Chi szemszöge:

- Ejnye Chi... mire tanítottalak... Nem kellene bemutatnod a barátodnak? Vagy tán... Ugye nem feledkeztél meg rólam?

Mikor meghallottam a hangját egyből felismertem. Kapaszkodtam Ryuu kabátjába és csak remegtem. Ha nem fogott volna, akkor összeesek. Bár reméltem, hogy soha többé nem kell hallanom. Eddig tényleg úgy hittem meghalt. És mélyen belül már elkönyveltem, hogy én öltem meg. De nem így lett. És pont most kellett megjelennie!

- „Miért pont most? Most, amikor Ryuu-val végre egy pár lettünk. Mármint eddig is azok voltunk. De megcsókolt! És én is őt! Akartam volna még! Miért rondít bele az életembe? Nem teheti tönkre! Már nem tartozok hozzá!"

Aztán belém nyilallt egy régi reflex. Ryuu nyakába ugrottam. Elkapott, de éreztem a mozdulatain, hogy nem érti, mi bajom van. De szerintem ő is sejtette, hogy kivel néz szembe. Csak nem akarta bevallani. Hátha mégsincs igaza.

- Chi? – kérdezett, de nem vette le a szemét a másikról.

- Ez Brain! - súgtam neki beigazolva azt amitől mindketten féltünk.

- Micsoda?

- Kérlek Ryuu ne engedj el!

- Chi?

- Bármit mond vagy tesz. Bárhogyan kiabálok vagy küzdök. Ne engedj el! Hiába vágok a fejedhez dolgokat! Csak ölelj tovább! Ne higgy el neki semmit! Ryuu! Könyörgöm, ne engedj el!

Az, ahogyan szorított a szavainál is többet mondott. Ott voltam a legnagyobb biztonságban. De nekem kellett az, hogy kimondja. Kellet a biztosíték Ryuu sosem szegi, meg amit megígért! Ha most kimondja, akkor nem győzhet ellenünk Brain.

- Ígérd, meg hogy nem engeded, hogy magával vigyen!

- Miket beszélsz Chi én soha-

- Csak ígérd meg!

- Ígérem! Senki sem vehet ki a karjaim közül!

- Arigatou Ryuu! Én sz-

- Elég legyen Chi! Damarinasai!

Elnémultam. Nem jött ki több hang a torkomon. Még kinyitni sem bírtam a számat többé. Pedig még oda akartam súgni neki, hogy szeretem. De Brain nem engedte. Tudhattam volna, hogy él. Hiszen a lakat miatta nem engedett vallani. Csak eltakartam a szememet és elhitettem magammal hogy már megmenekültem tőle. Óvatlan voltam és ezzel a védelmemet képes volt megkerülni. Már tisztán látom. Brain él. És érezte, hogy meggyengült a „hűségem". Ezért okozott távolról nekem annyi szenvedést. Már azt is értem ki akart megölni azon az éjjelen. Ő volt az. Biztos vagyok benne, hogy miatta történt. Az ő hibája, hogy majdnem meghaltam. És most is el akar venni Ryuu-tól. De nem engedheti neki! Remélem, tényleg be tudja tartani, amit ígért. És nem enged majd az ölelésén.

- Chi? – biztosan furcsállta, hogy megnémultam.

Nem szoktam ilyen lenni. Bárcsak, egy pillanattal később némított volna el akkor legalább elmondhattam volna neki. Szavakkal is nem csak tettekkel. Tudom, hogy tudja, szeretem. Mégsem mondtam még ki.

- Túl sokat csacsog ez a lány... most jobb, ha csendben marad. De legalább még hallgat rám... Nem igaz picinyem?

Kirázott a hideg, de nem felelhettem, hogy menjen a pokolba! A lakat, ami a combomon van egy pecsét. Brain-en van a hozzá tartozó kulcs. Még a tulajdona vagyok. És ezt ő is pontosan tudja. Ez a pecsét felruházza olyan erővel, amivel irányíthat. Ha elég erősen parancsol rám, ahogyan az előbb is tette, akkor bármire rávehet. Egyelőre csak elnémított. De ki tudja, mire készül még. Éppen ezért ígértettem meg Ryuu-val, hogy bármi is lesz, ő nem enged el. Sajnos megteheti azt is, hogy úgy állítja, be mintha a saját akaratomból mennék vissza hozzá. De ez sosem történhet meg. Nem mozdulok Ryuu mellől, őt szeretem!

