A suliban várom hogy a jómadár mikor toppan be. Az egyik padon ülök és üzenetekkel bombázom, miközben csak fészkalódok, a reggeli "kis" akciónk miatt. Nyakam köré sálat tekertem, mivel eléggé kicsinálta Kook.

Már éppen hívni akartam JiWant hogy hol a faszba van már, mikor meghallottam hogy valaki leült mellém a recsegő padra.

- Nehogy felhívj. Itt vagyok. - fogta meg a fállamat. - Annyit írtál hogy még nyugodtan zenét sem tudtam hallgatni út közben. - mikor végre ráemeltem tekintetemet megláttam azt a jól ismert piros kendőt a nyaka körül, és hol alig észrevehetően a füllhalgatója az egyik fülében volt.

- Neked is jó reggelt. Miért nem voltál képes válaszolni? - fordultam felé karba tett kézzel.

- Mint mondtam úton voltam, és neked is jó reggelt. - húzta egy félmosolyra a száját, mikor hírtelen lenézett a telefonja kijelzőjére, minke halvány fénye világított.

- Majd beszélnem kell veled valamiről. - hallottam meg a becsengő fülsüketítő hangjàt.

Baràtom felàllt a helyéről, kezeit zsebre vágva nèzett le rám. Én is követni akartam a példáját, de nem ment. Annyira fàjt a seggem.

- Segítenél? - kínylódva néztem arcát. Telefonomat eltettem, másik kezemet pedig felé nyújtottam hogy húzton fel.

Megragadta mancsomat nagy kezével és elkezdtett felhúzni, majd beálltunk a sorba.

- Leghátsó sorba menjünk. - mondta előre nézve, miközben szemüvegét feljebb tolta.

- Rendben. Most vettem észre hogy rajtad van a szemüveg. - álltalában mindíg annyira siet hogy otthon hagyja, itt a suliban pedig szenved mert nem lát semmit amit kivetítenek.

- Igen, kivételesen nem felejtettem el felvenni. - nevette el magát, rám pillantva. - Amúgy húzd feljebb a sáladat. - vigyorodott el, de én nem értettem hogy miért, mire ő felém fordulva fogta meg a sálamat két kezével és megigazította. - Csak nem akarod hogy mindenki lássa hogy mit csinált veled az az állat. - kezdte el szemöldökeit fel le huzigálni, mire hangosan felnevettem.

Megérkezett a fizikatanár, majd kinyitotta az ajtót és előre engedett minket.

JiWan azonnal àtverekedte magát a tömegen és a padokon, majd amint az ablak melletti utolsó padhoz ért, azonnal levágta magát és ledobta a táskáját a mellette lévő székre, ezzel foglalva nekem a helyet.

Az egyik suliribanc odament hozzá. Szerencsére elég közel voltam hogy halljam a beszélgetést.

- Szia JiWan. Ideengedsz? - rebegtette meg pilláit, mire szegény fiam olyan undorral teli tekintet kapta el hogy halkan elnevettem magamat.

- Akkor sem ha lecidáznál érte. Húzz innen. Mejött az anyám ès le akarna ülni. - jeges tekintete és szavai hatására a csaj köpni, nyelni nem tudott, így inkább elment.

Leültem mellé, és mikor már az óra a javába járt, JiWan már megint a telefonját nyomkodta.

- Na akkor beszèljünk. - súgtam oda neki, ő pedig miután lezárta és teltette a telefonját egy bólintással nézett fel rám. - Kivel beszélsz ennyit?

- Nem tudom. Randomra beütöttem pár számot, és ja. De nagyon rendes meg minden. Nem kell aggódnod. - magyarázta meg hallkan.

- Mert én tudom, vagyis sejtem kivel beszélgethetsz. - izgatittan nyitotta szólásra a száját, de közbe vágtam. - De nem mondom meg hogy ki az. - puffogva fújta fel az arcát.

- Nem is baj. - tettette felháborodottságát. - Úgy is ma találkozok vele. - vigyorodott el, szemei pedig mosolya miatt összeszűkültek. Kiakadva figyeltem a boldog fiút. - Végre lesz még egy barátom. - ütött bele a levegőbe lelkesen. - Lemondta a mai napi programjait hogy találkozhasson velem. Még ha nehezen is mentem bele. - vakargatta meg a tarkóját.

Hogy mit csinált Yoongi Hyung?! Pedig annyira hangoztatta hogy neki a karierje a legfontosabb. Biztos meggondolta magát.