16. kertészkedés örömei
A nagyapámmal kertészkedem. Kint vágjuk, rendezzük a sövényt. Én összeszedem amiket ő levág a fűresszel és amiket nem tud levágni azt majd én. Szóval ja. Ez volt a munkamenet.
Épp nagyba vágom a kúszónövényeket a ház oldalán amikor is megpillantok egy bodobácsot. Ez majdnem olyan mint a katica csak kicsit más-milyenebb. Nem tudom ki hogy van vele, én speciel mikor kicsi voltam mindig összegyűjtögettem őket és azt vártam, hogy melyik mikor fog kijutni a nyitott üvegből/homokvárból.
Én: Bodobács!
Papa: Boldog ács?
Én: Nem papa, BO-DO-BÁCS!
Papa: Boldog ács!
Én: *rájövök hogy viccel velem* Boldog ács!
Nos, egész nyírás alatt azt üvöltöztük, hogy "boldog ács!", ezért tőlünk zengett az utca.
😂😂😂😂😂
~~~~~~~~~~~~~
Nagyon-nagyon szép napot nektek, drága olvasók!💜💜
*-*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro