Az órák borzalmasan lassan teltek, és egyre csak álmosabb és àlmosabb lettem.

JiWan próbált ébrentartani, annak ellenére hogy ő is màr az alvás határán volt. Már csak annyit vettem észre hogy zsebretette a kezeit, hátradőlt a székében, ès fél fejét elbújtatva a nyaka körül lévő piros kendőbe, hunyta le a szemeit.

Most rajtam volt a sor hogy én tartsam ébren őt az óra végéig. Beszéltem hozzá, amikre válaszként hümmögéseket kaptam, és az óra utolsó tíz percében már feladtam. Majd felkeltem az óra végén.

Padunkon könyökölve hallgattam a tanárt ahogy magyarázza az anyagot, ami miatt nem bírtam megállni hogy ne ásítozzak.

Egyre többször hunytam le a szemeimet hosszabb időre, mikor a szebemben megéreztem hogy akkoràt rezzen a telefonom, mint a kurva élet, e miatt ilyedten ugrottam egy kicsit a helyemen.

Elővettem a telefonomat és óvatosan megnéztem hogy ki az. Jungkook volt az. Nem akartam elhinni hogy tènyleg ő az, mivel a múltban annyi kamu fiókkal találkoztam.

Jeon JeongGuk: Szia Hyun. Elmegyek eléd a sulihoz.😊

Kim Hyun-Su: Szia. ^^ Nem muszáj. Biztos van jobb dolgod.😄

Jeon JeongGuk: Akkor majd suli után találkozunk.☺️ Amúgy nem óràn vagy? Vagy tévedek? O.o

Kim Hyun-Su: De igen.😄 De hamarosan csengetnek így megengedhetem magamnak hogy telefonozzak.😌 Meg úgy az egész osztály telefonozik.😂😂

Az óra utolsó pár percét végig beszélgettük egészen a kicsenetésig. Megmondtam neki hogy most fog kezdődni az utolsó órám, ő pedig azonnal mondta hogy akkor már el is kezd kèszülődni.

•••

Az utolsó óra utàn gyorsan elköszöntem JiWantól, és szinte futólépésben siettem ki az iskolából.

Kook leírta hogy ő már ott van és vár rám. Annyira siettem kifelé, hogy majdnem fellöktem mindenkit aki az utamba került.

Ahogy kiértem az iskolából azonnal elkezdtem körbenézni, hátha megpillantom valahol a távolban.

Távolabb siettem az épülettől, hátha megpillantom, de ez nem történt meg. Most èn vagyok ennyire suta, vagy átvertek, vagy mi?

- Hol vagy? - suttogtam magam elé, miközben elővettem a telefonomat, hogy ráírjak, mikor megéreztem hogy két erős kar hátulról átöleli a derekamat.

- Itt vagyok te kis vaksi. - kuncogott Kook fülem mellett, ami miatt kicsit megfeszültem. Arcom lángra kapott.

- Bocsi. Csak annyira siettem hogy nem vettelek észre. - hajtottam le a fejemet, ahogy egyik kezemmel hezitálva de megfogtam az övét.

- Semmi baj. - engedett el, majd mellém lépve megfogta a kezemet. - Gyere, még mielőtt ideérnek és felismernének. - hiába semmit nem lehetett látni az arcából a szemein kívül, még így is aggódok helyette is.

Elmagyaràzta hogy elmegyünk haza ebédelni, utána pedig be kell menni az ügynökséghez, mert fotózás lesz, ami miatt azonnal izgulni kezdtem.

Nem annyira szeretek fotózkodni..