Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor megtudtuk, hogy kislányunk lesz. Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a neve. Végűl Logan szeme felcsillant, és előállt egy név ötlettel; A kislányunk neve lehetne az, hogy Léna.

Persze, hogy belementem.
Viszont az életem legboldogabb napja az volt, amikor végre a karjaim közt tarthattam őt.

Kilenc hónappal később

A korházban voltunk.
A pici Léna csak pár perce jött a világra, de máris elvették tőlem.
A plafont néztem a korházi ágyon fekve, és végre kifújhattam a sok fájdalmat, amit a szülés közben átéltem.

Amikor nyílt az ajtóm, a szemem könnybe lábadt. Egy nővér hozta be a karjai közt az újszülött kislányomat.

Egy picike fehér ruhácska volt rajta, és egy fehér puha anyag védte őt.

- Gratulálok a kislányához. Gyönyörűszép, és egézséges - tette le óvatosan a mellkasomra, én pedig könnyes szemmel néztem az arcát. A szemét lehunyta. Könnyes szemmel simítottam meg a fejecskéjét a mutatóujjammal.

- Olyan édes vagy. Üdv itthon pici Lénácska! - hunytam le a szemem, és megpusziltam a fejecskéje búbját.

Gyönyörködtem benne.
Gyönyörűszép újszülött baba volt.
Olyan pici és ártatlan volt.
El sem hiszem, hogy ez lett a szerelmünkből. - Apa nemsokára látni fog téged életem - suttogtam, majd nyílt az ajtó, és Logan sétált be rajta feszűlten.

Amint meglátta a kezemben tartott kislányát, a tenyerét a szája elé tette, a szeme pedig megtelt kövér könycseppel, ami végigfolyt az arcán. - Gyere ide! - suttogtam, Logan pedig lassan leült az ágy melett levő székre. Logan szemébe néztem. - Hivatalosan is édesapa lettél - suttogtam. - Át szeretnéd venni? - kérdeztem.

Logan nyelt egyett, majd lassan a karjába tettem a kislányát, akit tökéletesen tartott a karjai közt.
Logan könnyes szemmel a kislányát nézte, majd az ujjával megsimította a baba homlokát.

- Gyönyörű szép - suttogta a szemembe nézve. - Most alszik? - kérdezte.

- Szerintem igen. Alszik - néztem a kislányom arcocskáját.

Anya lettem.
Egy embernek adtam életet.
Fantasztikus, és egyben kimerítő érzés.

Ekkor memorizáltam a két arcot.
Hasonlítottak. Apja és lánya.
Boldogan mosolyodtam el. - Le se tagadhatnád, hogy a te lányod.

- Soha nem tagadnám le - fogta meg a kezemet. - Kicsi Léna. Apa és anya itt van. Most már itt vagyunk - mosolygott, én pedig fáradtan felsóhajtottam.

- Ugye mostmár megtanulsz óvszert használni? - tettem fel a kérdést.

Logan a szemöldökét ráncolva nézett rám.

- Nem - mondta úgy, mintha ez természetes lenne.

A kérdést pedig csak viccnek szántam, de ahogy azt néztem, ahogy Logan a kislánya arcát nézi, rájöttem arra, hogy nagyon jó apa lesz belőle.

Annyira, mint belőlem jó anya.
Alig várom, hogy hazavihessük őt.
Logan gyönyörű szobát csinált neki, szép rózsaszín fallal és hófehér puha babaággyal. - Az orrocskája a tiéd. Meg a szája is - nézett a szemembe.

A kislányom arcát nézve bólintottam.

- Persze! Hiszen én vagyok az édesanyja! - hajoltam hozzájuk, és megsimítottam a pöttöm kis kezecskéjét.

Ekkor Logan - re néztem, aki alig láthatólag sírt. - Na! Miért sirsz?

- Csak, van egy lányom. Apa vagyok - nézett könnyes szemmel a szemembe.

- Gyönyörű érzés igaz?

- Szia kicsim. Szia! - simítottam a picike ujjacskáit.

Logan - el alig vártuk azt, hogy végre hazamehessünk.

Kinyitottuk a bejáratiajtót, Logan pedig biztonságosan tartotta a babahordozót, amiben a kislányunk feküdt.

Letettem a kulcsokat az asztalra, és felmentünk a lépcsőn.
Bementünk Logan szobájába, és onnan beléptünk Léna új szobájába.

Kicsi szoba volt.
Pont akkora amekkora egy kisbabának szüksége van.
A falak rózsaszín színűek voltak, amin citromsárga csillagok díszelegtek, és néhány csillag melett egy matrica, bárány lett ragasztva. Az ablakot egy hófehér függöny takart el, amit egy rózsaszín masnyi fogott össze. A fehér, puha babaágy, a szekrénnyel volt szemben. A szekrény pedig tele volt azokkal a dolgokkal, amikre egy babának szüksége lehet. Mondani sem szeretném, hogy Logan mennyit költött az utóbbi két hónapban.
Azt a pénz mennyiséget három hónap alatt sem tudnám megkeresni.

