végül úgy döntöttem, hogy nem vagyok én semmiféle hős, ha még a saját anyámat is félek meglátogatni  ...

Örülök, hogy segíthettem!  ^^

És te mit csinálsz?

Semmi különöset, anya nemrég felhívott,mert aggódott.

Nem csoda.  Súlyosan megsebesültél, majd elraboltak. Az ő helyében én is aggódnék.

Ne.  Ne kezd te is.  Egy órába telt hogy megnyugtassam anyát.  Nem bírom ezt ki mégegyszer T_T

Mit nem bírsz ki még egyszer?

Ha te is elkezd aggódni miattam, nem szeretem, ha az emberek aggódnak értem.  U_U

De ez csak annak a jele, hogy szeretnek.

Tudom, de valahogy kényelmetlen ...

Akkor szokj hozzá.

Muszáj lesz.  ; -;

Bocsi, de mennem kell.

Semmi baj. Majd később beszélünk? :-)

Igen

Szia, és üdvözlöm anyukádat!

Átadom! Szia!

Gyorsan elküldöm az üzenetet, és leszállok a metróról, mielőtt az ajtók becsukódnának.

Most még 5 buszmegállót kell mennem, a buszra pedig  még 20 percet kell várnom ... Nem kellett volna elbúcsúznom Midoriyától. Na mindegy. Most már valahogy kínos lenne megint írni neki ... bár szinte biztos, hogy nem elfoglalt ... de akkor is valahogy fura ráírni valakire, akitől eggy olyan 10 másodperce köszönték el

***

Ismét anya szobájánál állok.  Ezúttal bármi további nélkül sikerül bekopognom.  Kinyitom az ajtót és bemegyek.

— Szia anya!

— Shoto, szerbusz!

— Sajnálom, hogy nem jöttem az előző héten , én ...

— Semmi baj, tudom, hogy mi történt. Inkább mesélj: hogy vagy, mi történt, hogyan kerültél oda?  Aggódtam ...!

— Nos, minden azzal kezdődött, hogy járőrözni voltam, aztán Midoriya mindenkinek elküldte a koordinátáit ...

— Midoriya?  — Áhhh tényleg még nem is mondtam neki...

— A barátom  —magyarázom neki gyorsan.  — Mindenkinek elküldte a koordinátáit, én pedig odarohantam, hogy megmentsem, és ami ez után történt már így is tudod...

— Biztos megbízol benne, hogyha azonnal a segítségére siettél.

— Igen. Egyébként üdvözöl téged.

— Tényleg?  Ebben az esetben én is üdvözlöm. — Most rajtam keresztül fognak "beszélgetni"? 

— Renben.

— Szóval ...mesélj róla.  Szeretném tudni, ki lett a fiam első barátja.

—Nos,  mindig mindenkinek segíteni szeretne, sőt még nekem is segített — eszembe jut a sportfesztivál "nem azért vagyok itt, hogy barátokazzak", ironikus, pont annak a személynek mondtam ezt, akivel végül összebarátkoztam.  — Midoriya mindig nyugodt tud maradni, de eközben több felé is tud figyelni, de most, komolyan, amikor a Hősgyilkos ellen harcoltunk, egy pillanatra sem vesztette el az önuralmát, amikor a rendőrtiszt bejött hozzánk , nem is volt mérges ... még ... engem is megnyugtatott, pedig akkor tényleg dühös voltam — Igyekszem minden apró részletre visszaemlékezni róla.  — Emojikat is használ, és ez ... aranyos ...

— Azta ... tényleg csodálatos embernek tűnik.  Örülök, hogy a barátod.

— Igen, én is.  Egyébként a Stain-nel történt incidens előtt még abban sem voltam biztos, hogy Midoria és én barátok vagyunk ...

— Hogy hogy?

— Én ... csak nem tudtam, hogyan szerezzek be barátokat, és nem voltam biztos abban, hogy akar-e barátkozni velem ...

— Ohh ... — Lassan lehajtja a fejét.  — Sajnálom — suttogja alig hallhatóan.

Magamhoz húzom anyát, és megölelem mire ő azonnal visszaölel, egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy nedves lett a pólóm, sír.

— Hé, mondtam már, hogy nincs miért bocsánatot kérned ...

— De. Van miért.  Figyelj ... Nem voltam veled, amikor szükséged volt rám.  Nem voltam ott, amikor szükséged volt rá ... — remeg a hangja. — Én ... ez ... az én ... az én hibám ... nagyon sajnálom ... sajnálom ... bocsáss meg Shoto.

— Anya, már régen megbocsátottam neked.

Adok egy puszit a homlokára, és addig ölelem, amíg meg nem nyugszik.

***

Osztályfőnöki óránk van.  Asszem ... nem nagyon figyelek oda a tanárra, nagyon szeretnék aludni.  Nem aludtam egész éjjel, anya szavain gondolkodtam.  Még mindig nem bocsátott meg magának ...

