Megőrülök! Nem bírom ki Logan érintése nélkűl.

Minden egyes porcikám beleremeg a gondolatba is, hogy Logan megérint. Az ő ruhájában voltam. A ruhának olyan erős, finom illata volt, hogy elvesztettem a fejemet. A szemében, szenvedély és a vágy tüze játszadozozz. Amikor ledöntött a kanapéra, felnéztem a mély kék szempárba.

- Logan...- néztem a szemébe.

- Tudom Olívia, tudom. Énis akarom bébi - húzta végig az ujját a lapos hasamon. Az egész testem reagált az érintésére.

Éreztem azt, ahogy bírtokolni akar engem.
Megtenné.

Én pedig odaadnám magamat neki. A csuklómat a fejem fölé feszítette, miközben a nadrágomat húzta le, de hírtelen megált a keze.

- Mi a baj? - kérdeztem hevesen süllyedő mellkassal. Logan felettem térdelve felsóhajtott.

- Te ennél nekem többet jelentesz - pihentette a tenyerét a combomon. Hallkan kifújtam a levegőmet. - Nem tehetem meg. Még nem - rázta meg a fejét, majd mélyen a szemembe nézett. - Te megérdemled azt, hogy az első éjszakád romantikus legyen. Én pedig nem tudok romantikus lenni! - rázta meg a fejét.
Halványan elmosolyodtam. A szemében a megbánás tüze csillogott. Mégsem tett olyat amivel megbántott volna.

- Én tudom, hogy tudsz az is lenni Logan - tettem a tenyeremet a vállára. - Én bízok benned - bólintottam. Logan az arcomat fürkészte.

- El sem hiszed, hogy mennyire akarlak meztelen látni - rázta meg a fejét. E kijelentés hallatán, lassan a pólójához nyúltam és az ujjaim közé vettem az anyagot. Felűltem a kanapén, és a hasát végig simítva lehúztam róla a pólót, amit az asztalra tettünk. Felnéztem rá. Egy tökéletes férfi test volt elöttem. A tenyeremetvégig vittem a köldökén, és végigtapogattam a vonzó börfelületet a köldöke alatt. A hasfala területén is végigvittem a tenyeremet, a hasán, minden ártatlan izmot kitapogattam, és a meztelen mellére tettem a kezem.

- Tudsz romantikus is lenni, csak nem tudod, hogy az milyen - suttogtam a szemébe nézve. Logan teste megfeszűlt az érintésem miatt. Látszott rajta, hogy kedvelte az érintésemet.

- Nekem mindig ott volt a szex. Soha nem volt bele semmi romantika - rántotta meg a vállát, majd oldalra pillantott. Ekkor fedeztem fel valamit a hátán.
Egy friss tetoválást.

- Te tetováltattál? - ráncoltam a szemöldökömet. Logan, bólintva válaszolt.

- Igen. Tetováltattam - ült vissza a kanapéra, én meg a szememmel megpillantottam a gyönyörű tetoválást. Az egész lapockáját befedte egy angyalszárny. Amikor megfogtam a karját, amikor kinyújtotta, a bőrén vele együtt is mozgott a szárny. Nagyon szép volt.

- Miért pont angyalszárny?

- Mert megtetszet - tette fel a pólóját, és lenézett rám. - Nem vagy éhes?

- Egy kicsit - bólintottam.

- Akkor gyere. Eszünk valamit - fogta meg a kezemet, és a konyhába vezetett. Soha nem láttam még ilyen nagy konyhát. Nagyobb mint az én szobám. A konyhapúltra támaszkodtam, miközben Logan a konyhaszekrényekben kutakodott.
Láttam rajta azt, hogy zavarban van.

Azt is, hogy igyekszik.
Mintha megakarna felelni nekem.
De én úgy szeretem Logan - t amilyen. - Leves jó lesz? - fogott meg kettő leveses zacskót.

- Tökéletes - bólintottam, miközben nekem háttal állt. Ekkor lassan mögé sétáltam. Mögé álltam, a mellkasomat a hátának döntöttem, átkaroltam a hasát, és belepusziltam a vállába.
Összeráncolt szemöldökkel nézett le rám. Új dolog volt neki ez a közeledés. - Elöszőr felkell forralni a vizet. Utána pedig beletenni a tésztát, amit öt percig hagyni kell benne dagadni - néztem fel a mély kék szempárba.

- Ja. Oké! - bólintott a szemembe nézve.

Mindketten vágytunk a másikra.

De most hol is álltunk meg?

Rám várunk?

A megfelelő pillanatra várunk?

- Segítek neked - álltam lábujjhegyre, kivettem két tálat amibe öntöttem vizet, és betettem az egyiket a mikróba. Logan pedig addig összetörte a tésztát a zacskón keresztűl. - Ez fincsi lesz - néztem fel rá. El volt kalandozva.

Vajon mi járhat a fejében?

Talán, nem így képzelte el a mi kapcsolatunkat.
Talán többet akar ennél? - Mi a baj Logan? - pillantottam fel rá.

