( A fenti videó inspirálta a történetem)

Ám mindannyian hamar felnőttek, és az útjaik elváltak. A lány bentlakásos iskolába került, a fiú pedig otthon fejezte be a középiskolát. A sors fintoraként Luca éppen befejezte iskoláit, és hazaköltözött, mikor szülei szomorúan újságolták, hogy Ati is megkapta a behívóját a háborúba.

Luca teljesen maga alatt volt, hogy el sem tudott búcsúzni gyermekkori játszótársától. Lizivel épp az esti sétájukat tették és akaratlanul is Atiék háza felé vitt az útjuk, ahol Tobi ült szomorúan a verandán.

Ati büszkeséggel vegyes félelemmel indult a háborúba, és út közben a szüleire, és Tobira gondolt.

- Mi van ha többé nem látom őket...?

A vonat sajnos hamar a frontra ért, ahol elképzelhetetlen látvány fogadta. Az egyik vágányon a fiatal életerős katonák érkeztek, a másikon pedig sebesült, megfáradt, esetenként rokkant hősök várták a hazafelé tartó vonatot, ami számukra maga volt a megváltás.

Innen teherautók szállították őket a harctérre, ahol elviselhetetlen zaj, és egy tiszt fogadta őket, aki 10 percben elmondta az újoncoknak, hogy ki hova kerül, mi lesz a feladata, és megmutatta, hogyan kell használni a fegyvert. Ati lövészárokba került.

Eközben otthon Tobi teljesen megváltozott, már nem volt önmaga, már nem akart játszani, és egy reggelre eltűnt. Kiment az állomásra. Ott sok olyan ruhájú embert látott, mint gazdája és velük együtt felszállt a vonatra annak reményében, hogy ott találja majd Atit. Sohasem utazott még vonaton, ezért rémült volt, és kényelmetlenül érezte magát. Az utazás fél napig tartott. Közben elszundított az ülés alatt, és egy csikorgó hangra ébredt, a vonat pedig megállt.

Sok száz láb között indult meg ő is a tömeggel. Egy leendő katona felfigyelt rá, és magával invitálta a teherautóra, ahol pár falat ennivalót is kapott. Tobi egyre több durranást és puffanást hallott, amiktől nagyon félt, és a zaj csak egyre erősödött. Fülét-farkát behúzva követte a katonát, így találta magát egy nagyon hosszú gödörben.

Hamar megszerették a katonák, gyakran adtak neki enni a sajátjukból, ami nekik sem volt sok. A zajokat és a kiabálást azonban nem tudta megszokni. Nagyon rettegett, és haza szeretett volna menni. Nem tudta mi folyik a falak fölött. Egy este mikor csend honolt, nekivágott a sötétségnek.

Ugyanezen az estén Ati csapata azt az utasítást kapta, hogy másszanak fel a felszínre, és ellenőrizzék a szögesdrótokat.

Egy lövés hangja szakította meg a csendet, amit egy fájdalmas kiáltás követett...

___________________________________________________________

Remélem tetszett, a videót ajánlom, engem nagyon meghatott amikor először láttam.

(még régen XD)