- Te lennél Brain?

- Nocsak.... Chi ezek szerint mégis mesélt rólam? És miket mondott? Mindent? Vagy csak a csúnya rossz dolgokat, amiket állítólag tettem vele?

- Eleget beszelt rólad, hogy meg akarjalak ölni!

„Ryuu! Védelmezel? Köszönöm!"

- Megölni? Ilyen rossznak írta le a helyzetünket? Ejnye Chi hazudni bűn!

- Mi?

„Jaj, ne! Elkezdte! Mivel nem szólhatok, most megpróbálja rábeszélni Ryuu-t, hogy az ő verziója az igaz. Nem hihet neki! Át kell látnia rajta!"

- És szabad tudnom a nevét annak a személynek, akin Chi jelenleg élősködik?

- Élősködik?

- Vagy veled még nem csinálta? A kis vámpír. Életet ad, de cserébe el is vesz. Ivott már a véredből igaz? Akkor már neked sem lehet sok hátra.

„Hazudik! Nem veszek el életet! Ne higgy neki Ryuu!"

- Hazudsz! Chi nem tesz ilyet!

„Ryuu!"

- Neked is eltekerte e fejed? Szegény fiú... De nem vártam kevesebbet tőle. Egy számító kisasszony... Igazi színész a drága! Vagy talán nem így van Chi? Cáfolj rá kedves.

Nem tudtam felelni pedig ordítottam volna, hogy ez nem igaz! De mégsem ment. Csak sírtam. Ennél többre abban a pillanatban nem voltam képes.

- A hallgatás beleegyezés. Még csak nem is tagadod, hogy kihasználod azt, akin most is csüngsz?

Valamit tennem kellett. Ez így nem mehetett tovább. Ryuu valószínűleg nem fog hinni neki. De biztosra kell mennem. Nem gyengítheti meg a köztünk lévő kapcsolatot! És akkor éreztem, hogy az ujjaimat tudom mozgatni!

- Felelj valamit drágám

- Ne merészeld így hívni! Chi az enyém!

- Ezt hitette el veled?

- Micsoda?

X-et kezdtem rajzolni a hátára. Úgy hogy ne látszódjon, hogy megmozdultam. És tudtam, hogy Ryuu érteni fogja, mit akarok neki mondani. És így is lett. A sok kis x eljutott a tudatáig!

- Chi mindenkivel elhiteti, hogy ő a legfontosabb neki. Kihasználja az embereket! Hogy életerőt szívhasson el belőlük. Olyan, mint egy parazita!

- Hazugság! Chi nem ilyen! Nem tűröm, hogy így becsmérelje Chi-t! Minden szava hazugság!

Ekkor már kört rajzoltam a határa. És ő tudta, hogy amit mondott az az igazság. Tudtam vele kommunikálni. Brain mondhat, amit akar. Ryuu nem fog hinni neki!

Ryuu szemszöge:

Éreztem, hogy Chi üzenni akar nekem. És értettem mit mond. Csak figyelem kellett az ujjaival leírt körökre és x-ekre. Akkor tudni fogom, mit szeretne. Bár nem értettem, miért nem beszél. De sejtettem, hogy az előttem álló a ludas ebben. Testesebb, de nálam alacsonyabb férfi volt ez a Brain. Barna felnyírt haja röhejesen mutatott azon a kerekded fején. Viszonylag elegánsabb öltözetet viselt. És zöld szemei világítottak, ahogyan a hold telibe sütötte. Elsőre meg akartam ölni. De valami az súgta, hogy még nem tehetem. Még valamit el kell intéznem. És aztán rájöttem. Valahogyan még mindig hátassal van Chi tetteire. Ezért addig nem ölhetem, meg amíg el nem szakítottam tőle. De ezt nem fogja megkönnyíteni. Úgy akarja beállítani, mintha Chi csak játszana velem, és az érzéseimmel. De én tudom, hogy ez nem így van. Bízok a barátnőmben. De mégis képes volt megingatni azzal a magabiztossággal, amivel róla beszélt. És aztán jött az az érintés. Chi segít nekem. Minden jelére figyelnem kell. Talán rávezet arra is, hogy hogyan választhatom el tőle örökké. Utána pedig végre megölhetem. Mindazért amiket Chi-vel tett. És amiért megkísérelte elvenni őt tőlem. Ezt senkinek sem hagyom. Senki sem szakíthatja el tőlem. De Chi számított is erre. Hiszen megígértette velem. Ő tudott erről a befolyásoló erőről, ami a kezében van. De ez nem áldottság. De akkor vajon micsoda? És hogyan szüntethetem meg a hátasát Chi-n.

