Yoongi szemszöge

Kèsőre járt már. Kint sötét volt, csak a hold fénye világított be az ablakon. Még mindíg az ágyon feküdve beszélgettünk, vagyis próbàltam meggyőzni hogy had maradhassak itt, ő pedig arról akart meggyőzni hogy menjek vissza a többiekhez, mert biztos aggódnak értem.

- Yoongi. Menned kéne, de tényleg. - simított oldalamra óvatosan, mire egy kicsit megfeszültem.

- Zavarlak az ittlètemmel? - hajoltam közelebb arcához, mire teljesen zavarba jött.

- N-nem, de- - nem hagytam hogy befejezze mert muattóujjamat szájára helyeztem. Szemei kipattantak a meglepettség miatt, és kicsit belemarkolt az oldalamba, ami miatt egy apró vigyorra húztam a számat.

- Akkor maradok. - mutatóujjamat lecseréltem hüvelykujjamat, és végigsimítottam alsó ajkán, mire teljesen zavarba jött érintésem miatt. - Jó cserepes a szád. - vettem el kezemet a szájától, ő pedig kidugta rózsaszín nyelvét és benedvesítette ajkait.

- De azért valakinek írnod kéne hogy ma màr nem mész haza. Mondjuk Hyunnak. Ő a legjobb barátom akiről annyit meséltem. - elgondolkoztam egy pillanatig. Miért kéne nekik szólnom? - Kérlek szépen Yoongi. Ha nem szólsz nekik akkor aggódni fognak érted. - olyan aranyos volt hogy majd elélveztem már csak annyitól hogy arcát figyeltem.

- Rendben. - sóhajtottam, felültem, majd kicsúsztattam a karomat a feje alól és felkaptam a telefonomat. - De csak azért mert szèpen kértél. - kacsintottam le rá. Zavarában hátára feküdt, és kispárnáját megragadva, az arca elé tette, hogy ne lássam az arcát.

Telefonomra néztem és csak akkor vettem észre hogy mennyi nem fogadott hívásom, és olvasatlan üzeneten van. Nem torődve velük kerestem meg Hyun nevét és rá is írtam.

Min Yoongi: Szia Hyun. Csak annyit szeretnék írni hogy ma màr nem megyek haza.

Megnyomtam a küldés gombot és egy pár pillanat múlva meg is kaptam a válaszomat.

Kim Hyun-Su: Szia. Rendben, amúgy szerencséd, mert falaztunk neked. Azt mondtuk hogy nagyon rosszul voltál és ezért nem jöttél próbàlni. Szívesen😂 Na de akkor nem is zavarlak. Aztán ne rosszalkodjatok😏😏

Amint elolvastam teljesen zavarba jöttem, főleg miután hozzátette hogy csak viccel, nyugodtan rosszalkodjunk. Elköszöntünk egymástól, én pedig lepillantottam a még mindíd arcát takaró fiúra.

Fantáziàm elkezdett pörögi, ami nem a legjobb dolog. Majd a párnába fogja sikítani a nevemet is, csak azért hogy a szomszédok ne tudják meg hogy mit csinálunk.. Könyörögi fog nekem hogy hagyjam elélvezni... Minden procikáját megjelőlném, hogy tudják hogy foglalt.

- Nem akarsz elmenni lezuhanyozni? - másztam felé, és két kezemet a feje mellett támasztottam meg.

- Majd mindjárt. - morogta a párnájába, azt markolászva.

Egyik kezemet óvatosan pulcsija, majd pólója alá csúsztattam, és óvatosan megsimítottam az oldalát, mire megéreztem hogy libabőrös lesz.

- Oké elmentem lezuhanyozni. - vette el vörös arcától, és próbált nem azzal törődni hogy milyen közel vagyok hozzá.

Óvatosan felült, és könyökeit háta mögött letéve tàmaszkodott meg. Farkaszemet néztünk egymással. Nem bírtam megállni hogy kezemet ne simítsam hasára. Láttam ahogy még levegőt sem vett. Hasát befeszítette, ajkait összepréselte. Alig bírtam megállni hogy ne taperoljam le. Nem volt izmos, de nem is érdekelt.

Szegény fellélegzett, mikor fàjtó szívvel elengedtem lezuhanyozni. Kivett egy pólót, alsónadràgot és egy melegítőnadràgot, majd elment. Azt mondta hogy vegyek ki magamnak valami ruhàt az övéi közül.

Olyan gyönyörű...