Basszus gyerekek az anime is jó hosszú volt, ha a filmeket is nézzük, de hogy a manga.... Katasztrófálisan hosszú. Egyszerűen sosincs vége. De nem baj, mert így sokszor láthatom Cielt meg Sebbyt 🤤😍

Sebastian x reader

-Milyen program van mára betervezve? - nézett rám a fiatal úr, miközben reggeli teáját kortyolgatta. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd elkezdtem sorolni.
-10 órakor meglátogatja önt Mr. McDonald, aki lovakat szeretne önnek eladni. 14 órakor Ms. (Vezetéknév)-vel, aki mostantól zongorát fog önnek oktatni. - láttam, hogy máris közbe akar szólni, így gyorsan megmagyaráztam. - Egy igazi angol úrnak nem elég egyetlen hangszeren játszani tudni. - nem igazán tetszett neki a magyarázatom, de nem szólt többet csak bólintott. Felsoroltam neki a további programokat, majd eszembe jutott még valami.- Ja igen. Ms. (Vezetéknév) itt fog lakni nálunk.
-Ezt mégis mikor engedélyeztem?! - kiáltotta dühösen. - Nincs kedvem még egy idiótával lenni. Elég nekem Bard, Mey-Rin, Finny és te!
-A kérdésére válaszolva múlt héten engedélyezte, habár lehet, hogy nem figyelt túlzottan, mert éppen azzal volt elfoglalva, hogy készüljön a nagynénje fogadására. - mondtam kissé önelégülten.
-Hajh. Rendben. - forgatta meg szemeit.

Gyorsan eltelt az idő, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már (Vezetéknév) kisasszony fogadására készülök. Kitakarítottam egy szobát a személyzeti szárnyban, és hogy kicsit komfortosabban érezze magát a hölgy, egy csokor rózsát tettem az ágya melletti komódra. Miután ott is kész lettem, összehívtam a személyzet többi tagját egy megbeszélésre.
-Hamarosan egy új taggal bővül a csapatunk, az úrfi zongora tanárnője személyében. Ő nem olyan mint ti, nem tudja magát megvédeni. Csupán azért költözik ide, mert úgy gondolom, a fiatal úr hasznára válna, ha lenne egy anyaszerűség a közelében. Ezt kérlek ne mondjátok el Ciel úrfinak, erről ő nem tud, és szerintem jobb lenne, ha nem is tudna még egy darabig. Legyetek vele kedvesek. A neve... - mondtam volna, de kivágódott az ajtó, és belépett rajta egy gyönyörű, (hajszín) hajú lány.
-A nevem (Teljes név) - pillantott ránk komolyan. Szóhoz sem jutottunk. Egy pillanat múlva azonban nevetésben tört ki. - Haha! Ha látnátok az arcotok! Bocsánat, de szeretem a drámai belépőket! - Ezt látva önkéntelenül is elmosolyodtam. Kedves fiatal nőnek tűnt, ideális Bocchan új anyjának szerepére.

-Látom, Ön igen pontos. Ez figyelemre méltó tulajdonság. - bókoltam neki, miután az órámra pillantva láttam, hogy pontosan 2 óra van.

-Úgy hiszem, nem keltene túl jó benyomást, ha rögtön az első megjelenésemkor késve érkeznék- vont vállat mosolyogva. -És hol a fiatalember, akit be kell vezetnem a zongora csodás világába?

-Valóban, ő még nincs itt- néztem körbe kicsit bosszúsan, mert nyilván a fiatalúr hiánya nem tett túl jó benyomást a hölgyre. - Azonnal itt lesz- hajoltam meg, miközben óvatosan csókot nyomtam a (szemszín) szemű lány kézfejét.

Épp indultam volna az emeletre, hogy rászóljak Ciel úrfira a modortalansága miatt, mikor észrevettem, hogy a lépcső tetején áll és kérdő tekintettel nézett rám. Végül levette rólam a szemét és a kisasszonyra szentelte figyelmét.

-Üdvözlöm Hölgyem! Elnézést kérek a késésemért, remélem nem várakoztattam meg nagyon. Remélem nincs ellenére, ha máris elkezdjük az órát. A holmiját majd Sebastian elviszi a szobájába. Megkérhetem, hogy ismételje meg a nevét? Sajnos a bemutatkozásról lemaradtam, de gondolom azt tudja, hogy én Ciel Phantomhive vagyok.

-Természetesen!- bólintott Miss. (Vezetéknév). - A nevem (teljes név), viszont én meg megkérhetem arra, hogy tegeződjünk? Végülis most egy darabig az ön házában fogok vendégeskedni- mosolygott. Viszont ekkor észrevettem valami furcsát. A szeme sárgán felvillant. Valahogy... Nem emberien. Azt hiszem kicsit jobban utána kell járnom ennek a lánynak.

