Valamelyik nap Logan zuhanyzójában álltam, és lehunyt szemmel folyattam magamra a vizet, amikor egy kéz átfogta a derekamat, kinyitottam a szememet, és minden emlék a nyakamba zúdúlt, ami a múlt éjszaka történt. Látom magam felett Logan - t a sötét szobában, látom ahogy a kislámpa megvilágítja a gyönyörű arcát.
Éreztem a nyakamon az égető, erotikus csókjait, a kezét a lábam közt, ahogy újabb és szebb kényeztetést mutat nekem.
Éreztem a kezemen ahogy leszorítja az ágyra, és belémhatol, egyre jobban kitőltve engem.
Hallottam a fülemben a hangos sóhajait, ahogy tempósan, és mélyen mozog bennem. Érzem a számon, ahogy gyenge csókot lehel az ajkaimra szeretkezés közben. Újra éreztem az egetrengető orgazmust, és a vibrálást amit egyszerre éltünk át.
Megfordúltam, és átkaroltam a tarkóját.

- Jóreggelt - suttogtam.

A zuhany végig folyt a meztelen testén, a haja pár tincse a vizes homlokába tapadt.

- Jóreggelt - húzott magához közelebb.

Megsimítottam a vizes vállát.

- Mit kérsze reggelire?

- Hm...- túrta hátra a vizes hajamat. - Téged - hajolt a nyakamhoz, és erotikusan belecsókolt. A szememet lehunyva gyengűltem el az izgató érintése miatt. - Ma be kell mennem az irodába.

- Nekem pedig a kávézóba - vettem magamhoz a tusfűrdőmet, és átadtam Logan - ek.

- Mondtam, hogy lépj ki onnan. Nem kell ott dolgoznod. - fordított meg, és lassan szétkente a mellemen a tusfürdőt.

- Miért ne dolgoznék ott?

- Szereted? - tette fel a kérdést.

- Nekem megfelel. Ez rajtad függ, hogy nem szégyelled e azt, hogy a barátnőd egy kávézóban dolgozik.

- Ugyan, mégis miért szégyelném?

- Nem tudom - vittem végig az ujjamat a köldöke alatt, és beharaptam az alsó ajkamba. - Szerintem késhetünk még egy picikét - zártam el a zuhanyt, és az ágya felé vezettem őt.

- Egy kicsikét? - kérdezte, miközben ledöntöttem őt az ágyra, és lovagló ülésben ráültem a derekára. - Jobban szeretek felűl lenni - ült fel, és belém tolta a férfiasságát, amire lehunyt szemmel űltem bele.

- Ahh de jó...- támaszkodtam meg a hasfalán, majd lenéztem a szemébe, és lassan elkezdtem mozogni rajta. Előre, és lassan hátra. Közben a fenekembe markolt az erős tenyerével.

Három héttel később

A lakásomban ültem a kanapén, miközben az összespórolt pénzemet számoltam meg.
Megráztam a fejemet.

- Túl kevés. Még mindig túl kevés - suttogtam Lív szemébe nézve, aki félretette a laptoppot.

- Miért nem fogadod el Logan segítségét?

- Nekem nem kell a pénze...én meg tudom oldani.

- Olívia! - tette a vállamra a kezét. - Te is tudod, hogy nagyon rosszul fizetnek neked.

- Jah. Tudom! - tettem vissza a szütyőmbe a spórolt pénzemet.

- Csinálok szendvicset. Kérsz?

- Igen. Köszi! - pillantottam vissza rá, majd bevittem a szobámba a szütyőmet, letettem az asztalomra, és a tükörbe nézve felsóhajtottam.

Felkötöttem a hajamat, és szépen beágyaztam. Lesimítottam az agyneműmet, és átvettem a pizsamámat.

Reggelinél az asztalnál ültünk, miközben belekortyoltam a kakaómba.

- Énis a fizetés miatt jöttem el onnan.

- Én nem válogathatok. Vagy ez, vagy semmi - köszörűltem meg a torkomat, mert kapart a torkom.
A számra tettem a kezemet.

- Minden oké? - kérdezte.

- Jah, csak nem esik jól a kakaó.- tettem félre a bögrét, de ekkor lepattantam a székről, berohantam a fürdőszobába, becsuktam magamra az ajtót, és a wc tetejét felnyitva, kihánytam a reggelimet. A hajamat hátra fogtam, és összeráncolt szemöldökkel vettem magamhoz egy wc papírt.

Megtörőltem a számat.

- Beteg vagy? - sétált be Lív.

- Lehet - hajtottam le a wc tetejét, és ráültem a tetejére. Ez rossz volt...- borzongtam meg.

Ekkor Lív a szemembe nézett.

- Ez miért van tele? - mutatta fel a bontatlan tamponos dobozomat.
A kezembe vettem, és megráztam a fejemet.

- Ez..ez lehetettlen - suttogtam sápadtan.

- Elmegyünk az orvoshoz. Öltözz át! - vezetett ki a fürdőszobából, és betolt a szobámba.

Leültem az ágyamra és remegő kezekkel a hajamba túrtam.

Lív - el a váróban ültünk, miközben a pulcsim szélét piszkáltam.

- Lehetséges, hogy...- suttogtam.

- Majd az orvos megmondja - nézett rám, miközben a nevemet mondták.

Lív - re pillantottam aki bólintott.
A fülem mögé tűrtem egy hajszálamat, és besétáltam az ajtón.

Egy idősebb bácsi mosolygott rám.
Bemutatkozott, és letakarta a széket.

- Kérem, feküdjön fel ide, és tegye szabaddá az alhasát. Megnézzük, hogy bújkál e ott bent valaki.

