Megijesztett!

Megijesztett, és nem tudtam hova tenni az "érzéseimet." Amikor megcsókoltam Olíviát, elvesztem. Elvesztem az ártatlan érintésébe, a lehelletébe, a forró ajka puhaságában. Az ajkaink tökéletesen passzoltak egymáshoz. Szenvedéllyel, és vággyal csókoltuk a másikat. Itt ülök az irodámban, és tegnap óta őrá gondolok. Ha nincs melettem akkor hiányzik. Ha látom a mosolyát akkor boldog vagyok.

Képes lennék mindent feladni Olívia egyetlen mosolyáért is. A telefonomat nézem, hogy hátra írt nekem. De nem írt. Ez nem így működik! Nekem kéne írnom neki.

De mit írhatnék?

Ebben nem vagyok túl jó. Annyira hiányzik hogy legszívesebben kifutnék a kocsimhoz, és elmennék hozzá. Szorosan magamhoz ölelném, és beszippantanám az illatát. A puha haját simogatnám, és elvesznék a szeme ártatlan csillogásában.

Egyetlen egy csók olyan dolgokat hozott ki belőlem, amit nagyon rég óta tapasztaltam. Ez összezavart. Csoda ez a nő! Ártatlan! Óvni és védeni akartam őt. Mellette akartam sétálni, és hallgatni miközben mosolyogva beszél. Figyelni a szemét, megfogni a kezét. Megismerni őt. Megismerni a családját, a gondolatait, a tapasztalatait. Egyetlen egy csók felfordította a világot. A francba! Nyakig benne vagy Logan! A telefonomért nyúltam, amin megnyitottam Olívia nevét. Egy óra van. Talán már vége a munkaidejének. Lenyomtam a h betűt, utána kiírtam azt, hogy "hiányzol" de ekkor kopogtak az ajtómon, én pedig sóhajtva zártam le a telefonomat.

- Gyere - vittem végig a tarkomon az ujjaimat.

Az ajtó nyílt, a pupillám pedig kitágúlt. Lily sétált be az irodámba. Szőke haját szorosan felkötötte. Egy kivágott rózsaszín pólóban, és fehér farmerban volt. A táskáját ledobta a kanapéra, majd rám emelte a nagy szemeit. - Mit keresel te itt? - néztem fel rá.

- Neked is szia Logan - nézett végig rajtam. - De jól nézel ki!

- Mit akarsz? - sóhajtottam a tollamat piszkálva.

Lily felsóhajtott.

- Pénz kéne Logan - mondta ki. Eltakartam a szememet, és felnevettem.

- Nem vagyok bankár Lily!

- Pár napja mégis az voltál - támaszkodott rá az asztalomra, és a szemem elé tette a kerek melleit. Kár, hogy plasztikáztatott.

- Menj el dolgozni. Tudod, mint a többi normális ember - néztem fel rá.

- Mi van veled Logan? Rád sem ismerek! Csak nem az új csajszi miatt vagy ilyen? Legalább megdugtad már?

- Hülye picsa - suttogtam a plafon felé nézve. Ekkor a telefonom rezgett, Olívia neve pedig felvillant a kijelzőn. Lily elvigyorodott.

- Olívia - olvasta le a nevét. - Tehát miatta vagy ilyen. Logan! Úgyis csak dugni fogod! Potléknak jó lesz - bólintott. Ez már több a soknál. Ezt nem fogom hallgatni! Ettől a nőtől hánynon kell. Komolyan.

- Gyere! - ragadtam meg a vállát és az ajtóhoz húztam őt.

- Logan! Várj már! - ellenkezett. - Csak pénz kéne. Nem sok - nézett fel a szemembe.

- Mi már rég végeztünk egymással Lily. Ezen mit nem értesz? - túrtam a hajamba. Lily elmosolyodott, és közelebb sétált hozzám. Megcirógatta a nadrágom szélét.