- Elég magabiztos vagy ahhoz képest, hogy milyen kis időt töltöttél vele hozzám képest! – gyújtott rá egy szivarra ezzel is azt a látszatot keltette, hogy nyerő helyzetben van.

- Mégis én ismertem meg őt jobban!

- Mi?

- Lehet, hogy maga tartotta fogságban annyi éven át. De mégis nekem nyílt meg! Én tudom, mit szeret, és mit utál. Mitől fél. Értek abból, ha csak egy kicsit is mozdít a fején. Ha csak egy olyan pillantást vet valamire. Tudom, mire gondol! Ezt maga nem tudja! Mert nem is akarta őt megérteni! Csak birtokolni! Chi nem egy tárgy! Ő egy elő lány! Akinél nekem nincs fontosabb! Nem engedem, hogy még egyszer hozzáérjen! És hogy megint bántsa!

- Azt mondod? De vajon mit szól ehhez a kis hercegnő? Nos Chi elismerem remek szolgát faragtál ebből a szerencsétlenből! De mint minden szökésed után ideje, hogy vissza gyere, ahhoz, akihez igazából tartozol!

- Szökések? – ismételtem meg a szót, ami arra utalt, hogy kettőnél több alkalommal is előfordult már ez.

Chi x-et rajzol. Hazudott. Nem szökött meg. Csak egy alkalommal. Amiről tudok és amiatt most velem van.

- Ez nagyon gyenge hazugság! Chi gyűlöli magát! Miért akarna visszamenni?

- Mert meg mindig engem szeret!

Ledermedtem. Nem akartam hinni neki. De annyira magabiztosan mondta megint meginogtam. Pedig a szívem tudta jól Chi gyűlöli őt. Nem akar hozzá visszamenni. Aztán megkaptam a választ a lánytól, hogy jól gondolom.

- Hazugság! Chi engem szeret!

Erre a mondatomra megmozdult a karjaimban reszkető lány. Mintha eddig nem engedték volna neki.

- Ryuu... - suttogta. Megint tudott beszélni. De olyan volt mintha csak nagy fájdalmak árán lett volna képes kinyögni a nevemet.

- Csss semmi baj édesem. – adtam a homlokára egy csókot - Minden rendben lesz.

Chi tudta nem szabad továbbra sem beszélnie. Mert meghallja. Így csak odabújt hozzám. Már nem kellettek az x-ek sem a rezzenéseiből képes voltam olvasni.

- Irányít téged igaz?

„Igen"

- Sejtettem... - sóhajtottam

„Bocsánat."

- Ne kérj elnézést. Nem a te hibád... De... mond csak Chi meg tudom törni?

„Igen"

- Azt is tudod hogyan?

„Nem azt nem tudom."

- Rendben megteszek mindent.

Úgy mondtam mintha Chi elárult volna még valamilyen titkot. Ezzel sikeresen kizökkentettem Braint a magabiztos helyzetéből. Még a szivar is kiesett a szájából és parazsakat gurítva szét a talajra hullott. Neki valószínűleg hasonló a vérmérséklete a vöröséhez. Így könnyű volt rá hatni. Most pedig eldurrant az agya is.

- Miféle kommunikáció ez köztetek? Hogy értheted, ha egyszer nem beszél?

- Tudom, mit akar! Hallom a gondolatait!

- Ez lehetetlen!

- Nem az! Csak nem tudja elképzelni egy olyan ember, aki még sosem gondolt másra magán kívül.

- Micsoda?

- Jól hallotta! Ha legalább egy kicsit figyelt volna, erre a lányra most tudná. De magának csak a vére kell! Engem nem érdekel, milyen képessége van. Nekem Chi kell! A lány, akiért bármit megteszek! Ezért értem őt meg. Mert aki szeret, valakit az megérti annak a gondolatait is!

