Még egy darabig feküdtünk, és miután megintam, mondtam neki hogy mostmár folytathatjuk a gyakorlást.

Feltápászkodtunk, és folytattuk tovább a gyakorlást. Elkezdett tanítgatni egy egyszerű koreográfiát. Nèha elejtettem egy két hibát, amit segített kijavítani.

Megmutatta nekem újra lassan, de ha még úgy sem sikerült, akkor kezeivel mozgatta az enyéimet a koreográfia alapján.

Minden egyes érintésétől kellemesen bizsergett a bőrömm. Testem felmelegedett, szívem pedig eszeveszettül dobogott érte.

- Látod? Megy ez. - kuncogott ahogy megcsináltam a kicsit bonyolultabb mozdulatott teljesen egyedül, a segítsége nélkül.

Büszkén figyelte ahogy táncolom az egyszerű koreográfiát, amit tanított nekem.

- Látom. Csak azért kicsit nehéz volt. - álltam meg egy helyben. - Túl gyorsan csináltad. - panaszkodtam csípőre tett kézzel.

- Majd legközelebb lassabb leszek. - villantotta meg nyuszi fogait nekem, én pedig azonnal leengedtem kezeimet.

Hogy lehet ilyen elképesztően aranyos? Istenem. Meg tudnám zabálni. Vagy csak ölelgetném és babusgatnám. Bàr ő az idősebb, ezért kicsit érdekes lenne. De kit érdekel?!

Még beszélgettünk egy darabig. Nagyon jól éreztem magamat a társaságában. De sajnos ezt a kellemes pillanatot meg kellett szakítania az ajtó nyitódása.

Mind a ketten odakaptuk a fejünket, és megpillantottuk Bangtan Pd-Nimet, és a fiúkat a háta mögött.

- Hàt itt voltál Jungguk. - sóhajtott keservesen a manager. - Már mindenhol kerestünk tèged, de az a lényeg hogy mostt már itt vagy. - jöttek beljebb.

Elakadt a lélegzetem a fiúk láttán. A kedvenc csapatom itt àll pár méterre tőlem, és a példaképem pedig itt áll mellettem. Csípjenek megkérem.

- Na hogy mindenki itt van, be szeretném nektek mutatni az új tagot, aki csatlakozik hozzátok. - jelentette be a manager, a fiúk pedig kíváncsian vártak.

Nem értem hogy miért nem küldött el. Nekem ehhez mi közöm van?

- Kim Hyun-Su. Kérem mitatkozz be. - egy halovány mosollyal arcán, felém mutatott, így a teremben lévő összes szempár rám szegeződött.

Zavarban éreztem magamat a hírtelen figyelemtől a mi rám irányult.

- Sziasztok. Kim Hyun-Su vagyok. 17 éves. Tudok énekelni és táncolni. Remélem jól ki tudunk maj jönni egymással, és kérlek vigyázzatok rám! - hadartam el a végére, és annyira méllyen meghajoltam előttük, hogy még a hátam is belesajdult a hírtelen mozdulatba.

- Èn is a legjobbakat kívànom neked. Remélem mindent tudsz. - ezt arra értette hogy kis aranyosnak, viccesnek, cukinak és gondoskodónak kell mutatnom magamat.

Egy bólintás után még elmondott pár dolgot, mint például hogy el kell majd mennem pár cuccomat összepakolni. Persze amiket el akarok vinni a dormba. Majd miután elmondott mindent egy gyors köszönés utàn, sietve ment el. Biztos sok dolga van.

- Kit szeretnél hogy veled menjen segíteni? - firtatta tekintetemet kíváncsian Namjoon.

- Hát.. Igazából nekem mindegy. - persze hogy nem mindegy. Jungkookkal szeretnék menni, de ezt nem mondhatom nekik. Mert akkor kiderül hogy ő a biasom, és lehet megbántom vele a többieket.

- Akkor ki válalja? - nézett körbe egy kicsit unottan Yoongi. Látszott rajta hogy neki nem igazán van kedve segíteni nekem, bár érthető, mivel lehet hogy dalt kéne írnia meg ilyenek.

- Én szívesen segítek. - mutatta meg tégla alakú mosolyát Taehyung.

- Én is megyek. - vágta rá rögtön utána Kook is.

Látszott rajta hogy nem nagyon szeretne rábízni Taere, vagy valami.

- Egy ember is bőven elég lesz. - szüntette meg a csendet Jin.

- Kő, papír, olló? - nézett kihívóan Jungkook Hyungjàra, aki azonnal elfogadta a kihívást.

Egy darabig sorozatban mentek a döntetlen körök, mikor Kook megnyerte.

- Akkor úgy látszik hogy én fogok neked segíteni. - mosolygott rám gyermekies arcával.

- Akkor Hyun-Su, öltözz átt, és akkor menjetek. Mert ma nincs próbánk, csak Bangtan Pd-Nim behívott minket. - nézett rám Namjoon, és egy moslyt dobva felém, mindegyikőjük elköszönt, majd magunra hagytak minket.

- Akkor átöltözök. - ezzel be is mentem az öltözőbe, és gyorsan át is öltöztem majd oda is mentem hozzá, majd mi is útnak indultunk.

Egy pillanatra keze az enyémnek simult, és egy meleg mosollyal az arcán figyelt engem.

Lányos zavaromba mosolyogva hajtottam le a fejemet, ahogy mellette haladtam.

Olyan boldog vagyok.