Október 17. (Szombat)

Figyelem! Káromkodás előfordulhat!

Geri szemszöge

Huh. Basszus, hol vagyok? Ez a saját szobám. De hogy kerültem ide? Az utolsó emlékem az, hogy elküldtük Annát, és inni kezdtünk. De rossz döntés volt. Biztos berágott ránk, és soha többet nem áll velünk szóba. Az egyetlen megoldás, hogy megtudjam mi történt, hogyha megkérdem anyámat. Le is mentem a konyhába.

- Szevasz, muter! - köszöntem. - Nem tudod, mi történt az este?

- De igen kisfiam, és te is tudnád, ha nem ittál volna annyit! - nézett rám szúrós szemekkel. - Hulla részegre ittad magad, majd az egyik barátod hazahozott.

- Ki hozott haza? Peti? Domi? Csabi? - találgattam.

- Nem, egyik jómadár sem. Volt egy lány, szőke hajjal, szemüveggel, aki józan maradt, és volt annyi esze, hogy hazahozzon! Vehetnél róla példát, hogy 15 évesen még nem kell inni! - ordítozott. Akkor esett le. Anna hozott haza. Lehet, hogy megbocsát.

- Jó, ok. De tudsz adni egy fájdalomcsillapítót? B@szottmód fáj a fejem - kértem. Adott is, és a csúnyabeszéden már fent sem akadt. Tudja, hogy nem fog tudni leszoktatni róla.

Felmentem a szobába. Messengeren a csoportba kezdtek éledezni a barátaim.

Dominik üzenete: Tudjátok, hogy mér vagyok itthon? Mer én k­*rvára nem.

Csaba üzenete: Ja, ezt jó lenne tudni.

Péter üzenete: Akkor nem csak én ébredtem a szobámban.

Csaba üzenete: Hát, nem csak te.

Gergő üzenete: Ti f@szfejek! Anna hozott haza minket. Mindenkit! Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg anyátoktól!

Dominik üzenete: Kajak?

Gergő üzenete: Nem, kenu. Nem hazudok, az igazat mondom.

Csaba üzenete: Az úgy durva.

Gergő üzenete: Annyi lenne a minimum, hogy bocsánatot kérünk.

Péter üzenete: Mindjárt ráírok facen.

Gergő üzenete: Nem úgy, te agyhalott! Személyesen.

Péter üzenete: Ja, ok.

Gergő üzenete: Mindenki legyen ott a parkban 11 órakor, valamilyen normális ajándékkal. Normális ajándék pl a bonbon, vagy a virág.

Csaba üzenete: Ok.

Na, itt kikapcsoltam a telót, és elmentem valamit venni Annának. Vettem neki egy virágcsokrot. Pontosan 11-kor mindenki ott volt a parkban. Szerencsére volt náluk ajándék, és ennyi idő alatt eljutott az agyukig, hogy egy barát, akit elküldtünk a f@szba, megbocsájtott, és hazavitt minket, nehogy valami bajunk legyen. Úgyhogy el is indultunk Annáék háza felé...