Húsvéti - különkiadás
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Este hat órakkor ért véget a munkaidőm.  A kávézóban található összes asztalt letöröltem, és elindítottam a mosogatógépet. Addig felmostam a fehér és fekete színű padlót. Akkor kaptam fel a fejem, amikor Logan sétált be az ajtón. Amint megláttam a férjem arcán az őszinte mosolyt, félre tettem a felmosórudat, és nyomtam a szájára egy puszit.

- Hiányoztál bébi - emelt meg, és egyenesen az egyik asztalra tett. A tarkója köré fontam a kezem, és hallkan kifújtam magam.

- Teis nekem. Pedig már nem vagyunk kamaszok, akik nem tudnak élni egymás nélkül - simogattam a mellkasát a fekete pólóján keresztül.

- Hát, én akkor sem tudnék nélküled élni - mosolygott, majd felmutatta a kezében található szatyrot. Amint megláttam, összedörzsöltem a kezem.

- Mutasd, mit vettél! - előre hajoltam, és bekukkantottam a zacskó tartalmához. Csoki nyuszikat, és tojásokat vásárolt. Azok mellett egy átlátszó csomagolásban volt mű fű, és apró picike citromsárga csibék. - Tehát, dekorációt is vettél nekem? - pislogtam szerelmesen. - Annyira imádlak.

- Minden porcikámat? - gombolta ki a blúzomat, mire mosolyogva lefogtam a kezét.

- Ez lesz Léna legszebb húsvétja. Napok óta várja a nyuszit! - gomboltam ki a farmerja gombját.

- Már mindent elterveztem! Imádni fogja! - félre tolta a lábamat, és megigazította a szoknyámat. - Szerinted belátnak ide az emberek? - hajolt a fülemhez mosolyogva. A fejemet ráztam.

- Biztos, hogy nem - válaszoltam. Fél órával tovább maradtunk a kávézóban, de megérte.

Másnap reggel Logan és én hamar felébredtünk. Mindenképpen elakartuk dugni a csoki nyuszikat a lakásban. Logan töbszőr is megnézte azt, hogy Léna alszik e. De miután bólintott, a megfelelő helyet kerestük a mosolygós nyusziknak. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy kerül a cipős szekrénybe, a mosogató melletti cukortartó mögé, a szennyes kosárba, és kettő darab tojás díszelgett Léna szobája melletti játszósaroknál.

- Szerintem jó munkát végeztünk! - tettem csípőre a kezem.

- Hajnal hat óra van! - morogta Logan ásítva. Mosolyogva hozzá bújtam, és átkaroltam a tarkóját.

- Még mindig nagyon jóképű vagy! - pacskoltam meg a mellkasát, és a hűtőhöz sétáltam, hogy kivegyen onnan a sonkát. Logan annyiban segített nekem, hogy feltette a vizet a gáztűzhelyre forralni. - Egy és fél óra múlva nagyon fincsi reggelink lesz!

- És a tojásaimat is megfőzöd hozzá? - a fenekembe markolt, úgy húzott közel a "tojásaihoz"

- Tojások nélkűl, nem húsvét a húsvét! - vettem ki a hűtőből a tojástartót, és a púltra tettem. Akkor kaptuk fel a fejünket, amikor Léna a szemét törölgetve sétált ki a szobából.

- Jóreggelt angyalom! - Logan hozzá sétált, lehajolt és felemelte a hosszú barna hajú lányunkat.

- A nyuszival álmodtam - ásította mosolyogva.

- Tényleg bogaram? - simogattam meg a haját.

- Kaptam tőle sok csokit! - tárta szét a karját, így orba ütötte az apukáját.

- Hát manó, nekünk volt szerencsénk látni őt! Képzeld el - sétált Logan az ablakhoz. - Anyukáddal arra ébredtünk fel, hogy valaki zörög az ajtóval. Nem tudtuk elképzelni azt, hogy mi, ezért kimentünk. És képzeld el, annyit láttunk, hogy valami puha pamacs arra ugrál! - mutatott Logan a járda felé.

- Tényleg apa? Akkor hozott nekem valamit? - rúgkapált addig, amíg az apukája le nem tette őt.

- Szerintem valahova eldugta őket kicsim! - sétáltam Loganhez, aki hátulról átkarolt engem.

- Itt egy kosár! Ezt nekem hagyta itt? - Léna vigyorogva vette magához a kicsi fonott kosarat. - Úristen! Látok kettőt! - futott a szobája mellé. Mosolyogva néztük ahogy a lányunk a csokikat vadássza, majd megráztam a fejem.

- Gyönyörű kislány - suttogtam hallkan, miközben Logan evett valamit. Hátra pillantottam, de ekkor a vállára csaptam.

- Nemár! - próbáltam kivenni Logan kezéből a csokit, aki betömte a szájába.

- A szülőknek is hozott a nyuszi! Inkább egyél! - és ekkor a számba tett egy darab csokit. Ez volt életünk legjobb húsvétja.