Olíviával a kislányunkat néztük, aki békésen aludt az ágyunkon. Hátulról átkaroltam Olíviát, és a nyakába pusziltam.

- Nem gondoltam volna, hogya közeljövőben lesz egy lányom. Még mindig hihetettlen.

A karomat simogatva elmosolyodott.

- Hihetettlen igaz? - mosolygott, és velem szembe fordúlt. - Emlékszel, amikor legelöszőr bejöttél a kávézóba? - mosolygott a szemembe nézve.

A haját simogatva felnevettem.

- Soha nem felejtem el azt a napot. Felakartalak szedni! - húztam össze a szemem.

- Azt mondtad, hogy a pulton fogsz megdugni!

- Jesszus! - temettem a tenyerembe az arcomat. - Azokért bocsánatot kérek. Úgy közelítettelek meg mint a többi nőt.

- Pedig én nem a többi nő voltam.- simította meg a vállamat.

- A kezdetektől fogva nem voltál az. Más voltál! - mosolyogtam, és csókot loptam tőle.

Olívia oldalra nézett, de a mosoly lefagyott az arcáról. - Hé. Mi a baj? - simítottam meg az arcát.

- Az...anyukám és a kishugom - bigyesztette le a száját.

Olívia véglegesen nem tartja velük a kapcsolatot.

Az édesanyja sokszor nem kereste őt.

Olívia amikor legutoljára felhívta az anyukáját, lekoptatta a lányát azzal, hogy megjött a pizza.
Olívia azóta nem kereste fel őt.
Ezt pedig megértem.

- Fel a fejjel. Itt vagyok én, és a gyönyörű lányunk! Mi kell még?

- Igazad van. Csak a családom...

- Mi vagyunk a családod. Ehez mit szólsz? - tettem fel a kezemet, és szorosan összekulcsoltam az ujjainkat.

- Ez így oké! - nevetett fel. - Legyen.

- Soha többé nem akarlak sírni látni. Akkor vagy leggyönyörűbb ha mosolyogsz! - simítottam meg a haját.

Olívia elmosolyodott, és szorosan hozzám bújt.

Késő este, amikor a lányunk már aludt, a kádban fürödtünk. A rózsaszírmok ellepték a vizet, miközben a kád szélén égtek a gyertyák.

- Ez olyan szép - fogott meg egy rózsaszírmot, és a fejemre tette. A plafon felé néztem.

- Most így szebb vagyok?

- Mm... talán - fordúlt félig felém.
A haját felkötötte, a habok pedig a mellkasát simogatták. A kezét a térdemre támasztotta, majd tett az orromra habot. Az orromra néztem, és tudtam, hogy kivűlről, hogy festek, mint egy kancsal.

Olívia felnevetett, majd lassan megcsókolt.

A meztelen combját simogattam, miközben viszonoztam azt.

- Van egy ötletem! - fordítottam meg, így teljesen nekem háttal ült. - Rajzolok a hátadra, neked pedig kikell találnod - simítottam meg a szép lapockáját.

- Oké! - mondta boldogan, miközben a lábamon levő szőrt tépkedte.

- Ne tépd ki a szőrömet mert ez fáj.

- Még jó, hogy csak a lábad szőrös.

- Lehetek máshol is az - mondtam, majd leírta az első betűt.

- Nem! Én csupaszon szeretem - mondta, miközben a harmadik betűt fejeztem be. - Tudom! - mondta, miközben a szemembe nézett.

- Igen? - vontam fel a szemöldökömet.

- Léna - mosolygott.

- Pontosan - bólintottam. - Most rajzolni fogok - tettem a mutató ujjamat a hátára, és lassan leírtam egy fél szív formát, majd a másikat, és alul összezártam azt.

- Szívecske!

- Igen! - tettem le a kezemet, majd Olívia nekem dőlt. Az egyik kezemet a mellére tettem, a másikat pedig vizzel locsoltam le.
A gyönyörű mellbimbója kitülemkedett a meleg vízsugár alatt. Az orrát a nyakamhoz döntötte, és beszívta az illatomat, majd óvatosan a nyakamba harapott. - Tudod, hogy csikis vagyok - tettem a nyakamra a kezemet.

- Tudom. Az benne a jó! - vonta fel a szemöldökét.

- Mégis, hogy lehet téged ennyire szeretni? - tettem fel a kérdést.

- Nem tudom. Szerethető vagyok - nyomott egy puszit a számra.

