Kézen fogva siettünk a dormhoz, hogy kényelmesen meg tudjunk ebédelni.

Kézenfogva rohantunk a dormhoz, és Kook gyorsan kinyitotta az ajtót, ès előre engedett. Ahogy bementünk, becsukta magunk mögött az ajtót, és ismèt megragadta a kezemet, majd behúzott a konyhába.

Az egèsz épület olyan csendes ès nyugodt volt.

- Biztos előre mentek. - nyitotta ki a hűtőt, és kivette az ételt, amit Jin most csinált ebédre.

- Lehet. - kivettem két tányért és kimentem az étkezőbe és lehelyeztem őket, majd visszamentem és hoztam villákat, miközben Kook megmelegítette a húsokat.

Én addig leültem a tányérom elé, és vártam hogy hozza a kaját, amit elég gyorsan meg is hozott, és a húsokat az asztal közepére tette.

Mindegyikünk kivett a villájával pár dalab sült húst, majd el is kezdtünk nyugodtan enni.

- Amúgy milyen napod volt? És ne mond azt hogy unalmas, mert nem tudom mit csinálok. - tömte a fejét, miközben engem bámult.

- Hát, nem volt rossz, azon kívül hogy majdnem bealudtam az utolsó előtti órámon. De hála az égnek írtál, így nem aludtam. Bár először azt hittem hogy egy kamu profilt írt de nem így lett. - nevettem el a végét. - Mevel én úgy tudtam hogy nem lehet profilotok. - magyaráztam.

- Hát nem is lehetne. - vakargatta meg a tarkóját, miutàn lenyelt egy nagyobb falatot. - Csináltam hogy tudjak veled beszélni, még akkor is ha iskolában vagy. - szemeim kikerekedtek a válasza miatt.

- Csak le ne bukj. Nem akarom hogy bajod legyen belőle. - vettem be még egy falatot a számba.

- Nem lesz. Óvatos vagyok. - kacsintott rám, ami miatt az egész arcom lángra kapott, persze ezt észre is vette és nevetett is egy aprót.

- Na és neked? Neked milyen napod volt? - köszörültem meg a torkomat.

- Egész jó. - hunyta le egy pillanatra a szemeit. - Alig vàrtam hogy elhozhassalak a suliból. - villantotta meg nyuszifogait.

- Tényleg? - csillantak meg a szemeim. Ő pedig csak bólintott egy aprót, és helyeslően hümmögött.

- Nem tudom. Olyan jó a közeledben lenni. - sütötte le a szemeit.

- Én is így érzek. - húztam egy széles mosolyra a számat. - Kedvellek Hyung.. - csúszott ki az utolsó mondat a számon, ezért a kezemet gyorsan elé is csaptam. Szerencsére csak suttogtam.

- Hogy mi? - kérdezett vissza kíváncsian, de mondtam neki hogy engedje el. Nem akarom elrontani a tök jó viszonyunkat.

Próbált faggatni hogy mondjam el neki, de én tartottam az ebet a karóhoz, hogy én bizony nem fogom megismételni amit mondtam, és ha nem hallotta akkor az már nem az én problémàm.

Majd ha eljön a megfelelő idő, el fogom mondani neki hogy hogyan is érzek.