- Ugyan Logan. Minden piszkos dolgot tudunk egymásról. Tudom, hogy...- hajolt a fülemhez. - Tudom, hogy minek nem tudsz ellenálni. Ismerem a gyengeségeidet - nézett a szemembe és lassan leguggolt elém. Kikapcsolta az övemet, az ingemet pedig kiszabadította onnan. Lehúzta a sliccemet, és az ajkába harapott. - Azt is tudom, hogy hogyan szereted. Tudom, hogy mitől indulsz be igazán.

- Te tényleg egy kurva vagy - ráztam meg a fejemet. Lily megfogta a kezemet, és a szőke hajába süllyesztette azt. A boxeremhez nyúlt, amikor nyílt az ajtó; Oda fordítottam a fejem, de Olívia állt a küszöbön, és elkerekedett szemekkel nézett ránk. A vér megfagyott az ereimben. Olívia szeme megtelt könnycseppekel, a kezét pedig a mellkasára tette. Lily nevetve felált elöttem.

- Ezt máskor befejezzük Logan - m osolygott. - Bizonyára te vagy Olívia. Csinos pótlék leszel. De ne költöz be. Úgyis kifog dobni! - nézett Olíviára, akinek az arcán egy kövér könycsepp folyt le. Megszakadt a szívem ettől a látványtól.

- Olívia...- suttogtam a szemébe nézve. Olyan sok mindent akartam mondani. De láttam rajta azt, hogy elveszett. Olívia végig nézett rajtam, majd nekem dobta a kezében tartott zacskót. A mozdulata dühös és csalódott volt.

- És én még ebédet hoztam neked te rohadék! - törölte le a vörösre sírt szemét, majd a kilincshez nyúlt. - Nemis zavarok tovább - mondta, az ajtót pedig becsapta magaután. Az asztalomra támaszkodtam, és Lily - re néztem.

- Ha most nem mész el olyan dolgot teszek amit még énis megbánok - suttogtam hatalmas nagy dühvel, az öklömet pedig összeszorítottam. A kézfejemen kidülledtem az ereim.

- Úgysem hozzád való. Ő ártatlan. De te? Nem igazán - vette magához a táskáját, majd kisétált az irodámból. Ráütöttem az asztalomra, és letöröltem egy kósza könycseppemet. Vissza kapcsoltam az övemet, és a hajamba túrva felsóhajtottam. A levegőket szaggatottan vettem. Lily te kurva! Felvettem a földről a zacskót, amit az asztalomra tettem. Ezt nem engedhetem el! Nem engedhetem ki Olíviát a kezeim közűl! Még nagyon sokáig akarom szagolni az illatát. Sokáig akarom őt csókolni, és a kezét fogni. Roszkor volt rossz helyen.

Feltéptem az ajtómat, a lifthez siettem, és beűltem a kocsimba. Leparkoltam Olívia lakása elött, és felfutottam az emeletre.

- Nyisd ki kérlek szépen! - kopogtam az ajtóján lassan két perce - Olívia ne csináld ezt! Beszélnem kell veled! - döntöttem a homlokomat az ajtónak. Az ajtó hirtelen nyílt, majd szembe találtam magam Olívia vörösre sírt szemeivel. - Hála az ég...- de nem tudtam befejezni, mert egy hatalmas pofont adott az arcomra. Az érintése pedig szívbemarkoló volt. Olyan rosszul esett, mint a világon semmi eddig. Mintha a szívemet tépték volna ki. Égette a bőrömet a tenyere erős csapása. Biztos vagyok benne, hogy ott maradt a helye is. Elviseltem. Hiába nem tettem semmit. Elviseltem, mert nem akartam őt bántani. Mégis ha a szemébe nézek; Tudom, hogy megbántottam.

- Soha töbszőr ne keress Logan! Hagyj békén! Hadj éljem az életemet! Nélküled!! - kiabálta az arcomba. - Nem vagyok rád kíváncsi. Arra kell benyitnom, hogy az a nő éppen...- fogta a fejét. - Nekem ez sok volt. Nagyon, nagyon sok volt! Utállak Logan!- törölte le a szemét. Megráztam a fejem.