Gondolatmenetemet megzavarta, hogy (Vezetéknév) kisasszony még mindig mosolyogva kezembe nyomta poggyászát, majd követte a fiatal urat a zeneszobába. Nem baj, legalább most lesz időm kutakodni. Bevittem a bőröndöt az előkészített hálószobába, majd felnyitottam a láda tetejét. Hirtelen eszembe jutott a kézcsók. Éreztem valamit, mintha kicsit elpirultam volna. Nem is értem, miért csókoltam neki kezet. Nem szoktam ilyesmit, csak ha valamit el akarok érni egy hölgynél a célom érdekében. De most nem volt semmilyen célom. A táskában nem találtam semmi figyelemre méltót. Kották, ruhák, tisztálkodási szerek, pénz, könyv, púder, olló és egy szemüveg. Mégis úgy éreztem, hogy ez a fiatal nem teljesen emberi. A megérzéseim pedig még sosem tévedtek. Úgy döntöttem, hogy este majd kifaggatom egy kicsit.

Miután Bocchan és (Vezetéknév) kisasszony végeztek az aznapi zongora leckével, felajánlottam a hölgynek, hogy körbevezetem, amit ő örömmel elfogadott. Már épp megörültem volna, hogy nem kell estig várnom, most is megtudhatok róla pár dolgot, ám sajnos Finny úgy döntött, hogy velünk tart.

-Habár tőletek még nem kérdeztem, remélem veletek is tegeződhetek! - pillantott ránk Miss (Vezetéknév).

-Egy hölgy kívánságát nem illik megtagadni - mosolyogtam rá, mire ő csak halkan kuncogott.

A kúria felfedezése közben Finny és (Keresztnév) folyamatosan beszélgettek. Ettől valamiért feszült lettem. Legszívesebben eltettem volna láb alól a szőke fiút, de uralkodtam magamon. Ám egy idő után nem bírtam tovább.

-Finny, neked nem kéne a kerttel foglalkozni? Ha jól tudom, még nem fejezted be a téli rózsák ápolását. Ráadásul a fréziák már két hete nem voltak meglocsolva. - vontam kérdőre Finniant, aki ettől kicsit megszeppent.

-Igazad van Sebastian, elnézést! - kapott a fejéhez, majd sűrű bocsánatkérések közepette elfutott a kijárat felé. (keresztnév) kissé döbbenten nézett rám, majd elvigyorodott.

-Nem tudtam, hogy a démonok is szoktak féltékenyek lenni- mondta halkan.

-M-mit mondtál?- kérdeztem kicsit lesokkoltan.

- Hallottad te azt!- vont vállat. Mielőtt bármit is mondhattam volna, újra megszólalt - Nem kéne már Ciel úrfi teáját csinálnod? -ránéztem az órámra, ami már valóban 3/4 ötöt mutatott.

-De. Viszont este még visszatérünk arra, amit az előbb mondtál! - fenyegettem meg, majd elindultam vissza, a konyha felé.

Egész délután ezen jártak a gondolataim. Reméltem, hogy este választ kaphatok a kérdéseimre, ám csalódnom kellett. Mikor kopogtattam a szobája ajtaján, dühösen nyitott ajtót.

-Ki engedte meg, hogy turkálj a holmimban? - kiabált.

-Honnan tudod, hogy turkáltam benne? Ugyanúgy tettem vissza mindent, ezt emberi szem képtelen lenne észrevenni - tettem keresztbe karjaimat.

-Szerintem annyira azért okos vagy, hogy kitalál, hogy nem vagyok ember- forgatta meg szemeit unottan.

-Igen. De most szólok, hogy- mondtam volna, ám félbeszakított.

-Nyugodj meg, nem szándékozom bántani a drága Bocchanod. Én tényleg csak lakni jöttem ide.

-Ki vagy te? Mi vagy te? - kérdeztem kissé dühösen. Nem szeretem azt, amikor valamit nem tudok...

-Mivel végignézted a bőröndöm, rájössz már magadtól is. Most pedig, ha megbocsátasz, felmegyek megnézni, hogy az ifjú mestered alszik-e, hisz igazából ezért vettél fel, nem igaz? - került ki és elindult Ciel úrfi szobája felé.

Ha addig élek is, kiderítem, ki ő és miért tetszik egyre jobban.

Azt hiszem, ennek lesz egy második része is...

Döntsetek ti, mi legyen következőleg:

-Ennek a második része

-Hetalia

-Noragami

-Ouran Highschool Host Club

-Másik Black Butler

-Boku no hero academia

Süti voltam, Sziasztok!