Talán csak azért mentem bele,
hogy te nyerjél.Ki tudja.

  Nincs is csodálatosabb annál,ha arra kell kelned,hogy egy idióta rádől a ház csengőjére 7:30-kor úgy,hogy nyár van és minimum 11:00-ig terveztél aludni.
-Ki ez az őrült?-kiáltottam el magam amikor fáradtan kimásztam az ágyamból és elindultam lefelé.Annyira kómás voltam még,hogy a lépcsőről is,majdnem leestem.Szívem szerint maradtam volna az ágyamban,de apa már hatkor elment dolgozni így rám várt a feladat,hogy ajtót nyissak.Leértem a földszintre,de a csengős álmokfutó még mindig nem engedte el a csengőt.
-Állj már le!Megyek!-keltem ki magamból.A kulcslyukon ki sem néztem csak egyből konyitttam az ajtót.Wilhelm állt az ajtóban és amikor észre vett végre hajlandó volt elengedni a csengőt.
-Ezt a vacakot elég egyszer megnyomni!-kiáltottam rá mérgesen.-Mit akarsz?-kérdeztem kissé visszább véve a hangomból.
-Bocsi csak biztos akartam lenne abban,hogy meghallod.-vigyorodott el.-Csak azt akartam-kedte,majd megállt.-Szóval csak annyit akartam-futott neki újra de megakadt.-Bocsi de rajtad nincsen melltartó?-kezdte el nézni a cicimet ez a tahó.
-Ne bámulj!-szóltam rá és a karomat össze fontam magam előtt,hogy kicsit takarjam magamat.Will még mindig bámult és egy nagyot nyelt.
-Wilhelm!Ne nézd már!-léptem egyet hátra.
-Ne haragudj,de elég nehéz nem nézni.-bámult.
-Jó én most felmegyek és felöltözök.-nyúltam a kilincsért és csuktam volna be az ajtót,de Wilhelm ezt megakadályozta a lábával.
-Bent megvárhatlak?-kérdezte.
-Felőlem.-válaszoltam és beengedtem.-Kérsz innit vagy valamit?-kérdeztem udvariasan amikor belépett.
-Amíg nem öltözöl fel addig nem tudok a mondandódra koncentrálni.-válaszolt nyugodtan.
-Pizsiben vagyok.Hihetetlen vagy.-forgattam meg a szememet és elindultam felfelé.Gyorsan felkaptam egy farmernadrágot,természetesen egy melltartót és egy bő rövidujjú pólót ami Dominicé,majd elindultam lefelé.
-Szóval mit szeretnél?-kérdeztem.
-Ez a te fölsőd?-kérdezte.
-Nem,de nem tudnád elmondani,hogy mégis miért keltettél fel hajnalok hajnalán?
-Fél nyolc múlt.-nézett rám értetlenül.
-Nos nem tudom nálatok mikor szokás kelni,de itt Amerikában későn,nagyon későn.-húztam össze a szemöldököm.
-De Cooperék már rég fent vannak.-mondta.
-Azok Cooperek.Én még élveztem volna a nyári szünet utolsó reggelét.-húztam el a számát.
-Sajnálom.-nézett rám és az arcán semmi bűnbánás jele nem mutatkozott.
-Mindegy.-legyintettem.-Szóval mit szeretnél?
-Megbántam,hogy tegnap nem kérdeztem a suliról,mert rájöttem,hogy azért egy-két dolgot mégis kéne tudnom róla.-magyarázta.
-Mint például?
-Hát,hogy milyem óráim lesznek,milyenek a tanárjaim,milyen az osztály.Nálatok van olyan,hogy kötelező valamilyen klubba belépni?-kérdezte ijedten.
-Igen.-bólintottam.
-A francba.-szisszentett.-akkor szerintem focizni fogok.-gondolkodott el.
-Nem hinném.Oda nehéz bekerülni.Csak a legjobbakat válogatják be.
-Akkor engem bevesznek.-mondta magabiztosan.
-Vicces vagy.Idáig Dominic volt a csapatkapitány és ő mondta,hogy minden évben sokan jelentkeznek,de csak nagyon kevés embert vesznek be.
-Ne aggódj!Engem bevesznek.-kacsintott.
-Na arra befizetek.-nevettek el magam.
-Fogadni akarsz?-kérdezte.
-Ugyan.-legyintettem.
-Most miért?Én biztos vagyok benne,hogy bevesznek,te biztos vagy benne,hogy nem.Akkor fogadjunk!-mondta.Egy pillanatig hezitáltam,majd bólintottam.
-Rendben!-válaszoltam.-Mit kapok ha igazam lesz?-kérdeztem.
-Egy nagy puszit.-vigyorgott.
-Komolyan.-tettem csípőre a kezemet.
-Hát-gondolkodott el.-Fél évig én veszem neked az ebédet.-mondta.
-Szuper.-vigyorogtam.
-Viszont ha vesztesz akkor fél évig minden egyes edzésre el kell jönnöd velem és nézned kell.
-Mi?Nem!Utálom a focit.-akadtam ki.
