Kim Hyun-Su a nevem és 17 éves vagyok. Informatikàt tanulok.

Àltalàban kedves és gondoskodó vagyok. Mindíg a maximumot szeretném nyújtani ha egy nagyobb célról van szó.

Világosbarna hajam van, és sötétbarna szemeim. Világos bőröm van, bal csuklómon pedig egy kis csillagtetoválàs talàlható meg.(Fenti kép)

Nemrég jelentkeztem az egyik barátommal a BigHithez, ès felvettek gyakornoknak. A baràtommal sajnos nem vették fel a kapcsolatot.

Már vagy fél éve járok be folyamatosan a céghez minden nap iskola után gyakorolni, és hogy meghalgassam az aznapi hegyibeszédet arról hogy mi fog rám vàrni ha bekerülök az egyik csapatba és hres idollá vàlok.

Oké. Tudom hogy fel kell készülnöm lelkileg az egészre, de akkor is. Azért nem túlzás egy kicsit minden nap erről beszélniük nekem?

Lehet hogy csak én reagálom túl.

A gyakornoki időm alatt szereztem egy pàr barátot akikkel gyakorolni szoktam. Ők már pár éve gyakornokok, ami kicsit megijesztett.

Vajon én mennyi ideig leszek gyakornok? Egy, kettő vagy három èvig?

Távolból már megfigyeltem egy pár bandát. Főleg a BTS-t. Egyszerűen csodálom a munkálságukat, a tehetségüket, hogy mennyi mindent elèrtek az életben.

Mit meg nem adnék hogy én is egy ilyen bandába kerüljek be.

Jungkook a kedvencem. A hangja egyszerűen elképesztő, és megbabonáz. Amikor a kamerába nézve énekel a klippjeikben, akkor úgy érzem hogy nekem énekel, de aztàn gyorsan kiábrándulok hogy még rajtam kívül több milliárd embernek énekli a dalt.

Tisztelem hogy nagyon fiatalon mennyi mindent elért. Csodálom őt. Ő az èn csillagom.

Az egyik szünetemben a folyosón sétàlva, az egyik italautómata felé, meghallottam hogy pár manager arról beszélget, hogy az egyik bandába be fognak helyezni egy gyakornokot, ami miatt persze azonnal tiszta izgatott lettem.

Biztos voltam benne hogy engem fognak behelyezni valahovà, de aztán azonnal leállítottam magamat, mivel én még csak egy fél éve vagyok itt, így biztos hogy nem én leszek az a személy akit megtisztelnek azzal hogy elhelyeznek valahová.

Fejemet làgyan megrázva vissza varázsoltam arcomra, és tovább haladtam és az autómatához érve vettem egy doboz Hellt, a kedvenc energiaitalomat, ami segítségével ébren tudtam maradni.

Kivéve a masinából az aprót, zsebrevágtam, ès cukros italomat iszogatva indultam el egy irányba.

Mivel most úgy is hangképzès következett volna, így úgy döntöttem hogy oda megyek, és ott fogyasztom el itókàmat.

A hosszú folyosón sétálva meghallottam ahogy az egyik stúdióból nevetgélés szűrődött ki.

Kíváncsiságom vezérelt, így a résnyire nyitott ajtóhoz léptem, és óvatosan bekukucskáltam, ahol megláttam ahogy kedvenc bandáb hülyéskedik.

Tekintetem egész végig Kookot stírölte. Már éppen el akartam lépni az ajtótol, mikor meg merek esküdni hogy Kookkal egymás szemèbe nèztünk.

Félve attól hogy bármelyikőjük is észrevesz, ezzel eltitulálva engem egy perverz kukkolónak, elhajoltam az ajtótól és tovàbb haladtam.

Szívem vagy ezerrel vert. Kookért vert.

Lehet hogy ez egy hülyeség, és hogy 'Hú. Egy sztárba nem lehetsz szerelmes.' de az én szívem csakis miatta vert. Mert ha alapból nem az eléggé szomorú lenne.

Hangját elalvás előtt mindíg meghallgatom, hogy megszabaduljak a sok stressztől.

Lehet higy beteges a viselkedésem, de nem tehetek róla. Nem vagyok olyan mint a crazy fanok.

Nem akarok senkit sem megölni akinek Jungkook a kedvence, mivel tudom hogy nem én vagyok az egyetlen.

Út közben annyira elmerültsm a gondolataimban hogy észre se vettem hogy energiaitalom már réges rég elfogyott, és már az üres üveget emeltem a számhoz.

Gyorsan kidobtam a hulladékot az egyik útba eső kukába, és a stúdióhoz érve meg is pillantottam a hangképzés tanáromat.

- Mehetünk? - nyitotta ki kulcsával az ajtót.

Bólintásom után előre engedett. Beérve helyet foglaltam az egyik széken, ő pedig az előttemlévőn.

- Akkor kezdjük is el. Énekelj nekem valamit. - könyökölt le egy mosollyal az arcán az asztalra.

Kihúzva magamat elkezdtem énekelni a Begin-t. A szöveg magától hagyta el a számat, miközben én csak egy dolgon gondolkoztam.

Kit fognak elhelyezni és hová?