- Ő...semmi! - vett ki kettő kanalat a fiókból.

- Nekem mindent elmondhatsz. Megbeszélünk mindent.

- Csak, nem tudom, hogy nekem ez így menni fog e - támaszkodott rá a konyhapúltra és a tarkóját dörzsölte. - Ne értsd félre. Nem veled van a baj. Hanem velem - bólintott. - Mi ketten nem ugyan olyannak képzeljük el a kapcsolatunkat. Tényleg próbálkozok. De a gondolat is megfolyt, hogy valaki mindig melettem legyen - nézett mélyen a szemembe.

Halványan bólintottam.
Ízelgettem a szavait.
Gondolkoztam, hogy miben segíthetnék neki.
Megköszörültem a torkomat.

- Az érzéstől félsz amit kihoznék belőled? Félsz attól, hogy valaki feltétel nélkül szeretne téged? - tettem a vállára a kezemet.

- Ez a baj. Nekem kurva sok feltételem van!

- Mi lenne, ha elengednéd őket? Mármint, felejsd el ezt a szex dolgot. Próbáld más szemszögből nézni a dolgokat - erőltettem magamra egy halvány mosolyt.

- Napokkal ezelött bármit megadtam volna, hogy alám feküdj. Csak arra gondoltam, hogy megakarlak dugni. De most inkább taszítanálak el magamtól - vette ki a gőzölgő vizet a mikróból, és beleöntötte a levest, majd a fűszeres ízesítést is hozzá adott.

- Tudod, hogy ez miért van?

- Mert hülye vagyok!

- Azért mert kezdesz valamit érezni. Itt bent - tettem a szívére a tenyeremet. - És téged ez megijeszt - bólintottam. - De ez nem baj. Énis érzek irántad valamit. Valamit ami egyre jobban erősebb lesz. Neked kell elfogadnod az érzéseidet, és az szerint cselekedned - vettem el a levest, és megkavartam.
Logan az arcomat nézte. Gondolkozott a szavaimon. A kék szeme csak úgy csillogott a gondolkozástól. - De...egyszerűbb ha megmutatom neked. Gyere - fogtam meg a kezét, és a lépcső felé húztam őt.

Szüksége van Logan - ek valami erősre. Valamire, ami olyan érzelmeket hoz ki belőle, amit még nem tapasztalt.

Becsuktam magunk után a szobája ajtaját, és hevesen dobogó szívvel néztem fel rá.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Utat nyitok a szívedhez. Szeretni könnyű - fordítottam neki hátat, és egy lassú mozdulattal levettem a pólómat. - Megkell tanulni szeretni - takartam el a melleimet, miközben visszafordúltam hozzá.

A pupillája kitágult ettől a látványtól.

Tetszett neki. Nyelt egyett. Megfogtam a kezét, és rátettem a szívemre. A meztelen mellem fölé. - Szeretni annyit jelent, hogy a másik biztonsága fontosabb bármi másnál. Nem azt jelenti, hogy megvan kötve a kezed - engedtem el a kezét. Logan összeráncolt szemöldökkel memorizálta a meztelen mellemet.

A tenyere lassan lejebb haladt, majd gyengéden megfogta a mellem és megsimította a mellbimbómat. A száját résnyire kinyitotta. A szeme végig haladt a kulccsontomon, és a mellemen. A pólójához nyúltam és levettem azt róla. Megfogtam a kezét, amit az én szívem fölé tettem. Az én kezemet pedig az ő szíve fölé tettem. - Ha két szív összetartozik, és találkoznak, a világ legjobb dolga történik belőle - mosolyogtam, miközben a kezünket egymás szíve felet pihentettük. - Én segítek neked. Csak mutasd meg az igazi Logan - t. Mutasd meg, hogy milyen vagy valójában - suttogtam a szemébe nézve.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Édes istenem! Ez a nő megörjít! Itt áll elöttem meztelen mellekkel, és összekapcsolta a szívünket. Szó szerint.

Múltkor még dugni akartam.
De ma már szeretni és óvni.
Megijeszt a gondolat.
Szabadjára akartam engedni a gondolataimat.
Azt akartam, hogy szárnyaljanak.
Az igazat akartam mondani.
Azokat, amiket elraktároztam magamban.
Azokat amiket soha nem engedtem a felszínre tőrni.
Mert nem mertem.
Nem akartam és nem mertem újra szeretni.
Oly sok idő után, megint érzek bent valamit.
Ezt az érzést pedig, ez a nő hozza ki belőlem.
Minden egyes pillantásával közelebb kerül a szívemhez.
Különleges. Értékes nő.

Adjak fel mindent?

Adjak fel mindent Olíviáért?

Engedjem őt be a szívembe?

Próbáljam megint meg?

Vajon létezik második szerelem?

Vagy szerelem egyszer van egy
ember életében?

