Amikor közölték velünk, hogy hősgyskorlatra kell majd mennünk, elég nyugodtan reagáltam.  Az egyetlen gondolatom az volt, hogy én biztos nem megyek Törekvő, 2. hős ügynökségéhez, az idiótához, aki az apámnak hívja magát, a gyökérhez, aki romba döntötte a családunkat.

Megszólal a csengő, és mindenki kimegy a folyosóra.  Én, mint mindig, egyedül állok, nem azért, mert senki sem akar velem beszélni, nekem így tetszik jobban: egyedül mindig nyugalmasabb.  Midoriya és Iida mellettem állnak és beszélgetnek valamiről, nem hallgatom a beszélgetésüket, de meg tudok hallani pár mondatot abból, amit mondanak, és arra a következtetésre jutok, hogy a hős gyakorlatot tárgyalják meg.

— Kaptál gyakornoki ajánlatot, Todoroki? — Azta.  Nem számítottam rá, hogy Midoriya szóba áll elem, amikor olyan beszélgetőtársa van, mint Iida.

— Igen, de  tőle van.  — Midoriya olyan arcot vág mint, aki azonnal megértette, hogy kiről beszélek.

— Kitől?  — Iida nem érti kiről van sző.

— Törekvőtöl. — Válaszol hejettem Midoriya

— De hát ez nagyszerű!  — Iida kijelentésére csak a sóhajtok.

Már felém fordult, hogy megkérdezze, mi a baj, de Uraraka eltereli a figyelmét.  Nagyon hálás neki ezért, semmi kedvem sincs elmondani Iidának, miért gyűlölöm apámat.  Midoriya és én egyedül maradunk, és hirtelen azt érzem, hogy a vállamra teszi a kezét.  Azonnal megnyugszom a lelkemet pedig elönti egy számomra még ismeretlen melegség.

— Todoroki, megértem, hogy a te szemedben az apád egy szörnyű ember.  És biztos vagyok benne, hogy nem akarsz olyan lenni, mint ő, de mint hőstől van mit tanulni tőle.

— Midoriya, felajánlotta, hogy az ügynökségénél teljesítpsem a gyakorlatot,de csak azért, hogy valóra váltsam a velem kapcsolatos terveit, és én nem készülök rá hallgatni vagy a nyomdokaiba lépni.

  — Nem is kell! Az a tény, hogy belépsz az ügynökségébe, nem jelenti azt, hogy ugyanolyan leszel, mint ő.  Csak tanulni fogsz tőle.  Lehet, hogy utálod őt apaként és emberként, de mint hőst, van miért tisztelni.  Ne érts félre, nem azt mondom neked, hogy hasonlóvá kell válnod.  Csak gondolj ezen egy kicsit, kérlek.

Újra.  Ismét ojasvalamire segít rájönnöm ami teljesen nyilvánvaló. 

— Igen, valószínűleg igazad van.  Én ... majd átgondolom ...

— Remek — És mosolyog. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyen nyugalmat valaki társaságában.

***

Végül elfogadtam apámtól a gyakornoki ajánlatot: miután alaposan átgondoltam, amit Midoriya mondott, úgy döntöttem, hogy tényleg igaza van.  Most  Törekvő ügynökségéhez megyek, és Midoriya jár a fejemben, az-az az amit mondott.  Mindig gondolkodásra késztet. Már  2 alkalommal segített megérteni magam, és még csak meg se köszönetem.  És milyen barát vagyok?  Ha barátok vagyunk egyeltalán... Amíg gondolkodtam, észre sem vettem, hogy az ügynökséghez értem.  Most már nincs más hátra mint hogy elviseljem az öregemet.

***

Apám járőrözni vitt magával.  Nem igen van miről beszélnünk, ezért az idő csiga lassusággal vánszorog.  Aztán hirtelen tudatják velünk, hogy a várost megtámadták, és pontban ugyanekkor egy értesítés érkezik a telefonomra.  De most komolyan ki ír ilyenkor?  A többieknek is van gyakorlaton vannak... Előveszem a telefonom, hátha mégis valami  sürgős jött.  Midoriya üzent mindenkinek.  De csak a tartózkodási helyét küldte. Viszont Midoriya nem olyan aki csak úgy viccből elküldeni mindenkinek a tartózkodási helyét .  Ez azt jelenti, hogy történt vele valami, és  segítséget kér, és ha Midoriya kér segítséget, akkor ez valóban komoly.  Segítenem kell neki!  Megfordulok és rohanok segíteni a barátomnak. Barátomnak?  Nem szabad megfeledkeznem arról, hogy meg kell kérdezzem tőle, hogy a barátjának tart-e? Amikor apám megkérdezte: Hogy ova megyek, és mégis mit képzelek magamról?, annyit válaszoltam, hogy egy barátomnak segítségre van szüksége, és hogy később ő is jöjjön még néhány profival, miután végeztek a város támadóival.

Olyan gyorsan futok ahogy csak tudok.  Csak érjek oda időben.  Csak nehogy elkéssek. Csak Midoriyával ne történjen semmi.  Gyorsan előveszem a telefonomat, hogy ellenőrizzem, melyik irányba kell haladnom, három sarokra van a cél.  Visszatettem a telefont a zsebembe, már majdnem ott vagyok.

