Papa
mélybarna, vizenyős szemeivel engem kísér
mindig rám nézett, csak én nem néztem vissza
hallom a hangját, ahogy engem szólít
mindig megkérdezett, csak én nem válaszoltam
táncos lábaival lassan csoszog előre
mindig felkért, csak én nem akartam táncolni
ég a villany a konyhában
talán vacsorát melegít a mikróban
furcsa ételeket - savanyú káposztát levessel
mindig megkínált, csak én nem kértem
egy nap...
visszanéznék
válaszolnék
táncolnék
kérnék
de ő addigra már nem lesz itt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro