Miután ledobtam a cuccaimat, vettem egy gyors zuhanyt, felöltöztem, és azonnal nekiálltam tanulni.

Nyöszörögve olvastam át mindent, amit kijelöltem a könyveimben és a füzeteimben, aztán pedig megcsináltam a házimat.

Bepakoltam másnapra, utána pedig mikróztam magamnak a még tegnap megmaradt pizzából, és elvonultam a szobámba.

Bekapcsolva tévémet rácsatlakoztam a youtubera és elkezdtem videókat nézni.

Ágyamon ülve eszegettem, persze ügyeltem arra hogy ne zabáljam le a pizsamámat, vagy az ágyneműmet.

Evés közben annyira elgondolkoztam mindenen, hogy mèg ràgni is elfelejtettem.

Vajon Kook mit keresett ott a hangképző stúdió ajtajánál? Haragszik rám mert majdnem orrbavágtam az ajtóval? Melyik bandába fognak elhelyezni?

A fejemet megfertőző gondolatokat elhessegetve rágtam meg a számban lévő falatot, ezzel végre folytatva az étkezést.

A szemem sarkából megpillantottam ahogy lakótársam, egyben a legjobb barátom az ajtóban állva egy nagy vigyorral az arcán fotózgatott.

Szemöldökömet ráncolva fordítottam hátat a kamerámnak, a kajámmal együtt.

- Vidd innen azt az izét. - nyammogtam, ő pedig hátulról nekem vágódott, ami miatt majdnem félrenyeltem a számban lévő falatot. - Te normális vagy? - néztem hátra.

- Eléggé normálisan érzem magam, szóval ja. - nevetve tette fejét a vàllamra és csak bámulta ahogy eszek. - Adjál már egy harapást. - és csak védelmezve húztam el tőle a tányérom.

Ő csak tovább kérlelt, amit megelégelve hátra nyúltam és fejbe vágatam.

- Hülyegyerek. - jelentettem ki, de jól tudja hogy csak viccelek. - Ott a kaja a hűtőben azt zabáljál. - mutattam ki a szobámból. - Nagy fiú vagy, ki tudod már magad szolgálni. - fejeztem be az étkezést.

Felálltam ès megfogtam a tányéromat, azzal együtt pedig bementem a konyhába.

Megengedve a vizet elmosogattam a tányért.

- Ha már itt vagy a konyhában akkor adhatsz kaját. - jött ki utánam jó barátom.

- Mi vagyok én? Az anyád? - töröltem meg vizes kezeimet.

- Aha. - vágta rá, mire egy jót nevetve rajta megingattam a fejemet, és előkaptam neki egy tányért, majd rátettem neki egy pizzát, és tetettem a mikróba.

- Innentől a többihez remélem nem kell a segítségem. - mentem vissza a szobánkba, és levetettem magam az ágyamra ahol a kamerája pihent.

Felvettem a kis készüléket és megnéztem a rólam készített képeit, amiket az előbb csinált.

Lefotózta azt ahogy bambán, tátott szájjal bámulok magam elé.

Kuncogtam egyet a képen, és úgy döntöttem hogy nem törlöm, de majd megbeszélem vele hogy ne mutassa meg senkinek, és ne tegye ki sehovà, mert akkor csúnya világ lesz.

Éjjeli szekrényre helyeztem a kameráját, aztán pedig a takaró alá bújva, magamhoz öleltema BT21-es Cooky plüssömet, amit imádok ölelgetni, szorongatni meg minden.

Még egy pár pillanatig néztem a tévét, ami csak még jobban fáradni kezdtek.

Hosszabb percekre lehunytam a pilláimat, amik egyre csak nehezedtek, míg a végén màr nyitva se bírtam őket tartani.

Annyira lefáraszt az iskola, a tanulás, a gyakorlások, a hangpróbák meg az ilyenek, hogy az egyszerűen szörnyű.

De még mielőtt bealudhattam volna, barátom átöltözve, és felfrissülve érkezett meg.

- Amúgy milyen napod volt? - feküdt be ő is a takarója alá.

- Fàrasztó. - sóhajtottam csukott szemekkel.

Annyit vettem észre szemhéllyaimon keresztül, hogy a szobában minden fény kialudt.

- Akkor nem tartalak ébre. - ami miatt hálás is vagyok neki. - Most az egyszer. - nevetett fel, majd hallottam ahogy befordul a fal felé.

Ès csak tovàbb öleltem a kis rózsaszín nyusziplüssöt, és hagytam hogy elnyomjon az álom.

Holnap hosszú napnak nézünk elébe.