Tegnap este olyan fáradt voltam hogy nem igazán nyújtottam nagyobb figyelmet tankönyveim hiányának. Úgy voltam vele hogy "Le van szarva." De mikor felkeltem elkapott a pánikhogy most mi lesz?

Gyorsan elkészültem, és szóltam Kooknak meg Jinnek hogy előbb megyek iskolába. Azért nekik mert ők voltak az egyetlenek akik ilyen korán már ébren voltak.

A Jin által csinált reggelit gyorsan megettem ès màr el is indultam.

Út közben ráírtam JiWanra, hogy hozza be nekem a cuccaimat, de nem kaptam választ, ezért úgy döntöttem hogy felhívom, és felébresztem. Igen, mert ő még valószínűleg aludt.

Vagy háromszor hívtam, de még mindíg nem vette fel. Negyedjére végre valahára felvette.

- Haló?. - mormolta a telefonba fáradtan, és egy kicsit mérgesen.

- Szia, bocsi hogy felkeltettelek, de meg szeretnélek kérni hogy hozd majd be a könyveimet mert otthagytam őket. - nevettem el magamat szenvedve.

- Oké. - ennyi volt a bő válasza, majd elköszöntünk egymástól és letettem.

Szegényt sajnáltam hogy fel kellett keltenem, de hát ez van. Nem egyszer volt már ilyen hogy felhvtam, de utólag elmondta hogy olyan fáradt volt hogy el sem tudta olvasni a nevet amit kiírt a telefon. Ezeken mindíg jót nevetünk utólag.

Az iskolába érve, pár diák már bent volt. Tanárok, diákok és alkalmazottak néztek rám hülyén. Gondolom magukban megkérdezték hogy hol hagytam a táskámat.

Próbáltam nem törődni az emberek tekintetével, amik már lyukat égette a testem minden egyes pontján, és elmentem az informatika teremhez, és leültem a padra.

Pár osztálytársam már itt volt, de nem szóltam hozzájuk. Egyikőjükhöz sem volt kedvem, így inkább JiWant zaklattam tovább.

Persze közben hallottam hogy mellettem hozzám dumálnak, de próbáltam úgy tenni mintha meg sem hallottam volna őket. De persze nem bírtam tovább, így kifakadt belőlem a méreg.

- Nem tudnátok békèn hagyni a picsába? Semmi kedvem nincsen hozzád, se hozzád, hozzàd se. Se egyikőtökhöz se. - mutattam végig mutatóujjammal mindegyikőjükön.

- Nyugodjàl màr meg. Hozzád se lehet szólni? - förmedt rám. - A fejedbe szállt a nemlétező hírnév? - gúnyolódott.

Már éppen vissza akartam szólni, mikor éreztem hogy valaki ledobja magát mellém a padra.

Oda néztem és megpillantottam barátomat a cuccaimmal, amiket a lábamnak döntött.

- Köszi. - vigyorogtam megnyugodtan ahogy megfogtam táskám fogolyát.

- Semmiség, cserébe veszel nekem gumicukrott. - vigyorodott el ő is.

Bele is egyeztem, de ő csak azt mondta hogy poénból mondta.

Beszélgettünk és meséltem neki hallkan hogy a többiek ne halljanak meg.

Az osztàlytàrsak hamarosan megérkeztek, majd be is csengettek. Felkaptam a cuccaimat és beálltunk a sorba a tanárra várva.

Kíváncsi leszek hogy milyen lesz ez a nap.