A kis kávézőba érve Kook vette nekünk kávét, és vette nekem sütit. Hogy miért? Foggalmam sincs. Nem kértem meg rá de azt mondta hogy nekem vette őket.

A bőröndömet is ö vitte, amit nem szerettem volna, de ő ragaszkodott hozzá.

Miután megittam a kávémat, kidobtam a papírpoharat, és elkezdtem enni a kis sütiket. Olyan finomak voltak.

Közben folytattuk a beszélgetésünket, mikor eszembe jutott hogy meg kéne kínálnom. Hiszen ő vette nekem.

- Kérsz? - álltam meg, és felé nyújtottam egy sütit.

Megállt, letette a bőröndömet, és álla alá akasztotta a maszkját, odahajolt a kezemben lèvő sütihez, és ráharapva emelte ki a kezemből.

- Finom. - nyammogta teli szájjal, mire egy kicsi elkuncogtam  magamat. Olyan aranyos volt, hogy meg tudtam volna zabálni.

Befejezvén a finom ételt, visszavette a kezébe a bőröndöt, annak ellenére is hogy megmondtam neki hogy én szeretném cipelni, folytattuk utunkat.

- És amúgy hogy hogy jelentkeztél? - pillantott rám, majd vissza az útra.

- Mert a barátom megkért, hogy menjünk el viccből. Hogy úgy sem vesznek fel minket. Meg ilyenek. - néztem fel az égre, visszagondolva a múltra. - De aztán felvettek, aminek mind a ketten nagyon örültünk. - mosollyal az arcomon hunytam le egy kicsit hosszabban a szemeimet.

- És elhelyeztek hozzánk. - helyeselve bólogattam.

Az út további része is beszélgetéssel telt. Végre meg tudtam győzni hogy had vigyem a bőröndömet legalább, ha már a sporttáskámat nem. Cserébe csinálnom kell neki forró csokit.

Neki bármikor megcsinálnék bármit.

A hatalmas apartmanhoz érkezve, az állam leesett a hatalmas épülettől. Kook csak kuncogva vezetette be, a hatalmas épületbe, ami bellülről még nagyobb volt.

Egy halk 'wow'-ot eltátogtam, ahogy körbe néztem.

- Megérkeztünk! - kiabálta el magát Kook, mire Jin meg is érkezett.

- Na végre. Már azt hittük hogy eltévedtetek vagy valami. - sóhajtott fel. - Gyertek. Megbeszéljük hogy Hyun-Su kivel osztozkodjon. - már indult volna meg feltehetően a nappali felé, mikor Kookie utàna szólt.

- Igazából, mi már megbeszéltük hogy velem fog osztozkodni. - vezette le a tekintetét a földre, miközben levette sapkáját és maszkját.

- Akkor jó. - válaszolta. - Akkor menjetek és pakoljatok ki. Majd szólok amikor készen van a vacsora. - dobott felénk egy mosolyt, és el is ment.

Néztem Jin távolodó alakjàt, mikor megéreztem egy kizet a vállamon.

- Gyere. - lágyan a lépcső felé tolt.

Felmentünk a lépcsőn, és elhaladva pár szoba mellett, az egyikben nagyon hangoskodtak, de mindegy.

Ahogy az ő szobàjàhoz értünk, kinyitotta nekem az ajtót, és előre engedett.

Bemenve a szobába, elámultam rajta, hogy milyen jól be van rendezve. Nem mintha a ház többi rásze nem lett volna.

El sem hiszem hogy itt vagyok.