A fejemet rázva mosolyodtam el, és az ujjait néztem.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Amikor reggel kinyitottam a szememet, meztelen feküdtünk. A testünk össze simult a másikéval. Logan hátulról átkarolt, majd óvatosan megmozgattam magam, hogy tudja, már fent vagyok.

- Ne mocorogj.

- Miért nem?

- Miért nem? - kérdezett vissza. - Mert rohadtúl izomlázam van. Jesszus! - rázta meg a fejét, és a hátára feküdt. Vele szembe fordúltam, és a karomon megtámasztottam az államat.

- Hát, amilyen pózban csináltuk az este folyamán, ne is csodálkoz - cirógattam a kézfejét.

- Jah! - takarta el a szemét és felnevetett. - Azt sem tudom, hogy az, hogy sikerűlt! - rázta meg a fejét, én pedig lekötöttem a nyakkendőt az ágy támlájáról. - Az egy drága nyakkendő - vette el tőlem és ledobta az ágy mellé.

- Mégis ezzel kötötted oda a kezemet.

- Én élveztem. Te is. Tagadni sem tudnád! - kellt fel az ágyról, én pedig végignéztem a tökéletes meztelen testén.

Imádtam őt.
Szerettem mindenét.
Minden egyes porcikáját.

- Ma be kell mennem dolgozni.- neztem rá, miközben felvettem egy pólóját.

- Én itthon maradok Lénával. Grace nemsokára visszajön.- bólintott sóhajtva.

- Legyen - sóhajtottam fel.

Egyáltalán nem volt kedvem dolgozni menni.
Logan - el és Lénával akartam lenni, de muszáj volt pénzt keresnem.

Reggel, a púltot töröltem le, miközben jelzett a csengő, hogy vendégem jött.

- Még zárva vagyunk! - mondtam fel sem nézve.

- Azt hittem, hogy engem látni akarsz - szólalt meg egy női hang, én pedig elkerekedett szemekkel kaptam fel a fejemet.

A rongy pedig kiesett a kezemből.

- Anya...? - suttogtam kitágult pupillákkal.

- Szia kicsim - mondta elpirúltan.

- Te itt? Hogy? Mit keresel itt?! - sétáltam hozzá, és megálltam vele szembe.

- A hugoddal eljöttünk New York -.ba. Kibéreltünk egy lakást. Izé....- törölte le a könnyes szemét. - Hiányoztál. Nagyon hiányoztál nekünk - lépett egyett felém.

- Hogy találtál meg?

- Az interneten posztoltál közös képet a barátnőddel. Lív - el azt hiszem - pityergett. - Rá írtam. Ő mondta el, hogy hol dolgozol.

- Nahát! - fontam magam elött össze a karomat.

- Szörnyű anya vagyok igaz? - rázta meg a fejét.- Nem kerestelek.

- Nem vagy rossz anya. Én léptem le.

- Hogy eltudj szabadulni a nyomorból amiben éltél. Ez miatt nem haragszok.

Leültünk egy asztalhoz, közben szolgáltam ki a vendégeket.
Nagyon sokan lettek a kávézóban.

- Tehát, van egy kislányod! Istenem! Csak majdnem egy év telt el!

- Igen anya!

- És a párod egy ügyvéd? Nahát! Ez jól összejött neked.

- Igen. Ügyvéd, de nem fogadom el a pénzét! - tördeltem az ujjaimat.

- Tedd úgy, ahogy te helyesnek érzed! - mondta, miközben rezgett a telefonom.

- Pont Logan írt! - pillantottam anyukámra.

Anyira örűltem, hogy itt van. Mintha ezer éve láttuk volna egymást utoljára. Szomorú! Látni rajta. A szeme alatt ráncok keletkeztek. A barna haját, kontyba fogta fel. Nem hordott vidám színű ruhákat. De mintha valami csillogott volna a szemében, amikor rám nézett.
Ezt hívták reménynek.

10:33 Logan

Szia! Minden oké? Nemsokára beugrok hozzád. Sokan vannak?

10:34 Olívia

De jó! Várlak. Egy kicsit igen!

Letettem a telefonomat, és anyára mosolyogtam.

- Logan ide jön. Talán Lénát is hozza magával.

- Alig várom - suttogta anyukám.

Így is történt.

Fél óra múlva, Logan benyitott az ajtón, és a kezében a baba hordozót tartotta, és magunkhoz invitáltam őt.

- Úristen! Milyen gyönyörű.

- Kit tisztelhetek meg? - nézett le rá Logan.

Ekkor anya felált, és a kezét nyújtotta Logan - ek.