Bár fáradt vagyok, mégis elkapok pár mondatot abból, amit a Sensei mond.  Arról az edzőtáborról beszél, ahova nyáron megyünk.  Tényleg, hamarosan eljön a tanév vége.

— Nemsokára le kell majd tennetek a záróvizsgát , ezért azt ajánlom, hogy alaposan készüljetek fel rá.—  mondja Aizawa.  — Ez minden.  Most pedig All Mighttal fogtok edzeni.

***

— És itt vagyok én! — kezdi All Might a szokásos stílusában. — Nos, itt az ideje hogy elkezdjük az ezdés. Mivel most jöttetek vissza a hősgyakorlatól ezért ma egy "mentőspirnt"-tel kedveskedünk nektek. Ezen a gyakorló pályán a gyárépületek egyfajta labirintust alkotnak.  — Valóban, mindenhol csövek és tartályok vannak, itt minden gond nélkül el lehet tévedni.  — Alakítsatok 5 fős csoportokat.

Nem hallgatom, mit mond ezután.  Először is, még mindig rettenetesen fáradt vagyok, másodszor, különösebben nem is érdekel. Midoriya felé nézek.  Velem ellentétben nagyon figyelmesen hallgatja All Mightot, igyekszik minden szavát megjegyezni. Csodálattal a szemében néz rá.  Nem is próbálja leplezni.  Bárcsak ugyanígy nézne rám. Álljunk csak meg.  Honnan jönnek ilyen gondolatok?

Az első csoport gyorsan kialakul.  Osztályunk leggyorsabb tanulói vannak benne: Midoriya, Iida, Ashido, Sero és Ojiro.

Mások vitatkozni kezdenek azon, ki fog nyerni.  Több mint biztos vagyok benne, hogy Midoriya lesz a nyertes, de nem csatlakozom a vitához.  Azonban kíváncsi vagyok mások véleményére, ezért a közelebb állok hozzájuk és hallgatom őket.

— Úgy tűnik, Midoriya előnytelen helyzetben van.  — Mi?  És miért lenne hátrányba?

— Igen, és hogy őszinte legyek, még mindig nem tudom, mire képes.  — Egyet kell értenem, el sem tudom képzelni, mire képes.

— Szerinted ki nyer?  Véleményem szerint Sero lesz az első. 

— Igen, de Ojirónak is jó esélyei vannak.

— Azt hiszem, Ashido lesz a győztes, nagyon jó állapotban van. 

— Deku lesz az utolsó.  — Bakugou valóban utálja. Nem tudom őt megérteni, hogy tudja utálni Midoriyát?

— Azt hiszem, mégis csak Iida lesz az első, még akkor is, ha nincs a legjobb formában.

Úgy tűnik, hogy csak én voltam biztos Midoriya győzelmében.  Nem értem, miért nem veszik észre mások a tehetségét.

Elkezdik, először Sero vezet, de aztán ... Midoriya suhan el mellette.  Természetesen sokra számitottam tőle, de eszembe sem jutott, hogy Bakugou mozgását használja.  Mindig lesz mivel meglepnie.  A többiek nem kevésbé meglepettek, nem tudok betelni a neglepett arcukkal. Na mi van, erre nem számítottatok mi?

***

Végre hazaértem.  Beszéltem a húgommal, veszekedtem az apámmal, ettem, minden a megszokott módon.  Most megkérdezheted Midoriyát, hogy van, elég nagyot esett az edzésen

Szia!  Hogy vagy?  Nem sérült meg?

Szia.  Nem, kutya bajom.  Nekem 5 méterről leesni,már általános dolog: 3

Erre nem tudok mit válaszolni.  Nem értem, most ezzel viccel vagy komolyan gondolja.  Bár ... hogy lehet ezt komolyan mondani (írni)?

Amúgy

Igen?

Todoroki

Tessék?

Tudod hány óra ? ;-)

Hány óra?  Miért mennyi az idő? Oh... Ó

Sajnálom! Nem néztem az időt. Nem keltettek fel?

Az emberek hajnali 01: 00-kor általában már alszanak. 

Nem, ne aggódj.  Épp lefeküdni készültem.

Akkor jó.  Nem foglak zavarni.  Gondolom,  elég  fáradt vagy.  Jó éjszakát!

Szép álmokat!  De te soha nem zavarsz.    ^ 3 ^

Letetteszem a telefonom. "Te soha nem zavarsz" ez olyan... olyan... aranyos... Mivel érdemelte ezt ki? Mégis mit találtál bennem?  Miért lettem hirtelen érdemes a barátságodra?  Hogyan érdemeltem meg?  Igen, igen, a Midoriyával fojtatott éjjeli "beszélgetésemet"senki se mondta le.