Hyun-Su szemszöge

Eltelt pár hónap. Egy napja kezdődött a nyáriszünet. Nagyon sok dolgunk van, a borzasztó undorító melegben. Még így is gyakorolnunk és edzenünk kell. Szerencsére azt mondták hogy pár nap múlva mehetünk nyaralni végre.

Kookkal nagyon közel kerültünk egymáshoz, és attól függetlenül hogy nem mondtuk el a fiúknak, nagyon olyan jeleket adnak hogy tudnak rólunk, de örülnek nekünk.

Suga sokat változott. Alig jön ki a szobájából, alig eszik, és folyton a telefonján lóg. Sokkal többet mint eddig. Nagyon meg van gyötörve JiWan miatt. Próbàl vele beszèlni de nem válaszol neki.

Szegény fiút teljesen összezavarta a viselkedésével, ami miatt teljesen magába fordult, és csak agyal a dolgokon. Legutóbb amikor elmentem hozzá, azt mondta hogy ő már semmit sem tud. Nem érti saját magát. És ezt megértem, de abból viszont elegem van hogy egyikőjük sem lép semmit.

Úgyhogy most kerítő nőt... Urat fogok játszani.

•••

A kulcsommal kinyitottam a bejáratiajtót és beengedtem magamat a sötét kis lakásba.

- JiWan? - csuktam be magam után az ajtót, és bementem a szobàjába. - Még mindíg itt gubbasztasz? - a függönyök el voltak húzva, csak a tv fénye vilàgított.

Az ablakhoz menve széthúztam a függönyöket, ő pedig azonnal eltakarta a szemeit.

Haja kócos volt, és fehér, mivel a festék kikopott belőle, bőre pedig sápadt a napfény hiánya miatt.

- Mikor óhajtasz kijönni a házból? - hültem le az ágyára, ès csak bámultam.

- Nem tudooom... - nyöszörögte, hajába túrva. - Mit tegyek? Mi legyen?.. - hunyta le a szemeit.

- Menj be hozzà. Nagyon hiányzol neki. Nincs olyan nap hogy ne kérdezzen felőled. - kinyitotta szemeit.

- De félek. Nem tudom hogy mi van velem. Félek az ismeretlentől. - döntötte a fejét a háta mögött lévő falnak.

- Szereted? - kérdésemre egy bólintással válaszolt. - Akkor adj neki egy esélyt. - félve kimászott az ágyából.

- Oké.

Ezzel elküldtem lezuhanyozni. Kikapott magának pár ruhát, és el is ment. Pár perc múlva teljesen felöltözve jött ki. A haját is megcsinálta.

- Na akkor menjünk.

•••

JiWan szemszöge

Annyira izgulok mint a kurvaélet. Hyun bejuttatott a cégbe, mivel Yoongi elméletben a stúdiójában van.

Itt toporgok már perceken keresztül, mert nem merek bekopogni, Hyun meg itt hagyott a ràkba azzal a szöveggel hogy sok szerencsét.

Mikor elég bátorságot szereztem, végre bekopogtam az ajtót, majd benyitottam, bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.

Ott ült a székében, fél fülén fejhallgatójával. Nem volt szívem megzavarni, de máskor nem lenne merszem vele beszélni.

- Yoongi.. - érintettem meg a vállát amikor odaértem hozzá. Óvatosan felém fordította a fejét, és felnézett rám. Szemei jegesek voltak, de ellágxultak amikor megpillantottak engem. De persze ez nem tarott sokáig. Némán fordult vissza a munkájához.

Hyun figyelmeztetett hogy valószínűleg az fog történni. Hogy az egója miatt "haragúdni" fog rám.

- Yoongi. - mentem elé, és szemeibe próbáltam nézni, de azok meredten a képernyőn voltak.

Teljesen elé álltam, majd félve de beleültem az ölèbe. Felé fordulva öleltem át a nyakát.

- Ne haragúdj. - bújtam bele nyakhajlatába, és egy puszit nyomtam bőrére.

Úgy tett mintha nem tettem volna semmit, mintha itt sem lennék, ezért elkezdtem szívogatni és harapdálni a nyakát. Érződött rajta hogy kezd megtörni.

Kezeit hírtelen derekam köré tekerta, és szorosan magához ölelt.

- Miért nem válaszoltál nekem az üzeneteimre? A hívásaimra? - vett egy mély levegőt.

- Mert féltem. Össze voltam zavarodva, és még most is össze vagyok. - hagytam abba minden tevékenységemet, és kibújtam a nyakából.

- Akkor?.. Most miért vagy itt? - kérdése egy kicsit fájt.

- Mert fontos vagy nekem. - néztem szemeibe. Làtszódtak bennük hogy megcsillant bennük egy kis remény. - Mert szeretlek. - amint ezt a mondatot kiejtettem a számon, azonnal lecsapott ajkaimra, és szenvedélyesen megcsókolt.

Egy kissebb sokkból felébredve viszonoztam heves csókját. Érezte szerintem hogy nem nagyon tudok lépést tartani vele, ezért lassított a tempóján. Szorosan öleltem magamhoz.

Olyan érdekes fiúval csókolózni, de nagyon élvezem.

Érezem ahogy a pillangók a gyomromban életre kelnek.