- Csak ne hagyj el - mondtam hallkan. Olívia szeme kitágult. Meglepődött a szavaimon. Több mint három éve nem beszéltem Rebekáról.
De ez a nő hihetettlen! - Az első szerelmem volt. Rebekának hívták. Azt hittem, hogy az utolsó is. Amikor megkértem a kezét elutasított. Elutasított mert valami faszfej behálózta őt a munkahelyén. Pedig ami köztünk volt az minden. Szerelem. Vágy. De elhagyott. Négy év után megkértem a kezét, de elutasított. Ezzel együtt pedig összetőrte a szívemet is. Azóta döntöttem el, hogy nekem nem kell barátnő.

Kimondtam! Kimondtam mindent ami a szívemet nyomta. Mintha egy mázsa súly lett volna.
Most meg egy könnyű tolpihe ami a szívemet cirógatja.
Olívia volt az a tolpihe. Olívia halványan elmosolyodott.

- Tehát a múlt miatt vagy ilyen. A múlt miatt félsz szeretni - bólintott lassan.

Nem hasonlított Rebekára.
Rebeka szőke hajú volt.
Egy kicsit butácska is.
De tudott szeretni.
Egy darabig. - Összevan tőrve szíved, ami még nem gyógyúlt be teljesen - simította meg a mellkasomat. - És ha én segítek begyógyítani? Segítek minden rossz emléket eltűntetni. Ehez mit szólsz? - tette az arcomra a kezét. Lehunytam a szememet.
Rebeka után Olívia az első nő akitől a szívem mélyén nem csak a szexet vártam el.

Ezért nehéz ez nekem. Hallkan kifúljtam a levegőmet.

- Meg kell igérned, hogy nem hagysz el - bólintottam. Ekkor halványan elmosolyodott.

- Én nem a volt szerelmed vagyok. Én itt vagyok. Itt állok veled szemben. Ez itt a jelen. Jelen ami most történik. Segítek mindenben - fogta meg a kezemet ami a szívén pihent.

Nemis érdekelt az, hogy feltárta elöttem a nőies melleit.
A szavaira figyeltem.
A szavainak súlyuk volt.
Ha Olívia betartja az igéretet.
Én leszek a legboldogabb férfi a világon.
Lehetek valaha boldog?
Melette meglelhetem a boldogságot?- Én nem kérek drága ruhákat, se kocsit, se házat. Tudom, hogy ezt Rebeka miatt vezetted be. Mert csalódtál benne. Ami sebet ejtett rajtad. Megértem. Nekem nem szex és drága ruhák sem kellenek. Hanem te, és sok - sok gyönyörű szeretkezés. Mi. Csak ketten. Ketten nagyon sokáig. Oké? - lábadt könybe a szeme.
Lenéztem, és elhullajtottam egy kósza könycseppet.

- Oké! - bólintottam. Leült az ágyra, és magához vont. Letérdeltem elé, és a meztelen melleire hajtottam a fejemet.

Kényelmes volt. Túlságosan is. Ez mátol az én helyem. Ha Olíviával eljutunk addig, hogy együtt alszunk. Nekem akkor nem kell párna!

A szive ritmusára fogok elaludni.

Igen!

A hajamat simogatta, miközben puszit nyomott a homlokomra. Hallotam a szíve gyors dobogását.
Mától kezdve, ez lett a legszebb dallam amit hallani akarok.
A szíve dobbanását.
A ritmusát figyelmet.
Gyönyörű volt.
És ez a nő az enyém!
A lelke, a mosolya.
Mostmár többet akartam.
Nem csak szexet.
Nem csak egy élettelen űrt.
Hanem szerelmet.
Olíviát akartam.
Ő az első nő aki Rebeka óta megérintete a szívemet.
Amikor Rebeka elhagyott, megfogadtam, hogy nem leszek többé szerelmes.
Ez így is volt.
Hosszú hónapokon keresztűl.
Nem fogadta el a gyűrűt amit neki választottam.
Pedig tiszta szívből tettem.
Egy gyönyörű tópartjám kértem meg a kezét, vele együtt a szivét is.
De már ezelött hűtlen volt hozzám. Ezzel együtt pedig a szívembe taposott, amit poros homokká rombolt szét.
De Olívia ezt képes velem elfelejtettni. Érzem.
Éreztem, és tudtam is, hogy szeretni, óvni, becsülni fogom ezt a nőt. Azt nem tudom még, hogy mikor. Nem tudom, hogy valaha képes is leszek igazán szeretni.
De ha eljön az ideje. Oliviával akarom átélni a szerelmet.
Kizárólag csak vele. Senki mással.
Felnéztem rá. Találkozott a tekintetünk.

- Szerintem kihűlt a leves.

A szája édes mosolyra húzodott. Ezzel mégvilágosabbá tette a bennem elbújó sötétséget. A hajamba süllyesztette az ujjait.

- Nem baj. Megint felmelegítjük - válaszolta, majd lehunyt szemmel megcsókoltam a kerek mellét. Halk sóhaj hagyta el a száját.

- Főzni sem tudok - szaladt ki a számon.

- Majd megoldjuk együtt.

Tökéletes választ kaptam.
Együtt.