Végre ide értem, de nincs itt senki!  Bassza meg!  Midoriya rossz helyet küldött el!

—ÁLLJ!  —  Ez Midroria.  Ez az ő hangja.

Rohani kezdek abba az irányba, ahonnan hallottam a sikoltást.  Futva jöttem, látom, hogy valaki Iidát készül  leszúrni.  Gyorsan használva a tüzet, elijesztem az osztálytársamtól.  Kicsit megnyugszom, amikor észreveszem, hogy Midoriya jól van.  Valamiért jobban aggódom érte, mint a többirkért ...

— Midoriya, legközelebb próbálj meg pontosabb lenni, miattad majdnem elkéstem! —  nem akarom leszidni, azt pedig még elképzelni is félek, mi lett volna ha tényleg elkések.

Csak most emelem fel a tekintetem a támadóra, és azonnal felismerem ... nem ... nem lehet ... ez ... a Hősgyilkos, de hogyan tudott Midoriya egy szinten harcolni vele, méghozzá teljesen egyedül ?!  Persze tudom, hogy erős ... de úgy tűnik sokkal erősebb, mint képzeltem.  De hogyan sikerült akkor legyöznöm a sportfesztiválon?

— Te is Todoroki?! Miért jöttél a ide?!  — háborodik fel Iida.

— És miért használod a bal oldalad?  - Furcsa ezt pont Midoriyától hallani.

— Hogy miért?  Ez vagyok én — ezt ő maga bizonyította nekem.  — Rögtön tudtam, hogy történt valami, amikor mindenkinek elküldte a tartózkodási helyedet.  Nem tartozol azok közé, akik  különösebb ok nélkül ilyesmit tennének — csak most veszek észre egy másik hőst, ő, akárcsak Midoriya és Iida, mozgásképtelen, de szerencsére mindannyian maguknál vannak. — Tehát bajban vagy.  Ne aggódj, hamarosan itt lesznek a "profik" is.  — Gyorsan csinálok egy jégcsúszdát, hogy mögém kerüljenek.  Most mögöttem vannak, így könnyebb lesz megvédeni őket.  — Nem engedem, hogy megöld bármejikőjüket is. — fordulok mára gyilkoshoz.

Valamiért nagyon szeretném hozzáfűzni hogy : "Különösen Midoriyát, ne meredd őt bántani!"  És honnan jönnek ilyen gondolatok?

— Todoroki, ne hagyd, hogy megsebezzen téged, irányítsni tudja az ellenség testét, ha iszik a véréből.  Így győzött le minket is.  — Most már világos, miért nem tudnak mozogni.

— Iszik az áldozat véréből, hogy fenntartsa a bénulás hatását ezért használ annyi pengét.  Akkor távol kell tőle maradni. — amint ezt kimondom, az egyik tőre felém repül, és egy kis vágást hagy az arcomon.  A fenébe!  Az első percben el kellett csesznem!

Egy idő után úgy érzem, hogy már nem boldigulok egyedül.  Itt Midoriyát jön a segítségemre.  De hogyan tud mozogni?  Hiszen a gonosztevő mindenkit megbénított.  A harc során Midoriya  arra következtetésre jut, hogy ez annak köszönhető, hogy Stain több embert bénított meg egyszerre és annak, hogy ő első vércsoporttal rendelkezik.  Nem tudom, hogyan csinálja.  Egyszerre tud harcolni, bár megsebesült, és ezzel együtt következtetéseket is képes levonni, szó szerint a másodperc töredéke alatt!  Egyre jobban csodálom.

Amikor Iida is tud mozogni, hárman, igaz  nem kis erőfeszítéssel de legyőzzük ellenségünket.  A profi arca egyszerűen felbecsülhetetlen, nem tudja elhinni, hogy mi történt éppen, ...   Bár nem minden nap láthatni olyat, hogy hogy 3 elsőéves legyőz egy bűnözőt.  A most érkezett "profik" reakciója se rosszabb.

Amikor már úgy tűnt, hogy minden rendben van (mármint, azt a tényt leszámítva, hogy 3 tanuló súlyos sebeket szerzett amíg legyőzték a Hősgyilkost), az egyik szárnyas Nomu megragadja Midoriyát és elrepül vele.  Mindenki csak áll földbe gyökerezett lábbal, senki sem számított rá, hogy a kalandnak mára még nincs vége.  A furcsaságok ezzel még nem érnek véget: ugyanis az menti meg, akitől erre senki se számított Stain, a Hősgyilkos.

***

Nem igazán tudok visszaemlékezni arra ami ez után történt, hogy őszinte legyek csak arra emlékszem, hogy egy kórteremben ébredek Midoriyával és Iidával.

Tehát Midoriya jól van.  De ... miért érdekel ez annyira?  Furcsa ... még soha nem aggódtam valamiért ennyire... Egyébként ez egy tökéletes esély arra, hogy a tisztázzam: barátok vagyunk-e. De ezt majd később, amikor felébredt. Nem akarom felébreszteni, olyan édesen alszik.

Ezt pedig csak itt hagyom. Innentől minden fejezet végén lesz egy kis vicces kép.