Őméltóságának, RajnaSzabina - nak.

Okay emberek most kiakadtam! Mi az hogy mindenki utálja rajtam (és Olaszországon) kívül Németországot?? Nekem az egyik kedvenc karakterem! Jó, lehet hogy nem mindenkinek lesz a kedvence, de azt írjátok már le kommentben hogy miért utáljátok! Csak mert mindenhol azt olvasom hogy utálják.

Még sosem írtam lány x lányt úgyhogy előre is elnézést kérek ha béna lesz a sztori.

Jelenben játszódik.

Az a különös lány

Uniós gyűlés. Hát nem ez Hungary-chan kedvenc elfoglaltsága. Borzasztóan idegesíti Franciaország és Anglia állandó piszkálódása.
-Lengyelország-san! Szerinted mikor lesz vége a megbeszélésnek? - kérdezte suttogva a mellette ülőtől miközben hintázni kezdett székén.

-Nem tudom és nem is érdekel... - nézegette körmeit a régi barát. - De képzeld, tisztára kivagyok, mert baromira kirabolták a bankjaimat!

-Dehát hisz ez borzasztó! - mondta kicsit hangosabban a kelleténél a lány, ezzel felhívva magára a többi ország figyelmét.

-Mi olyan borzasztó, hogy még rólam is elvonta a figyelmed? - háborodott fel Franciaország, akinek a beszédét zavartad meg.

-Tiszta gáz, kirabolták a bankjaimat! - válaszolt Erzsébet helyett szőke barátja.

-Ha figyeltetek volna, tudnátok hogy mi is erről beszéltünk. Mármint nem konkrétan arról hogy Lengyelország bankjait rabolták ki, hanem a legtöbb európai országét. Ez alól kivétel Svájc, Liechtenstein, Olaszország, Németországban és én- mondta nyugtalanul Anglia. - Meg persze Magyarország, de azt gyanítjuk hogy ő lesz a következő ugyanis egy sorrendben halad.

-Én?! Márpedig azt nem hagyom! - csattant fel a lány. - Hányan lehetnek?

-Valószínűleg egyedül van. - válaszolt rögtön Németország.

-Doitsu! Én félek... - ölelte át jó szorosan Ita-chan a Németet, aki először értetlenül meredt rá egy halvány pírrel az arcán, majd nyugtatgatni próbálta. (GerIta is REAL)

- Egyedül? És hogy hogy nem bírtok el vele? - sokkolódott le Erzsi.

-Mert túl jól rejtőzködik. - szólt bele a beszélgetésbe Ausztria.

-Nem téged kérdeztelek. - rivallt rá Magyarország. Az 1800-as évek közepe óta haragudott a szomszédos országra, pedig régen szerelmes volt belé.

-Amúgy igaza van. - vonta meg a vállát Poroszország. (A jelenben azt hiszem kelet-Németországot tekintjük annak)

-Chh.. Márpedig én nem engedem hog, hogy kirabolja az országomat. Sőt, el is kapom, hogy ti se kerüljetek nagy pénzügyi válságba! - határozta el magát bátor országunk.

-Mintha pont te tudnád elkapni... - akadékoskodott Romano.

-Naa. Ne legyél gonosz vele. Inkább reménykedj, hogy sikerül el kapnia. Ha minden igaz utána ti következtek az öcséddel. - dorgálta meg Spanyolország barátját. (Hmmm vajon milyen barátját? SPAMANO IS REAL)

----------------1 héttel később-------------------

Ezért őrködik most a Nemzeti bank előtt a magyar lány és éberen figyel bármilyen apró mozgásra.

Egy bokorból kukucskált, mikoris egy lopakodó alakot vett észre. Kezébe vette serpenyőjét hogy bármikor fejbe vághassa az illetőt majd az ember mögé osont. Mikor elég közel ért hozzá, megdöbbenve látta, hogy egy tizenéves lánynál van dolga, akinek ráadásul a megszokottól eltérő lila, látszó nem festett haja volt. Habár Magyarország se túl magas lány, de ez a fiatal még nála is kisebb volt. Kicsit duci volt, de Erzsébet ennek ellenére vagy épp ezért is, rögtön szimpatikusnak találta.

Eszébe jutott hogy voltaképpen miért is van itt, úgyhogy nem bámulta tovább az előtte menőt.

-Khm. Megkérdezhetem hogy mit csinálsz itt? - szólalt meg, ezzel egy kisebb szívrohamot okozva a másiknak, aki villámgyorsasággal fordult meg.

-Nem. És jobb ha békén hagysz. - morgott a tinédzser.

-Sajnos azt nem tehetem. - válaszolt Hungary, majd elkapta a lány kezeit és jó szorosan tartotta hogy a másik véletlenül se tudjon szabadulni. - Légyszi válaszolj pár kérdésemre. Először is: Mi a neved?

- Rajna Fiometta...