- Olívia édesanyja vagyok. Sokat hallotam már rólad. Te vagy a híres ügyvéd? Ugye tegezhetlek?

Logan kezet nyújtott neki, és bólintott.

- Természetesen. Logan Morgan vagyok. Nagyon örülök!

- Anya...- vettem magamhoz Lénát. - Ő Léna. Az unokád.

- Olívia...olyan picike. Olyan törékeny. Istenem - állt anya mellém, és megsimította Léna fejét. - Milyen finom illata van - mondta, miközben Logan az ablak meletti székre tette a baba hordozót.

- Nem előre tervezet baba - kaccsintott Logan. - Becsúszott.

- Előfordulnak az ilyenek. Egy kislány maga az ajándék. Végig nézed ahogy felnőnek. Ahogy legelöszőr kimondják, azt, hogy anya. Elviszed az oviba. Utána az iskolába. Szomorú vagy, ha sírni látod őt. Óvni akarod mindentől. A szülinapokon ő a legfontosabb. A karácsonyokon azt mondod neki, hogy búj el mert mindjárt jön a jézuska. Amikor anyáknapi rajzot készít neked. Amikor durcáskodik, és hisztizik. Amikor olvasol neki. A világ legszebb dolga - nézett mélyen a szemembe, és kicsordúlt egy könycseppe.

- Ohh anya! - pusziltam meg a halántékát, és a füléhez hajoltam. - Mostmár teljes a családom. Mostmár boldog vagyok - pillantottam Logan - re aki bólintott.

Együtt megittunk egy kávét, és amikor az egy órához közeledtünk, felkelltem a székből, és a púlthoz vittem a kávés csészéket. Letettem a púltra, majd a kezembe vettem egy rongyot, és végigtöröltem vele.

- Khm! - köszörűlte meg valaki a torkát.

Hátra fordúltam, de amikor megfordúltam, a szívem hevesebben vert. Logan térdelt elöttem, a kezében egy gyűrűs dobozt tartott, és a szemembe nézett. A szám elé tettem a kezemet. - Ezen a helyen találkoztunk legelöszőr. Te itt voltál én pedig itt. Ezen a helyen találtuk meg egymást. Minden itt kezdődött. Ebben a kávézóban - suttogta könnyes szemmel. - Úgy gondoltam, hogy nem habozok tovább. Megteszem azt, amit a szívem diktál. Veszem a bátorságot, hogy letérdelek eléd, megmutatom a gyűrűt, amit én magam választottam, és felteszem a nagy kérdést, Olívia, hozzám jösz feleségűl? - folyt le egy könycsepp a szeméből.

Próbáltam vissza tartani az egetrengető zokogást, és hevesen dobogó szívvel bólintottam.

- Igen! Persze, hogy hozzád megyek! - bólintottam.
Logan elmosolyodott, majd megfogta a kezemet, és lassan az ujjamra húzta a gyűrűmet.

- Szeretlek! - suttogta.

- Szeretlek! - suttogtam, és megcsókoltuk egymást.

A kávézóban volt aki fütyűlt, és volt aki videózott. Sokan tapsoltak, és mosolyogtak. Ez a kávézó végig nézte azt, hogy két idegen emberből, hogyan alakúl ki egy pár. Logan magához ölelt, és egyetlen egy ember irányába néztünk. A kislányunk felé, aki nagy szemekkel fürkészett minket.

Négy órával később

A hugom egy könyvet olvasott a kanapén ülve, én pedig hallkan mögésétáltam, és a szemére tettem a kezemet. Megijedt, és a kezemre tette a kezét, azon gondolkozva, hogy vajon ki vagyok.

- Na ki vagyok? - suttogtam, mire felpattant a kanapéról.

- Istenem!! Olíviaaa! - futott hozzám, majd az ölelésembe vetette magát. A könnyeim patakokban folytak, miközben átkaroltam a hátát.

- Itt vagyok kicsim. Itt vagyok - pusziltam a hugom fejébe, és Logan - re pillantottam, aki mosolyogva engem nézett.

Az életem pedig itt vált teljessé. Mert azokkal az emberekkel lehetek, akiket szeretek. Nem tudom, hogy anya mennyi időt szeretne New York - ban tőlteni, de ahogy meg pillantottam azt, hogy a bőröndöket szépen elcsomagolták, rájöttem arra, hogy nem sietnek haza. A kishugom, Lénával ismerkedett, Logan pedig engem átkarolva a homlokomat puszilta.

____________________

Az olvasóimnak akik mindig mellettem álltak. Imádlak titeket.

VÉGE