Végre elérkezett a várva várt pillanat. Màr mindenki rég az igazak álmát aludta, kivéve mi négyen. Nagyon izgatottan vártuk már ezt a pillanatot, de a tudat hogy az alvó oroszlán barlangjába kell bemennünk, ami ha felkel megöl minket, kicsit megrémisztett.

Jungkook és Taehyung miután sok szerencsét kívántak nekünk, elvonultak Tae szobájába, mi pedig Yoongi szobájának az ajtaja előtt álltunk. Gyorsan elmondtunk egy imát, majd lassan kinyitottam az ajtót, és lábujjhegyen lopakodva bementünk a szobába, és Jimin pedig be is csukta magunk mögött az ajtót.

- Hol lehet? - Jimin kérdésére nem tudtam választ adni, így csak vállat rántva kezdtük el együtt keresni a telefonját, amit sehol sem találtuk. Közben persze figyeltem a mozdulatlan Yoongit, aki nyugodtan szuszogva aludt. Nehogy aztán felébredjen nekünk.

- Ezt nem hiszem el. - túrt bele frusztráltan Jimin kék tincseibe. - Hova a jó Isten faszába rakta azt a nyomorult telefont? - kitörését meglepetten hallgattam végig. Soha sem hallottam még káromkodni.

- Nyugodj meg Jimin-si. Meglesz. - nyugtatgattam, aminek hála sikerült is neki lecsillapodnia. Folytattuk a keresgélést, de egyszerűen akárhol néztük, sehol sem találtuk.

Jimin megállt, majd gondolkozni kezdett. Yoongi Hyunghoz lépett, ès a párnáját kezdte nézni.

- Most lehet hülyeséget csinálok de.. - ezzel óvatosan benyúlt Yoongi párnàja alá. Màr éppen kezdte volna kihúzni, mikor a holt fénye miatt láttam hogy Yoongi szemöldököt ráncolt.

Gyorsan megragadtam Jimin kezét, ezzel megakadájozva a keze mozgatásában. Vette a célzást. Vàrtunk egy pár pillanatot, majd elengedtem karját, így sikeresen kihúzta a kezét, amiben az annyira keresett telefon volt.

- Úr Isten. - mormoltam el izgatottan, mire làttam hogy elvigyorodott egy kicsit.

Lábujjhegyen siettünk az ajtóhoz amit óvatosan kitártam, és el is hagytuk a szobát. Jimin becsukta az ajtót, majd hallkan Tae szobájába rohantunk.

A két fiú kíváncsian várta hogy megszereztük e a kis készüléket, mire Jimin csak felemelte a kezében lévő tárgyat.

- Azt hittük hogy elkapott titeket. - fogta meg a csuklómat Kook és jó közel ültetett maga mellé.

- Csak majdnem. - sóhajtottam egy kicsit. - Na akkor Tae Hyung. Old fel a telefonját. - ő egy kicsit sem habozva vette kezei közé, és a telefont pár másodpercen belül fel is oldotta.

A jelszava alapjánn mind a hármúnk rájött hogy Yoongi eléggé egoista. Na mindegy.

Átnyújtották nekem a telefont, majd úgy helyeztem hogy mindegyikünk láthassa az üzeneteket.

Bementem az üzenetei közé, de a beszèlgetés eltűnt. Nem volt ott a szàm. Mintha soha sem beszélt volna senkivel.

- Hová tűnt? - tette állát a vállamra Kookie. Egy kicsit gondolkoztam majd arra gondoltam hogy megnézem a KakaoTalkját. Hátha ott van. Még jó hogy megjegyeztem a telefonszámot, még akkor is ha eléggé gondolkoznom kell rajta hogy eszembe jusson, de meg van.

Minden kontakt profiljàt átvizsgáltuk, mikor megtalàltam azt a telefonszámot, amit hála égnek hogy megjegyeztem.

Be is mentem a beszélgetésükbe. A zenétől, zongoráról, kosarazásról, Yoongi mixtapejéről beszélgettek, és még persze sok más dologról. A beszélgetésből lejött hogy mind a két fél nagyon élvezi a beszélgtést.

- Ki lehet? - meredt a telefonra Jimin. Csak gondolkoztam ès gondolkoztam, hogy honnan lehet olyan ismerős a telefonszám.

Tartott egy kis ideig, mire leesett hogy a szám kihez is tartozik.

Hàt én ezt nem akarom elhinni!