Amikor olyan szinten unatkoztok, hogy a beceneves barinődnek is adsz még egy becenevet.

Gyászkeret = Diótörő

Ő meg nem elég, hogy törpének hív, mert olyan alacsony vagyok. Neeem. Ha ő lehet gyászkeret, akkor én lehetek lepkefing.

/az új könyvben lesz egy rész ami ehhez kapcsolódik/

És... Elérkeztünk. Itt a vége, fuss el véle. Sajnos, mivel ennek száz részt terveztem, ezért ennek ezzel a résszel vége is lenne.

Velem is ez van. A szívem szakad meg, hogy... Hogy már nem fogok belépni a draftok közé, nem kell letekernem rengeteg részt. Őszintén? Egyik szemem sír, míg a másik nevet.
Mert kértetek, még a hetvenedik részben folytatást, így az már elő van készítve, csak publikálni kell.
És mert mégis csak... Vége az első résznek.
V-É-G-E
Ez egy olyan kegyetlen, mégis reménnyel teli szó nem?
Hisz amikor valami lezárul, akkor azt ha jó, akkor elzárjuk a szívünkben egy újabb fiókban, ha rossz akkor sajnos az elménk egyik fiókjába kerülve, nem biztosan, de valamennyire feledésbe merül. Mert valaminek vége. Legyen az kicsi vagy nagy dolog. És ez egy iciri picirit megrázza a szívemet. Ebben az esetben. De bármilyen esetről is legyen szó, míg az eszed logikus kiutat keres, a szíved megsajdul, vagy összetörik, vagy talán meg is hal. Minden esetben más fog történni.
De ettől még jó is. Hisz, ha valaminek vége lesz, akkor egy valami másik dolog elkezdődik. Ebben az esetben egy második rész. Ami pedig biztos, hogy ha valami új kezdődik akkor abban lesz jó is. Nem mondom, hogy csak jó lesz, mert szinte ezerszázalékig biztos vagyok benne, hogy lesz rossz is. De az mindig is így volt, nemde?
Jött mindig a nyakadba a hideg-meleg. Voltak/vannak kis jók, és nagy rosszak. De egyetlen egy dolog a lényeg. Maradj emberséges, azaz könyörületes. Hisz eleget mondtam már:
"Nincs olyan dolog, amit meg ne lehetne bocsájtani, csak nem kell hozzá más, mint egy érző szív s könyörület."
Viszont, ha az első 'végednél' ráébredsz, hogy annyi, meg annyi nagy rossz történt veled, akkor a nagy számok törvénye, és a józan paraszti logika szerint, muszáj valami nagy jónak történnie veled. Lehet nem fog hosszú ideig tartani, hisz a jó sosem tart annyi ideig, amennyi idő telt kiheverned a rosszat, ami a fájdalom barátoddal töltöttél. Én csak annyit mondanék, hogy mosolyogj. Valamiért. Mert süt a nap, vagy esik az eső, mert emlékszel egy jó dologra, mert vagy. Mert élsz. Nem azt mondom, hogy mikor teljesen a padlón vagy, akkor vigyorogj bele a vakvilágba, a könnyeid közt, mert te nem én vagy. Éld a saját életed. Hozd meg a szabályaid. Húzd meg a határaid. Szeress és csalódj. Nevess és sírj. Légy boldog és légy bánatos. Repülj a felhők közé és zuhanj a szakadékba. De tudd. Egyszer vége lesz. És akkor, mikor lepereg a szemed előtt az összes apró emlék, és fohászkodsz még csak öt percért, akkor megbánod, hogy nem mosolyogtál eleget. Aki mosolyog az nem mindig boldog. Aki mosolyog nem mindig érzi jól magát. De mindenképpen erős. Mert mosolygni erő kell. De amint vége lesz, valami új elkezdődik. Hogy mi lesz miután vége a történetednek? Nem tudom. Valaki tudja? Nem, nem tudja senki. Ne is kérdezd. Majd ha ott leszel, akkor tanakodj ezeken. De most az egyszer, te kedves olvasó, ki ott ül a képernyő mögött, kérlek szépen, ismeretlenül, de kérlek mosolyodj el. Valamiért vagy valakiért. De mosolyogj. Ismeritek a mesét? Nem? Elmesélem: (ha már ez a becses nevem)
Élt egyszer egy ember, aki házasodni készült. A mennyasszonyának egy olyan gyűrűt szeretett volna adni, ami mindig minden segíteni fogja. Elment egy öreg, bölcs gravírozó bácsikához. Megkérte, hogy gravírozzon bele valamit, ami az élet minden pillanatában jól fog jönni. Az öreg bácsika beleegyezett, majd mondta, hogy jöjjön vissza a gyűrűért holnap. Így is tett a férfi. Visszament másnap.
A gyűrűbe egyetlen szó volt belevésve.
Elmúlik
Megkérdezte a férfi, hogy miért pont ezt a szót választotta. A bölcs ember elmosolyodott, majd válaszolt. " Azért fiam, mert minden elmúlik. Ha valami nagyon fog fájni, tudd idővel el fog múlni, tehát ne búsulj. Ha valami nagyon jó történik, tudd idővel elmúlik ez is, ne szálljon a fejedbe. Minden elmúlik. Idővel."

És valóban. Igaza van. Mosolyogjatok, kérlek. Ha megtetted köszönöm. Ha nem, akkor is köszönöm. Köszönöm, hogy vagy és létezel. Mert a pótolhatatlanságod boldogít engem. Remélem egyszer téged is fog.

Viszont ha már ilyen jól átvittem az utolsó részt "Társalgó"-ba, és lehet megríkattam valakit, akkor hozok pár viccet, hogy a mosoly őszinte legyen az arcotokon! Búcsúzóul. :)

Deeee csütörtök van. 😂😂😂

Megpróbálok fordítani:
- Gyermeteg vagy? Gyerekes vagy?
- Ideges vagy?
- Paranoiás vagy?
- Rasszista vagy?
- Részeg vagy?
- Idióta vagy?
Nem biztos a fordításom.

És felülre egy utolsót. :))))

Majd elindul a második rész. Holnap vagy azután. Még nem tudom...

De addig is:
Legyen gyönyörűséges napotok!💜💜💜
H*-*

Ne feledjétek: MOSOLYOGJ! ❤☺☺