Chi szíve akkorát dobbant, hogy még én is érezzem. Ez felért egy vallomással. De még mindig nem mondtam a szemébe, hogy szeretem. Éreztem, hogy mosolyog és most már örömkönnyek hullanak a szemeiből. Már máshogyan kapaszkodott belém. Nem olyan görcsösen, hanem úgy, mint aki már sokkal nagyobb biztonságban érzi magát. Tudta, hogy Brain nem győzhet. Ez megnyugtatta mindkettőnket.

- Szóval így állunk... hát akkor asszem ideje rátérni a B tervre...

- Mi?

Kaptam fel a fejem, amikor Chi egy elfojtott sikítást hallatott. Majdnem összeesett. Megtartottam. Remegett. Szorította a ruhámat. Fájdalmai voltak. Ordítani akart, de nem engedte neki. Szemeit szorosan összezárta és ajkait is vonallá préselte. Kínozta őt úgy, hogy nem is ért hozzá. Akkor döbbentem rá. Megvilágosodott előttem minden. Chi combján a lakat. Az tehet mindenről. Tudatosultak bennem a tények. És eképpen ordítottam rá a velünk szemben állóra.

- Hagyja őt békén!

- Én nem is tettem semmit!

- Dehogynem! Fájdalmat okoz neki! Azzal a lakattal!

Kikerekedett a szeme és a magabiztossága megint elgyengült. Ezzel Chi fájdalmai is alábbhagytak. Ki tudta nyitni a szemeit. Felnézett rám. És ott volt a kérdés a tekintetében.

„Ryuu te tudsz a lakatról?"

Ráborultam úgy öleltem át, hogy a férfinek nem igazán nevezhető féreg ne lássa, hogy beszélek vele.

- Tudok róla. De majd otthon elmesélem honnan. Rendben?

- I-igen

Ezt mar ő maga súgta. Jó volt megint hallani a hangját. Szürke harci tűzben égő szemeim megint az ellenségemre emeltem. Akinek eltorzult az arca attól. hogy Chi-t így átöleltem

- Elmondta a lakatot?

- Igen el! És meg is mutatta. Azzal irányítja őt! És okoz neki fájdalmat!

- Lehetetlen. Erről nem beszélhetett volna!

- De megtette és-

Megfogalmazódott bennem meg egy gondolat. Lenéztem Chi kék aggódó szemeire úgy tettem fel a kérdést.

- Azon az éjszakán... ő akart megölni igaz?

Chi ledöbbent azon, hogy ennyi mindenre rájöttem anélkül, hogy ő megszólalt volna. De bólintott egyet. Elöntött a düh. Megölte volna Chi-t csak azért, hogy más ne kaparintsa őt meg! Ez gusztustalan. Gyűlölöm az ilyeneket! Bántotta Chi-t! Meg akarom gyilkolni!

- Chi úgy emlékszem megbeszéltük, hogy ezekről senkinek sem mesélsz.

A hangjától Chi megint összerezzent. Fél tőle és nem csodálom, az a sok trauma. Meg kell mentenem őt. Aztán megint fájdalmai lettek. A korábbinál jóval erősebb. Nem tudta megtartani magát összerogyott.

- Chi!

Kaptam el és ültem le vele a földre. Az ölembe húztam, hogy ne a hidegben üljön és átöleltem őt. Még mindig csak némán szenvedett. Pedig láttam, hogy sikítana a fájdalomtól.

- Chi! Elég! Hagyja őt békén!

- Én nem teszek vele semmit. Az fáj neki, hogy hozzáérsz.

- Micsoda?

- Chi hozzám tartozik azzal, hogy most te öleled, fájdalmat okozol neki.

- N-nem az nem lehet.

- Ryuu!

Kapta el a galléromat és húzott közelebb hogy a homlokunk összeérjen.

- Chi?

- Megígérted...

Csak ennyit bírt kipréselni magából. De tudtam azt akarja mondani. Megígértem, hogy nem engedem el. Bár akkor még nem sejtettem, hogy ilyen fájdalmakat fog neki sugározni. És valóban megfordult a fejemben, hogy ha elengedem, akkor talán enyhülnének a kínjai. Éppen ezért figyelmeztetett Chi. Megérezte, hogy mire készülök és szólt, hogy Brain pont ezt akarja. Ne tegyem, amit ő mond. Megint átkaroltam. Úgy suttogtam a fülébe.

- Igen tudom megígértem. És meg is fogom tartani. Nem lesz semmi baj!

- Milyen könnyeden mondod ezt ki annak ellenére, hogy pont te okozol neki ilyen fájdalmat.