- Én pedig szeretlek - mondtam ki.

Olívia becsapta elöttem az ajtót, én pedig legugoltam a földre, a hátamat az ajtónak támasztottam, és a hajamba túrtam. Megszerettem ezt a nőt! Szeretem az illatát. Szeretem azt, hogy ártatlan. Azt, hogy tapasztalatlan. Szeretem a cukiságát, és a vicces nevetését. Belebolondulok az illatába, és a nagy zöld szemébe. Ezt az érzést még nem éreztem. És nemis tudtam vele mit kezdeni. A lábaimat kinyújtottam, és a falat néztem.

Elvesztem.

Elvesztem ebben a világban, és a küszöbön ülök a maradás, és a menés között. Maradni akartam mert szeretem.
De mennem kellett mert nem bánthatom tovább.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Annyira örültem annak, hogy vihettem Logan - nek ebédet. Boldog voltam, mert tudtam, hogy örülni fog neki. Hiányzott már. Beszélni akartam vele, és mosolyogni miközben ő eszik. De amikor a kilincset lenyomtam olyan látvány fogadott ami a szívemet tépte ki. Az ájulás szélén álltam. A levegőket pedig lassan vettem. Abban a pillanatban egyszerre sok volt ez a látvány. Egy szőke hajú nő guggolt Logan elött, és a boxerénél matatott. Látszólag kiakarta őt elégíteni. Logan pedig a szőke haját markolászta. Mintha egy hatalmas nagy tőrt döftek volna a szívembe. Elakartam onnan menni. Minnél hamarabb. Elfutottam onnan, és besiettem a lakásomra. Az orromat fújva próbáltam elhesegetni előlem az elöbbi jelenetett, de nem tudtam.

Semmi sem fájt ennyire mint az elözö dolog. Logan az ujjai közé csavart, utána ott szúrt belém ahol a legjobban fáj. Elhitette velem azt, hogy olyan különleges vagyok a számára. Elhitette, hogy olyan érzelmeket hozok ki belőle amit más nő eddig nem. Én pedig kezdtem élvezni a társaságát. Örültem mert melettem van. Megismertem és megszerettem. Most pedig a szívem egy olyan darabkáját tőrte szilánkokra, amit már nem lehetett összeragasztani.

Ha akarnám sem lehetne. Megszerettem. Megszerettem az illatát, és a mosolyát. Megszerettem azt a Logan - t, aki napról - napra, megmutatta az igazi énjét. Az igazi Logan - t. Beleszerettem a hangjába, és a viselkedésébe. Napról - napra, Logan olyan fontos szerepet töltött be az életembe, amit egy pillanat alatt lerombolt. Egyetlen egy érintése is felért a világ legjobb dolgával. Tegnap még az állatkertben fogta a kezemet. Ebédeltünk, és nevettünk. Képeket is készítettünk. Olyanok voltunk mint egy pár. Egy boldog pár.
Ma pedig annyira eltávoldtunk a másiktól, hogy hiába nyújtom a kezem, nem érem őt el.

Elvesztem.

Logan ma teljes mértékben kikészített. Ha nem akarom magam tovább ostromolni akkor elengedem őt.

A mai nap egy egész doboz zsebkendőt elhasználtam. Az orromat pedig vörösre sírtam. Úgy néztem ki mint egy roncshalmaz. Ezt Lív este a tudtomra is adta. A szája elé tette a kezét.

- Úristen Olívia! Te szerelmes vagy Logan - be! - rázta meg a fejét, én pedig a képeinket nézve az összeset kiűrítettem a kukába.
Ezzel együtt pedig hatalmas nagy üresség keletkezett az életembe.
Ebben az ürességben pedig ott voltam valahol.

Csak annyit tudtam, hogy
Szeretem azt a rohadékot.