Csak az elmúlt másodpercek történéseit láttam magam előtt.Kinyitottam íriszeim, majd visszatértem ebbe az univerzumba.Kínos csend volt,majd hirtelen Billy megszólalt:
-Az előbbi...-kezdte mondani,de én félbeszakítottam
-Nem kell magyarázkodnod-nyugtattam meg.
-Nem azt akartam mondani-szólt zavartan.
-Hát akkor mit?- kérdeztem érdeklődve.
-Csodás volt...-mire nekem összeszorult a gyomrom.
-Igen, az volt-mosolyodtam el.
-Tudod...már régóta elakartam mondani...hogy több vagy nekem mint barát-igazított a fülem mögé egy tincset.
-Én...nekem...nekem időre van szükségem-dadogtam össze-vissza.
-Megértem-mosolygott rám önbizalmat sugallva,hogy ne legyen bűntudatom.De hangjában érezhető volt a csalódottság.Jézusom elszúrtam az egészet.Én is szeretem őt.Nagyon is,úgy.De ezt az egészet még át kell gondolnom.Az egyetlen dolog amit tudok,az az hogy most megbántottam Billyt,és pont ez az amit nem akartam.Annyira bűntudatom van.
-Ne legyen bűntudatod-látott bele a fejembe,mire én halványan elmosolyodtam-tényleg.
-Öhm,komolyan Billy,nem akarlak elszomorítani, de egy perc és már tényleg nem marad Mollynak vére-nézett rá lesajnálóan Lola-tényleg,haladjál,mert Molly képes és újra elájul.
-Kérlek, srácok,ezt hagyjuk,mert tényleg elájulok-néztem magam elé bágyadt arccal-plusz elfolyik az összes vérem-majd fogta magát Jessica és felemelt.
-Indulhatunk!visítozott a lány, valószínűleg mert majdnem megszakadt a "nagy" súlytól.
-Na végre valakinek van esze!
-Végre már!-kiáltottam fel a kórház láttán,úgy mintha a halálomon lennék.
-Önök meg kik?-vonta fel a szemöldökét a recepciós nő,talán azért mert pont az ő figyelmét terelte el Jessica-hé,maga-viccentett felém,miközben és megpróbáltam elrejtőzni Billy háta mögött-mi a fenét művel?-nézett le rám mogorván.
-Hát öhm...tudja...én..én csak a mosdót keresem.
-Neem!...Maga nem az a beteg aki mindenáron elakart menni-kérdezte lenézően,miután bevillantak az "emlékek".
-Hát tudja...tudja az úgy volt-kezdtem el magyarázkodni-én öhm..
-Jobb lesz ha most velem jön-mikor látta hogy nem követem ezt mondta-jöjjön már nem fogok itt ácsorogni csak is maga miatt-hangsúlyozta ki a maga szócskát.Hirtelen megcsörrent egy mobil,amit az ápoló/recepciós reflexből felvett-Igen?Halló?Tessék?!

-Igen, természetesen,csak visszakísérek egy beteget a szobájába-ecstetelte hogy hogy zár el a külvilágtól és a barátaimtól-Hogy mi???Nem megmondtam hogy nem engedheti ki a beteget?-hallatszódott a vonal másik oldaláról egy türelmetlen,mérges főnök hangja.
-Elnézést...én...-beszélt a nő továbbra is a telefonba,de emellett gyilkos pillantásokkal is megajándékozott minket.
-Jól tudja, hogy akármikor kirúghatom!És mégis játszik az állásával!-hangzottak a telefonból szitkozódó szavak.
-De a beteg megszökött!-védte a saját igazát a "gonosz" nővér.
-Na ne vicceljen már!-és kinyomta a hívást.
-Azonnal vissza mész a szobádba!-kiáltott rám az ápoló,amitől szerintem a jobb fülemre nem hallok.
-Máris megyek-nyeltem egyet, majd szót fogadtam neki.
-Innen mostmár sehová sem mehetsz-mondta ki a nő kis idő múlva,majd kiment. Bilincsben éreztem magam.Mintha tényleg elakarna zárni valaki a külvilágtól.
-Pszttt,Molly!
-Hé, itt vagyunk!-suttogták a barátaim.De abban a pillanatban jött be egy orvos az ajtón.Ők meg jobb híján bebújtak az ágy alá.
-Molly,nem baj ha megvizsgállak?-kérdezte kedvesen a fiatal srác.
-Dehhogy.
-Rendben.Jobban van már a lábad?
-Igen sokkal-igazából nem,de ezt csak azért mondtam hogy hamarabb haza mehessek.
-Ez igazán jó hír.De sajnálatos módon még bent kell maradnia egy hétig.
-De hát már jobban vagyok-háborodtam fel.
-Sajnálom,ez a szabály.
--Értem-igazából belül most is tiltakozok, de csak egy dolog vígasztal meg.Mégpedig a szökésem tervezése.
A fiú lassan már fél órája kiment.A készülékem a fülemhez tartottam,mintha telefonálnék,de ez csak az álca.Mert eközben a barátaim az ágyam alatt suttogva kommunikáltak velem.
-De a folyosón csomóan vannak.
-Igaz-fogytam ki az ötletekből.
-Vagy....mi lenne ha kimásznánk az ablakon?
-Te hülye vagy!-nevette ki Jessica.
-Most miért?-értetlenkedett Billy.
-De ez nem is olyan rossz ötlet-biztattam a többieket,de a véleményem megváltozott mikor kinéztem az ablakon-gyere!-biccentettem a fiú felé.
-Phuu, hanyadik emeleten vagyunk?Hogy vagyunk ilyen magasan?!-húztam el a számat.
-Tudjátok mit?Akkor is lemászunk!Nézzétek!Van egy kis létra az ablak mellett!