Aljas húzás volt a részéről és csak egyre inkább a halálát akartam. De tudtam, ha csak egy pillanatra is kiengedem Chi-t az ölelésemből, akkor elragadhatja mellőlem. Ezt pedig nem engedem!

- Kicsim. Kérlek, bírd ki még egy darabig rendben?

Bólintott.

- Mindjárt vége lesz, ígérem! Nincs semmi a világon, amiért átengednélek másnak.

- Heee? Meg akkor sem ha Chi belehal a fájdalmaiba?

- Gyáva húzás! –ordítottam felé elég fenyegetően ahhoz, hogy ijedtében még tegyen is egy fél lépést hátra és kevésbe szorongassa Chi-t - Csak a gyengék harcolnak úgy valakiért, hogy megölik mintsem, hogy más megkaparintsa.

- Minek neveztél?

- Gyengének és gyávának! Én képes vagyok megvédeni a kedvesemet! Nem fogom elengedni!

- R-Ryuu? – nyúlt fel az arcomhoz

Egy idegességemben megjelent izzadságcseppet letörölt, ami a homlokomról csordult le. Majd hüvelykujjával tovább cirógatott. Úgy nézett rám, mint aki ezzel a mozdulattal képes elfeledni a fájdalmait. Szerelemmel nézett rám. Pont, úgy ahogyan a két csókunk között. Örült annak, hogy beceneveket aggattam rá. És tudtuk, hogy ezzel is az én helyzetemet erősítem meg. De sajnos ez nem volt elég. Brain káromkodott egy sort, majd megint fenyegetően beszélt hozzánk. Főleg Chi-hez. Akinek a szenvedései is erősödtek. Odabujt hozzám és tovább szorította a ruhám anyagát.

- Akkor most halljuk, hogy vajon a nagy hőstetted, mit fogalmaz meg a kis leányban. Mond Chi! Megéri a fájdalom, hogy vele maradhass? Vagy inkább visszajönnél ahhoz, akihez tartozol és igazából szeretsz?

Nem felelt csak jobban kapaszkodott a hátamba. Rettegett éreztem rajta. Aztán egy pillanatra megdermedt. Megfeszült minden testrésze. Elengedett és azt súgta.

- E-engedj el.

Megdöbbentem. Nagyon reméltem, hogy csak rosszul hallottam. Nem kérhette ezt tőlem. De még mielőtt annak jeleit kereshettem volna, hogy megint Brain csinál vele valamit. Az az idegesítő féreg hangos hahotázásba kezdett.

Chi szemszöge:

Nem tudtam Ryuu honnan tud a lakatról. Azzal, hogy rájött mindenre nagyon meglepett. És ha nem lettünk volna, ilyen helyzetben megkérdezem tőle valószínűleg hót vörös fejjel, hogy mikor és hogyan szerzett tudomást arról, hogy szinte a fenekemen van az a lakat. Tudtommal sosem voltam annyira rövid ruhában hogy ott is lásson belőlem. De ezzel nem foglalkozhattam. A fájdalom erősödött. Ryuu azonnal elkapott mikor összerogytam. Jól estek a szavai. Az aggódó tekintete. Az hogy ilyen szavakkal beszel hozzám. A kedvesének nevezett. Azt mondta „Kicsim, Édesem, Kedvesem". Mind segítettek abban, hogy kibírjam azt a kínt, mit ez az aljas féreg rám zúdított. Képes lettem volna kibírni. De mire észbe kaptam bevitte a végső döfést. És akkor elkövetkezett az, amitől tartottam. Rám parancsolt, hogy mondjam ki azokat a szavakat.

- E-engedj el.

Ryuu megfeszült. Tudom, hogy nem akarta ezt hallani tőlem. Én pedig már sírtam, hogy ezt kellett neki mondanom. Nem akartam. Azt sikítottam volna, hogy NE engedj el. Hogy szeretem. Hogy ölje meg Braint és szabadítson meg tőle. De nem jött ki más a torkomon, csak amit ő akart.

- C-Chi?

Engedett az ölelésén. Ezt nem akartam. Utolsó erőmmel ragadtam meg a kabátját és rántottam magam vissza az ölelésébe. Már tudta, hogy nem szabad hallgatnia rám. Még mielőtt végleg elvesztettem volna az irányítást a testem fölött egy x-et meg képes voltam leírni a határa. Ezzel jeleztem neki, hogy mostantól nekem sem hihet. És ő megértette. Tényleg olvasott bennem. Hiszen korábban még a jelzéseim nélkül is rájött mire gondolok. Jobban szorított.