- Gyere baba! - tette magához Logan Lénát, és óvatosan befektette őt a kiságyba, és rátakarta a vékony kis baba takarót. Az ágy felett volt egy baba játék. Fehér felhők forogtak lassan, amit a lámpa enyhe fénye megvilágított, ezért a plafonra rárajzolódtak a felhők körvonalai.
Loganhez bújtam.

- Köszönöm, hogy ilyen gyönyörű szobát csináltál neki. Egyszer meghálálom.

- Nekem azis elég ha természetbe kifizeted - puszilta meg a fejemet. - Nyugodtan menj zuhanyozz le. Aludj egy kicsit. Én itt maradok.

- És ha sírni fog? - kérdeztem.

- Akkor magamhoz veszem, és oda adom neki ezt - mutatott fel nekem egy bontatlan csomagolású cumit. - De elötte persze vizzel megmosom! - tette hozzá.

Bólintottam.

Úgy tűnik, hogy boldogulni fog.
Nyomtam egy puszit az arcára, és a zuhanyzó felé vettem az irányt.
Ez a két órás szülés kikészítette a szervezetemet.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Alig hiszem el! Apa lettem! Van egy gyönyörű kislányom. Olyan ártatlan, és törékeny. Nem tudtam levenni róla a szememet. Most fedezi fel a világot, én pedig boldogan simítottam meg a homlokát.

- Jó apád leszek én? Ez nem megy egyről a kettőre! - suttogtam hallkan.

A kislányom felém fordította a fejét, és hadonászott egyett a pici karjaival.

A rózsaszín rugdalózó nagyon édes volt rajta azzal a pici csipkés zoknicskával. - Annyira gyönyörű kisbaba vagy. Olyan törékeny és ártatlan. Mindentől óvni foglak. Soha senki nem bánthat téged - tettem fel a mutatóujjamat, Léna pedig lerúgta magáról a pici takaróját.

Ezért összehajtottam, és letettem mellé az ágyra.

Ekkor bólintottam. - Azt olvastam, hogy ti babák szerettek játszani. Mondjuk te nagyon picike vagy még ehez - túrtam a hajamba, és kinyitottam a szekrényt. Ekkor a szemem megakadt egy játékon.
Nemis emlékszek arra, hogy mikor vettem meg.

Talán csak bedobáltam mindent a kocsiba a babaosztályról.
Léna még újszülött baba, de ez tetszeni fog a szemecskéjének.
Kivettem a dobozból, és a tenyerembe tettem, az apró, puha játék méhecskét. Anyira helyes szárnyacskái voltak. Letettem Léna kezecskéje mellé, aki hatalmas nagy baba szemekkel nézte a méhecskét, majd megbökte azt. - Tehát tetszik neked. Annyira örülök neked! - bólintottam, majd Olívia sétált be a szobába.

Egy macis pizsama volt rajta.
Fáradt volt. A haját felfogta.

- Hogy haladtok?

- Ismerkedünk egymással - bólintottam, és az órára néztem. - Este tizenkető volt. Aludj.

El sem merem képzelni, hogy miken menhetett keresztűl a szülés első fájdalmaitól kezdve.
Ő volt az a nő aki életet adott a kislányomnak. Ő volt az a csoda.
Ettől csak mégjobban tisztelem, és szeretem őt. Olívia lassan bólintott.

- Oké - fordúlt meg lassan, majd kisétált a szobából.

Legkésőbb két nagy párnával, és egy takaróval tért vissza, amiket letett a szekrény mellé, és lefeküdt a főldre. Egy utolsó pillantást vetettem a kislányomra, majd lejebb gomboltam az ingemet, a hátamat a szekrénynek döntöttem, Olívia pedig a combomra hajtotta a fejét.

- Majd alszunk felváltva - suttogtam, miközben a baba finom illata, lassan bejárta a szoba minden sarkát és szegletét.

- Jólvan! - simította meg a hasamat. - Szeretlek Logan - suttogta lehunyt szemmel. - Holnap este majd te alszól.

- Legyen - döntöttem a fejemet a szekrénynek, és a kislányomat néztem. Ott feküdt, a kiságyban.
Mostnatól ő is az életünk részévé vált.

Akit eddig csak egy monitoron láthattam, most végre megis érinthetem, és beszívhatom a friss baba illatát. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus érzés apának lenni. Ha tudtam volna, akkor hamarabb csinálok gyereket - suttogtam mosolyogva, miközben magamon nevettem. - Gyönyörű. Akárcsak te - mondtam, de amikor lepillantottam, Olívia mélyen aludt, és hallkan szuszogott.

Nyakig betakartam őt, és megsimítottam a fejét.
Ő már nem csak az a nő akit szeretek.

Hanem az a nő aki életet adott a kislányomnak, akit teljes szivünkből szeretünk.