-Most mit vagy úgy oda?Hiszen biztos úgyse kerülök be a csapatba nem?-kérdezte és sunyiságot éreztem a hangjába,de nem foglalkoztam vele.
-Igen.-gondolkodtam el.-Jó legyen!-jutottam felé a kezem.Wilhelm vigyorogva belecsapott a tenyerembe,majd megrázta.
-Egyébként az osztályközösség egész jó.Nyilván van pár ember akik nem a szívem csücskei de azok tettek is érte.A tanárok többsége rendes kivéve a történelem tanár Mr.Caulfield,az az ember maga az ördög.Az órák meg átlagosak.-válaszoltam azokra a kérdésekere amiket az előbb tett fel és nekem csak akkor tűnt fel,hogy még mindig a kezemet fogja ezért gyorsan elkaptam a karomat.
-Értem.-bólintott.
-Nagyszerű.-válaszoltam.
-Kiváló.-folytatta.
-Fantasztikus.-indultam meg a konyhába.
-Mit csinálsz?-jött utánam.
-Reggelizni terveztem.-avattam be.
-Mit eszel?-érdeklődött tovább és nem zavartatva magát leült a konyhapulthoz.
-Szerintem rántottát.-vettem elő a hűtőből.
-Azt szeretem.-válaszolt.
-Szuper.-kezdtem el feltörni a tojásokat egy tányérba.
-Az egyik kedvenc reggelim.-szenvedett hangosan feltűnésmentesen. Elmosolyodtam és felé fordultam.
-Reggeliztél már?-kérdeztem.
-Nem pont erre a kérdése számítottam.-lepődött meg.
-Itt csoholsz,mint egy kutya aki csontot lát.Mégis mit kellett volna kérdeznem?
-Azt,hogy kérek-e én is?Mert a reggeliztél-e már kérdésre a válaszom igen,de mivel éhes vagyok ennék rántottát is és így kínos,mert arra a következtetésre jutsz,hogy sokat zabálok.-magyarázta.Elkerekedett szemmel hallgattam.Ez a srác tényleg elképesztő.
-Fura vagy.-nevettem el magamat.-Nem volt elég a reggeli Cooperéknél?
-Hát azt nem mondanám,hogy kevés volt,de még tudnék enni.Nem akartam felenni az egész hűtőt.-húzta el a száját.
-Nem látszik rajtad,hogy zabagép vagy.-cukkoltam.Tényleg nem látszott rajta.Picit azacsonyabb volt,mint Dominic viszont izmosabb.Szép vállat voltak viszont karcsú dereka.Jó kiállású fiú volt.Biztos voltam benne,hogy gyúrni szokott.
-Most kapok rántottát vagy sem?-kérdezte sértetten.
-Nyugi kapsz.-fordultam vissza a tojásokhoz.-Amúgy honnan tudtad,hogy melyik házban lakom?-kérdeztem miközben elővettem egy serpenyőt.
-Kate mondta.-válaszolt a hátam mögül.
-Ó értem.-mondtam.Az összekavart tojásokat beleraktam a serpenyőben és vártam,hogy kész legyen a reggeli.A telefonom csörgésére lettem figyelmes,amit még akkor hoztam le magammal amikor lerohantam ajtót nyitni.-Megnéznéd ki az?-kérdeztem,mert éppen a reggelivel voltam elfoglalva.
-Dominic hív skypeon.-válaszolt.
-Vedd fel kérlek!-szóltam.
-Szevasz Dominic!-köszönt Will.
-Wilhelm?Mit keres nálad Clover telója?-hallottam meg Dominic hangját.
-Ő most nem tudta felvenni.Éppen nála vagyunk és reggelit csinál nekem.-magyaráztam.
-Mit keresel ott?És miért csinál neked reggelit?Ott aludtál?-kérdezte döbbentem.
-Nem.-válaszolt egyszerűen Will.
-Dehogy!-kiáltottam hátha meghallja Dominic.
-Ez Clover volt?-kérdezte.Elő vettem két tányért és kiraktam rá a kész reggelinket.
-Aha.-csevegett tovább Wilhelm.
-Szia!-léptem Willhez és kikaptam a kezéből a telefont.
-Miért van nálad?-kérdezte döbbenten Dominic.
-Átjött beszélni a suliról,éppen reggelit kezdtem csinálni magamnak,ő meg éhes volt úgyhogy neki is csináltam.-magyaráztam.
-Ja-értette meg.-oké.-válaszolt egyszerűen.
-Miért kerestél?-kérdeztem.
-Nem fontos.-rázta meg a fejét.
-Akkor nem hívtál volna fel.-vágtam rá.
-Majd elmondom,ha egyedül leszel.
-Baj van?
-Nem.Majd beszélünk.-mondta és ki is nyomta a hívást.
-Hát ez fura volt.-raktam le a pultra a telefonom.Wilhelmre pillantottam aki már neki állt a második reggelije elfogyasztásához.-Nem kérsz hozzá kenyeret?-kérdeztem.
-Jó így is köszi.-válaszolt teli szájjal.Leültem mellé és én is neki álltam az évesnek.