- Nem fogom hagyni, hogy elmenj Chi

- E-eressz!

- Nem. Te kérted. Megígértetted velem. És én is magamnak, hogy nem hagyom, hogy kibúj a karjaim közül. Nem kell félned édes, nem engedlek el.

A szívem úgy örült ezeknek. Mégis egyre erősödött a fájdalmam. Viszont hittem abban képesek leszünk ketten legyőzni az akaratát. Valahogyan meg kell törnünk a pecsétet. De nem emlékszem hogyan kell.

Akkor mikor eladtak neki elmondták, hogyan kell megtörni. Vagy legalábbis óva intették Braint, hogy egy adott helyzetben képes lennék megszakítani a kapcsolatot. De az a tényező nincs már meg a fejemben, hogy hogyan kell. Vissza kell emlékeznem! Ami nem egyszerű, ha haldoklókat megszégyenítő fajdalom járja át a testedet.

Még egy szúrást éreztem az izmaimban. Ennyi volt. Nem én irányitok. Mostantól Ryuu-n múlik minden. Nem segíthetek neki többé. Hiába ellenkeztem a testem megpróbálta ellökni őt. Úgy éreztem magamat, mint akkor azon az estén, a késsel a kád mellett. Hiába feszengtem nem hozott eredményt. Kiabáltam vele, hogy eresszen, hagyjon békén. Ütöttem, téptem a ruháját. De ő nem engedett. És belül ez tartott életben!

- Engedj el!

„Ne eressz el! Könyörgöm Ryuu tarts ki! Találj ki valamit, amivel megvédhetsz! Kérlek!"

- Semmi baj kicsim. Minden rendben lesz.

Úgy beszelt mintha meg sem hallaná a vergődésem zaját. És ez bevált. Brain tekintete ránk szegeződött. Mintha egy-egy kisbaltát állítottak volna a hátunkba. Legalábbis nekem úgy tűnt. Nem örült annak, hogy Ryuu ilyen kitartó. És annak sem, hogy én nem küzdök ellene elég intenzíven. Mert pont fordítva volt. Én azért küzdöttem, hogy Brain hatalmát felettem megtörjem. Ryuu pedig helyettem cselekedett a testemet illetően.

- Úgy látom, nem értesz a szép szóból fiú! Nem látod, hogy nem akar veled lenni? Vissza akar jönni ahhoz, akit igazából, szeret. Nem így van Chi?

- Egy szavadat sem hiszem el. Irányítod a tetteit. Ez nem az amit Chi akar!

- Ó valóban? Mond ki Chi! Kibe vagy szerelmes?

Mintha megfulladnék olyan érzés volt. Szorította a torkomat. A hangszálaimat. És kimondtatta velem, amit ő akart.

- Engedj el! Őt szeretem.

Ryuu szorítása enyhült. Képes voltam eltolni magam. Nagyon megijedtem. Mégis vesztettünk volna? Nem az nem lehet! Tudtam mozgatni az ajkaimat! Brain eléggé elfeledkezett rólam Ryuu reakciója miatt ahhoz, hogy egy kicsit megint irányítsak. De a fiú, akié a szívem már reszketett. Éreztem, hogy most hal meg benne a remény, amiért ezt mondtam. Elhitte. Pedig nem kellett volna! Brain is látta, mert kacagott. Majd azt kiáltotta, kínozzam tovább a páromat.

- Ez az kislány! Mond ki megint! Kit szeretsz?

- T-téged szeretlek!

Ryuu eltolt magától, ami jobban fájt, mint eddig bármi. Szürke íriszeit belefúrta a tekintetembe nem akart hinni nekem.

- Chi?

- Mond a szemébe!

Itt volt az utolsó esélyem arra, hogy fordítsak az álláson! Úgy néztem a szemébe, hogy tudja ezt most neki, és kizárólag neki mondom. Még képes voltam mozgatni az ajkaimat. Akkor is, ha hang nem jött ki a számon.

- Téged... szeretlek... - súgtam és utána eltátogtam, hogy Akutagawa

Megfagyott és csak a számat figyelte utána. Elismételtem neki hogy biztosan értse.

