Az édesanyja gondoskodásának hála Ati hamar felépült, és Tobi is visszanyerte a régi önmagát.

Ideje volt nekivágni a napi sétáknak. Az első útjuk a folyópartra vezetett. Tobi hirtelen felcsapta a fejét, és elfutott, majd eltűnt a kanyarban a bokrok mögött. Ati nem tudta mire vélje, de tudta, hogy úgyis visszajön.Pár pillanat múlva egy ismerős női alakot pillantott meg két boldog kutyával. Közelebb érve látta, hogy Luca az, és egy hatalmas öleléssel üdvözölték egymást.Mind a ketten nagyon örültek a viszontlátásnak.

-Nagyon régen nem láttuk egymást. A szüleidtől hallottam, hogy téged is behívtak katonának. 

-Téged is jó látni, nagyon csinos vagy... Igazi hölgy lett belőled!

Erre Luca pironkodva viszonozta a bókot:

-Hát te is megemberesedtél!

Beszélgetve sétáltak együtt tovább, mindketten elmondták a maguk kis történetét.

A közös kutyasétáltatások rendszeressé váltak.

(pár hónap múlva)

Eljött a szokásos kutyasétáltatás ideje. Gyönyörű idő volt kint. Ati megvárta Lucát a kapuba, majd elindultak. Ő maga egy táskát cipelt egész úton, mert meg akarta lepni Lucát 20. születésnapja alkalmából. Direkt nem ajándéktáskába tette, hogy ne legyen feltűnő. Mire odaértek a folyópartra, mindketten elfáradtak, és leültek egy fűzfa tövébe.

Luca érdeklődő szemmel nézegette a fiú táskáját, majd megkérdezte:
-Mi van abban a táskában?

Ati:- Nos, ha nagyon kíváncsi vagy rá, megmutatom. Csukd be a szemed!

Luca kuncogva becsukta a szemét, és nagyon furdalta a kíváncsiság.

Ati odaadta a lány kezébe az apró kis dobozkát.

Ati:- Boldog szülinapot! -mosolygott a fiú- 

Luca kinyitotta a dobozt, és egy mancs alakú nyaklánc volt benne, aminek a közepében egy "L" betű volt, az saját nevére utalva.

Luca örömében megölelte Attilát, és sokáig csodálta az ajándékát.

Luca:- Köszönöm! Ez gyönyörű!

Ati felmutatta a saját nyakláncát, ami ugyan olyan volt, mint Lucáé, csak egy ,,A,, betűvel a közepén.

Ati:- Nekem is van ám! -kuncogott-

Luca boldogan Ati szemeibe nézett. A fiú elpirult, és megfogta Luca kezét... Kicsit közelebb hajolt hozzá...
Mindketten zavarba voltak, hiszen mindegyikükben ott motoszkált már egy ideje néhány kósza gondolat

Ati:- Van még valami...

Ati óvatosan megsimította Luca haját, és egy csókot lehelt a lány helyes kis ajkaira.

Ati:- Szeretlek... Már el akartam mondani, csak nem mertem.

Luca erre elmosolyodott. Attila megnyugodott, és nem bánta meg amit tett.

A lány odabújt Atihoz, és úgy figyelték tovább a kutyákat, majd nemsokkal később hazamentek.

(egy évvel később)

Lizinek és Tobinak kölykei születtek. Ati és Luca meghatódottan figyelték a kis csöppségeket.

A lány nagyon meghatódott, és megfogta Ati kezét.
Még aznap délután kimentek a szokásos kis helyükre a folyópartra. Mivel a kutyusok a kölykeikkel voltak elfoglalva, kettesben mentek.

Az idő gyönyörű volt.
Lágyan fújt a szellő, és a madarak aranyosan csicseregtek.
A két fiatal kézen fogva sétálgattak a parton.
Beszélgettek, élvezték a napsugarakat és a természetet.
A lány pajkosan elkezdte csiklandozni Atit. Luca elkezdett futni, de a fiú felkapta Lucát, mint egy menyasszonyt, leült vele a fűbe, és nyomott egy puszit az arcára.

Egy darabig még nézegették a felhőket, majd Attila vett egy mély levegőt.
Letette Lucát az öléből.
Luca értetlenül nézett.
Ati térdre ereszkedett, és elővett a zsebéből egy gyűrűt.
Luca a meglepettségtől a szája elé kapta a kezét...

Ati:- Már egy ideje tervezgetem, hogy megkérdezzem...
De tudod...
Mivel sokat jelentesz nekem, nem akartam elsietni, és nem akartam egy hányaveti leánykérő szöveggel eléd állni, úgyhogy nemes egyszerűséggel megkérdezem: Hozzám jössz feleségül?

Luca a könnyeivel küszködve boldogan mosolygott, és kimondta a boldogító igent. Ati a lány ujjára húzta a gyűrűt.
Megfogta Luca derekát, majd megpörgette a magasban, és magához ölelte.

-Time skip-

A fiatal pár mindenkinek elmesélte a nagy hírt.
Három hónappal később az esküvő is meg volt...
Boldogan élték tovább együtt az életüket a családjukkal, és a kutyusokkal.

Vége
___________________________________
Itt a vége, fuss el véle. xd
Remélem tetszett, és nem lett túl...nyálas 😅.Nézzétek el ha valami rosszul van megfogalmazva, mint már mondtam, ez az első sztorim. Nem kell aggódni, lesz még pár történet, nem hagyom abba az írást.
Vigyázzatok magatokra!
Bye!🙃