Yoongi szemszöge

Soha életemben nem vacilàltam mèg ennyit hogy mit vegyek fel. És amúgy nem is szoktam izgulni, csak a fellépések előtt, de amúgy nem.

Miután széttúrtam az egész szekrényemet hogy megtaláljam a megfelelő ruhákat azokkal együtt mentem be a fürdőszobába. Levetkőztem majd lezuhanyoztam és magamra kaptam a kiválasztott ruháimat. Megmostam a fogamat és visszamentem a szobámba.

Mi lesz ha felismer? Hiszen ő is egy ARMY, és imádja a mixtapemet. Mi lesz ha megtudja hogy ki vagyok, és csak azèrt akarna velem többször találkozni mert híres vagyok. Nagyon kedvelem, és remélem hogy nem fog megtörténni.

Mikor azt mondtam neki hogy lemondtam a dolgaimat, tényleg megpróbáltam megkérni Bangtan PD-Nimet hogy a mai nap had ne kelljen gyakorolnom, de nem engedett el, így lelépek erre a napra. Ha tetszik nekik ha nem, nekem most ez a találkozó fontosabb. Így is könyörögnöm kellett érte, amit nem szoktam csinálni.

Eltettem a telefonomat és a pénztárcámat, majd megfogtam hàtizsákomat, és észrevétlenül lesiettem a lèpcsőn. Az ajtóhoz osonva gyors magamra kaptam a bakancsomat, és a kabátomat. Felvettem a baseballsapkámat ès a maszkomat, majd a táskámat a hátamra kapva, kulcsomat a zárba bedugva nyitottam ki, majd hagytam el a dormot.

Az iskolája elé kezdtem sietni, mivel azt beszéltük meg hogy ott találkozik. Vagyis megbeszéltem magammal. De beleegyezett.

Minnél közelebb èrtem az épülethez, a szívem annál gyorsabb tempóban kezdte el verni a mellkasomat. Út közben párszor megfordult a fejemben hogy megfordulok és hazamegyek, de mikor az iskola előtt álltam, biztos voltam benne hogy ezt szeretném.

Ráírtam hogy itt kint fogom várni, ő pedig azt mondta hogy mindjárt vége az utolsó órájábak, és hogy nagyon izgatott, és hogy egy kicsit fèl. Olyan aranyos.

Remélem minden jól fog menni. És hogy jól ki fogunk jönni.

Mikor azt írta hogy kicsengettek és siet ki hozzám, olyat dobbant a szívem hogy az valami leírhatatlan. Olyan izgatott lettem hogy végre találkozhatok vele, beszélhetek vele személyesen, hogy az valami elképesztő.

Izgatottan figyeltem az iskola kijáratát a távolból. Leírtam neki hogy mi van rajtam, hogy könnyebben megtaláljon, és ezt ő is megtette.

Merendten bámultam az ajtót, amikor megláttam egy fiút kisprintelni az iskola ajtaján. Teljesen illett rá a leírás amit kaptam.

A hideg miatt láttam hogy milyen gyorsan veszi a levegőtt a futás miatt. Babarózsaszín haját a szél szétfújta.

Mikor észrevett hírtelen megtorpant ès bámult rám, ami miatt elmosolyodtam egy kicsit. Mikor megbizonyosodott hogy hozzàm kell jönnie, azonnal elkezdett hozzám rohanni, és a nyakamba ugrott, ami miatt majdnem hátre estünk a hóba.

Kezeimmel azonnal átöleltem derekát, és jó közel öleltem magamhoz.

- Szia. - hallottam meg hangját fülem mellett, ami miatt egy kicsit megremegtem. Maszkom alatt éreztem hogy teljesen elvörösödtem, de nagyon boldog voltam hogy itt van.

- Szia. - helyeztem le állapat a vállàra.

Még senki nem örült nekem ennyire, úgy hogy nem is tudja hogy ki vagyok.