- Téged szeretlek „Akutagawa Ryunosuke"!

Megint a szemembe nézett. Értette mit mondtam. Átölelt és elkiáltotta magát.

- Én is szeretlek Chi!

Volt egy csattanás és az erő, ami eddig elfele húzott tőle most megszűnt visszazuhantam a karjai közé és ő megtartott. Hátra pillantottam. A lánc, amit akkor láttam utoljára mikor Brain megvásárolt, megint kettőnk között lebegett. Nekem a nyakamra volt tekeredve neki a csuklóján izzott. De félúton kettőnk között eltört az egyik kék láncszem. Majd a teljes elpárolgott, mintha nem is lett volna. Már nem tartoztam hozzá. Nem voltam a tulajdona. Visszafordultam Ryuu-hoz aki értetlenül nézett hol rám, hol oda ahol korábban meg a kötelék lebegett a levegőben.

- Jól vagy Chi? - sírni kezdtem, de ezek örömkönnyek voltak - O-Oi? Mi a baj?

- Nincs semmi baj! - karoltam át a nyakát - Ryuu te most mentettel meg tőle!

- Micsoda?

- Elvágtad a láncot, ami hozzá kötött! Szabad vagyok Ryuu szabad lettem!

- Chi...

- Köszönöm Ryuu Köszönöm!

- Neeem! Ez nem lehet! Hogy tudtad? Gyere ide vissza! Ennek nem így kell történnie! Visszarakom rád a láncot!

Elengedtem Ryuu nyakát és a kezeimet a mellkasára csúsztatva ismeteltem el magamban.

- Visszarakni a láncot?

- Chi?

Egy emlékkép jutott az eszembe. Arról a napról sok évvel ezelőtt. Végrehajtottuk a rituálét és a combomon megjelent a lakat. Neki pedig a kulcscsontján egy a lakatomhoz hasonló kulcsot formázó minta.

- Tessék most már az öné – mondta az eladó - és engedelmeskedni fog. De vigyázzon! Ha valakibe beleszeret és az a személy szerelmet vall neki, akkor a lánc eltörik. És megszűnik felette a hatalma. Ha újra csinálják ezt a rituálét. Már nem szerezheti vissza!

- Ryuu... – néztem a szemébe

- Igen?

- Mond megint!

- Szeretlek Chi Inochi

- Én is szeretlek téged! Most csókolj meg!

Megtette. Ajkaink egymásra tapadtak és nem fájt semmi. Szabadon tehettem meg, amit akartam. De nem figyeltem sokáig. Belefeledkeztem a csókba és abba, ahogyan magához ölelt. Forró volt az a csók és az elmúlt percek minden szenvedésével egyenlő szenvedély volt benne. Majd Ryuu elengedte ajkaimat. Mert történt valami. Fényleni kezdtünk. És ismét izzott a jel a combomon. A nyakam körül megjelent a lánc egyik vége. Majd körbekerített mindkettőnket kétszer és Ryuu jobb csuklójához csatlakozott a másik fele. Majd a kék láncszemek eltűntek a rituálénak vége volt.

- C-Chi? Most mi történt?

Nem szóltam csak kicsit félre húzva a ruháit megnéztem a kulcscsontját. Ott volt a jel. Mosolyogva néztem megint fel rá.

- Magadhoz láncoltál Ryuu.

- Mi?

- Mostantól hozzád tartozom. A tiéd vagyok! Egyedül a tiéd Akutagawa Ryunosuke! Senki sem vehet el tőled!

Megcsókoltam, amit azonnal viszonzott. Még talán sosem volt ilyen boldog napom. Végre megszabadultam attól, aki tönkre tette az életemet. És már Ryuu-hoz tartozom, akié a szívem és minden másom is.

- Szeretlek... - súgtam mikor elváltunk levegőért.

- Én is téged Chi...

- NEEEEEM!

Sajnos Brain még mindig ott volt nem hagyott minket békén. Ordított, toporzékolt, dühöngött. Nem bírta felfogni, hogy veszített. Őrjöngött, érthetetlen dolgokat kiáltozott. Amíg Ryuu segített felállni, de én továbbra is csak ott kapaszkodtam a ruháiba. Lehet, hogy már nem vehet el tőle, de nem akarok ennél messzebb lenni a kedvesemtől. Az utolsó pár mondatát már értettük.

