Mosolyogva léptem el tőle, majd mélyen a szemébe néztem, ami egyszerűen gyönyörű volt.

-Soha nem bántam eddig semmit, amit mondtam vagy gondoltam veled kapcsolatban.-mondta Blake és láttam rajta az őszinteséget.
-Tudom-vigyorogtam rá, mert olyan boldog voltam mint még soha.
-Te lány-nevett fel
-Hm?
-Olyan cuki vagy-mondta majd belepuszilt a hajamba amitől libabőrös lettem.
-Megyünk valamerre?-kérdeztem mosolyogva, mire Blake rábólintott.

Adott mèg egy hosszabb csókot, ami hosszabb is lehetett volna, de sajnos levegő hiánya miatt szètváltak ajkaink.
Ujjait enyèmre, kulcsolta, majd elindultunk egy hosszú úton, amin sokáig együtt fogunk haladni, és együtt fogjuk átélni a nehézségeket...