-Wow. Melyik országból jöttél? Nem mindennapi a neved. De nekem tetszik.

-Nem országból jöttem. - susogta alig érthetően Fiometta, de Erzsébet még így is hallotta.

-Akkor honnan? Beszélj, mert ez a folyamatos kérdezgetés fárasztó. - lett türelmetlen.

-Rendben, elmondom csak nyugodj le.- kérte a lila hajú. - Tehát én egy szigeten születtem, ahol alig nyolcvanan élnek. A sziget neve egykor Triella volt, mikor még ismerték. Akkor élhettek ott legalább ezren. Amerika fennhatósága alá tartozott. Az ország aki született, még fiatal volt, körülbelül 150 éves, mikor egyszerűen elfeledkezett róla a többi ország. Az atlaszokból, térképekből eltűnt. Márpedig az az ország amiről úgy gondolják nem létezik, tényleg eltűnik. Ez történt szegény Triellával. Mivel a legtöbb ember elhagyta hogy nagyobb "rendes" országokban lakjanak, így alig maradtak, nekik pedig elég volt egy falucska is. Akik pedig ott élnek nem merik elhagyni a szigetet, mert nem kapnak információkat a külvilágból. Csak egy valamit tudnak. Az országok gonoszak. Ebben nőttem fel. Elhatároztam hogy amit elérem az ott felnőttkornak számító 16 évet, elmegyek és tönkreteszem az országokat hogy össze kelljen fogniuk vagy mind arra a sorsra jutnak mint Triella. Gondoltam Amerikát hagyom a végére, hogy örüljön annak hogy mindenkinek ő ad kölcsönt, aztán a pénze kámforrá válik. Törzsünk legjobb harcosai képeztek, emellett tanultam színészetet és kémkedést. Tudod annak ellenére hogy mi el vagyunk felejtve, mi nem felejtettük el a tudást amit akkor kaptunk, mikor még az országok ismertek minket. - mesélte.

Hungary-chan megdöbbenve hallgatta. Sosem gondolt bele, milyen ijesztő lehet az olyan kis mikroállamoknak mint Sealand vagy Wy, tudván hogyha nem hangoztatják kik is ők, beolvasztják nagyobb országokba, vagy feledésbe merülnek.

-Te jó ég! Ez szörnyen hangzik. Igazából a célod jó, de talán meg lehetne oldani máshogy is. Mi lenne, ha én bevonnám az irányításom alá? Aztán mikor eléggé megerősödött, különálló országgá válhatna.

-Te komolyan megtennéd? - kérdezte, hangján hallatszott a döbbenet és a remény.

-Igen. Ha elmagyarázod a helyét, akkor odamegyek, beszélek a vezetővel és megoldom. - válaszolt határozottan a barna hajú lány.

-Elviszlek a hajómmal! Mikor indulunk? - lelkesült be Fiometta.

-Akár már most is indulhatunk, mert látom hogy ez fontos neked. - mosolygott Erzsi és el is indultak a Földközi tenger felé, amiből terveztek eljutni az óceánhoz.

------------Időugrás mert az írónő lusta megírni az egész utat---------

-Most jut eszembe, hogy csak egy ágy van, mert ugye egyedül terveztem az utam. Elférünk rajta ketten, de ha zavar, alszom a földön. - jutott eszébe a Triellainak a hajóra felérve.

-Engem nem zavar ha együtt alszunk.- pirult el a magyar. Azt már nem osztotta meg a másikkal, hogy egyenesen örült a lehetőségnek.

-Akkor jó. Megyek is beágyazni, mert álmos vagyok. - bólintott az előbbi és el is tűnt a kabinban. Magyarország még egy ideig nézte a csillagokat, végül úgy döntött, hogy ő is elteszi magát holnapra.

Ám amikor benyitott, szembe találta magát az egy szál fehérneműben lévő Fiomettával. Mindkettejük arca vörös színűre váltott és dermedten nézték egymást. A lila hajú gyorsabban kapcsolt és felkapott magára egy pólót, ezzel a másikat is kizökkentve a transzból.

-Bocsánat, nem tudtam hogy öltözöl. - szabadkozott Hungary-chan.

-Nem nagy baj, csak azért nem szeretem, hogyha néznek, mert csúnya vagyok. Nem úgy mint például te, akinél szebbet még életemben nem láttam. - sóhajtott szomorkásan a barna szemű lány.

-Méghogy nem vagy szép! - ment oda Erzsébet és megfogta a másik vállait. - Gyönyörű vagy. Nekem nagyon tetszel.

-Ezt csak azért mondod, hogy felvidíts. - hárított rögtön Fiometta.

-Bebizonyítsam? - kérdezte Magyarország, de választ nem várva megcsókolta a lányt, aki először csak döbbenten állt, aztán boldogan visszacsókolt.

Következők:
Kazuma x reader,
Hiyori x reader