- Oh te jó ég...- suttogtam, és felfeküdtem a székre.
A farmeremet kicipzároztam, és felhúztam a felsőmet, így szabaddá tettem a hasamat. - Szedek fogamzásgatlót! - néztem a plafont.

- A fogamzásgátlóban nem mindig lehet bízni. Cseles egy termék - nézett a szemembe, majd a kezébe vett egy kütyüt, amit megkent zselével, és óvatosan rányomta a hasamra. - Mikor volt együtt a párjával utoljára? - kérdezte.
Hevesen dobogó szívvel válaszoltam.

- Nem tudom, öhm...pár napja - bólintottam.

Ekkor az orvos arcán mosoly keletkezett.

- Megis van - suttogta, és felém fordította a monitort. - Nézze csak - mutatott egy pici fekete pöttyre. - Már nagyon ügyesen elhelyezkedett! - mosolygott, nekem pedig lefolyt egy kövér könycseppem.

- A...kisbabám? - suttogtam. - Baba.

- Két hetes lehet. Egézséges, és ügyesen megtalálta a helyét. Gratulálok önnek és a párjának - bólintott, de én elvesztem ebben a pillanatban, és csak a monitoron levő pici pöttyöt néztem.

- Milyen picike vagy. Édes istenem! - töröltem le a könnyes szememet.

- Na?! Mit mondott az orvos? - pillantott rám Lív. Ekkor a hasamra mutattam.

- Egy kisbaba van bennem. Lív...- fogtam meg a kezét. - A kisbabánk! - mosolyodtam el, és boldogan magamhoz öleltem őt.

- Úristen Olívia! Gratulálok!

A hasamhoz szorítottam az ultrahangképet, és a plafon felé nézve lehunytam a szememet.
Elmondhatatlanúl csodálatos érzést éreztem ebben a pillanatban.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Késő este az irodámban ültem, miközben figyelmesen gépeltem a gépemen.

A telefonomra pillantottam. Olívia egésznap nem hívott.

Ez nem megszokott tőle.
Tudom, hogy sok időt töltünk együtt, de azért hiányzott.

- Tehát veletek minden oké - pillantott rám Sebastian.

- Minden oké. Sőt! - dőltem hátra a székben. - Szerelmes vagyok.

- Szerelmes! - mosolygott. - Akkor jöhet a családalapítás!

Elhúztam a számat.

- Kizárt! - igazítottam meg a nyakkendőmet. - Huszonkilenc évesen nem akarok a gyerekekre gondolni! - borzongtam meg, majd a szemöldökömet rancoltam. - De mi van veletek?

- A csajom berágott rám amiért nem vittem őt el Párizsba - bólintott. - Aztán hozzám dobta a cserepes virágot. Majd a hajszárítóját - ráncolta a szemöldökét. - És a gyümölcsös tálat is - kerekedtek ki a szemei. - Fájt is.

- Tehát megint szétmentetek.

- Mi az, hogy?! - nézett a szemembe. - Neki csak az számít, hogy valami gazdag faszi elkényeztesse őt, és Wellneszezni vigye a seggét! - rázta meg a fejét.

- Tudom, hogy mi kell neked! - bólintottam. - Egy üveg Whisky, és egy jó nő! - fontam magam elött össze a karomat. - Azt tanácsolom, hogy menj el bulizni, és szedj fel valami jó csajt! - Vettem magamhoz a táskámat.

- Te nem jösz velem? - kérdezte.

- Nem haver! - néztem a karórámat. - Beugrok Olíviához, utána haza megyek. - ásítottam, majd intettem, és kiléptem az irodámból, majd a kocsim felé vettem az irányt.

Leparkoltam Olívia lakása elött, az ablakból kiszűrödött a villany.

Amikor bekopogtam az ajtón, Lív nyitott nekem ajtót.

Amint megpillantott, a pupillája kitágúlt.

- Szia Logan! - kiabálta. - Mit csinálsz te itt?!

A szemöldökömet ráncoltam.

- Miért kiabálsz? - kérdeztem hallkan.

- Hogy mit mondasz Logan?! -
Kiabálta a nevemet.

Ekkor nyílt az ajtó, és Olívia mosolygott fel rám.
Megráztam a fejemet, és magamhoz öleltem őt, majd a hajába szimatoltam.

- A barátnőd bolond - csuktam be magam után Olívia szobájának az ajtaját, aki leült az ágyára.

- Néha tényleg az - fogta meg a kezemet, és maga mellé húzott, majd a szemembe nézve mosolygott.

Nem tetszik ez nekem.
A szeme a megszokottnál is jobban csillogott.
Nem tudta abbahagyni a mosolygást.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Miért ne lennék? - simította meg a hajamat. - Boldog vagyok veled.

- Énis boldog vagyok veled - bólintottam, ekkor szorosan hozzám bújt, és a mellkasomra hajtotta a fejét, a karja pedig valahol a bordáim közt fúródott belém.
Fájt.

- Olyan finom illatod van. Szeretem! - szimatolt bele a nyakamba.

- Megjött a havi baj, vagy mi a bajotok van ma? - ráncoltam a szemöldökömet, és felköhögtem.

- Kilenc honapig az biztos nem fog jelentkezni - suttogta, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem le rá.

- Miket beszélsz?! - toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

Ekkor, szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy a tenyerét a hasára teszi, majd a szemembe nézett.

- Kisbabát várunk! - suttogta, majd a kezembe adott egy ultrahang képett.

A pupillám kitágúlt, ahogy megpillantottam a picike pöttyöt. - Te csináltad.

Ekkor vissza adtam neki a képet, az ablakhoz sétáltam, és két kézzel a hajamba túrtam. - Logan...?!

Amikor hátra pillantottam, Olívia a szivére tette a kezét, és patakokban folytak a könnyei.