- Visszafoglak szerezni Chi! Te az enyém vagy! Hozzám, tartozol!

- Nem! Chi már az enyém! És most kotródj innen vagy-

- Vagy mi lesz? Mit tehettek ellenem?

Kérdésétől Ryuu arcán gonosz gyilkos vigyor terült el tudtam mit szeretne. És nekem is jobb lett tőle a kedvem

- Chi? Válasz! Mi legyen vele?

Hátrapillantottam rá. Megijedt, ahogy a szemébe néztem. Sosem voltam még ebben a témában ilyen biztos, mint akkor. Egyértelműen megrémült attól, hogy mennyit változtam.

- Öld meg! - fordultam vissza és bújtam oda hozzá.

- Mi?

- Ezer örömmel! RASHOMON!

És a fekete démon feltűnt. Villámgyorsan szelte át a teret köztünk és széttépte őt. Egy pillanatig tudtam fellélegezni, de utána belém nyilallt egy ismerős fájdalom. Összeestem.

- Chi! - kapott el Ryuu

- Komolyan azt hitted Chi, hogy nincs nálam a véredből mindig egy pár üveggel? Hamarabb fogy el a te életerőd, minthogy a barátod megölhetne.

- Chi igyál! Nem hagyhatjuk nyerni

Halkan beszélt, hogy ne tudjon róla az ellenség. Bólintottam és odabújva hozzá ittam egy kicsit a nyakából, de nem haraptam meg nagyon, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Olyan óvatos mozdulatokkal tettem, hogy nem lehetett észrevenni távolról, hogy mit csinálok.

- Azért ez meglepett Chi... te, aki meg akartad menteni azokat az embereket most mégis ilyen könnyedén adtad ki a parancsot a megölésemre?

- Chi hallgatott rám és már nem törődik a múlttal! Hanem él, hogy azok az áldozatok ne legyenek hiábavalóak!

- Ryuu jól mondja! - álltam fel - De te is megfeledkeztél egy fontos tényezőről!

- És mi lenne az?

- Hogy a párom egy áldott!

- Rashomon!

Újra megsebezte és ezt már nm tudta meggyógyítani. Viszont elővett egy üvegcsét. Ryuu visszahívta a démont és várt, hogy mi lesz.

- Honnan szedtél össze egy ilyet? - morgott ránk - De mindegy is. Nem ölhetsz meg! Azzal fájdalmat okozol neki! Nem győzhettek.

- Abban ne legyél ennyire biztos... - nevettem egy kicsit.

- Mi?

- Chi jól mondja. Éppen most tetted az ellenségeddé a Port Maffiát. Nem lennék a helyedben

- A- a p-p-p-port maffiát? Ti meg mégis miről?

- Nem ismered fel? – hátamat Ryuu mellkasának döntöttem és felnyúlva ujjaimmal játszottam az egyik hosszabb tincsével, nagyon elemembe jöttem most hogy már tudtam nyertünk, és a Maffia is mögöttem áll - Akutagawa Ryunosuke a Maffia híres mészárosa áll előtted. Ő védelmez engem.

- HEEEEE?

- Chi a maffia tagja. És ha egyikünket fenyegetik, akkor az egész szervezetet fenyegetik. Chi rengeteg embert mentett már meg közülünk. Szóval ezer örömmel indítunk hajtóvadászatot a fejedért. Nem rejtőzhetsz el. Jobb, ha feladod és eltűnsz Chi életéből örökre! – Rashomon körénk fordult és a fejünk felé magasodott, biztos vagyok benne, hogy nagyon rémisztő látványt nyújthattunk Brain-nek.

- Cs-cs-csak blöfföltök!

- Ó... úgy erezted, hogy Rashomon blöffölt az imént? - simogattam meg a démon mellém lebegő fejét.

- T-te mikor lettel ilyen Chi?

- Ki tudja. – vontam vállat - Ez van akkor, ha maffiózónak áll az ember.

- Ezt még nagyon meg fogod bánni Chi! Te hozzám tartozol! És nem mondok le a véredről!

Ezzel eltűnt. De tudtuk, hogy meg látni fogjuk. Viszont hiszek Ryuu-ban és tudom, hogy meg fogja találni és végez vele. Ahogyan azt is megteszi, amit ígért. Mori holnapra vérdíjat fog tűzni a fejére. Remekül fog kezdődni neki a következő év.