Október 10. (Szombat)

Ma egy kissé eseménydús napom volt. Kezdjük azzal, hogy megismertem a szomszéd lányt.
Napsütéses idő volt (ez nagyon ritka már így októberben), úgyhogy kimentem egy kicsit olvasni a kertbe. Belemélyültem a könyvembe. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd lány engem néz. Letettem a könyvet, és odamentem a kerítéshez.

- Szia! – köszöntem.

- Szia! Jázmin vagyok – mutatkozott be.

- Johanna, de hívj csak Annának – nyújtottam a kezem, amit Jázmin el is fogadott.

- Anna, én már régóta lakom itt, de csak mostanában láttalak, nem túl sokszor. Azt is tudom, hogy a srác, aki 2 házzal arrébb lakik tőlünk sokszor átjár hozzád. Arra, hogy csak most látlak, lehet az a magyarázat, hogy most költöztetek ide, viszont azt az embert, aki itt lakik már egy jó ideje, is látom. Csak szimplán nem áll össze a kép – mondta.

- Az igazából azért van, mert én nyáron költöztem ide, de apukám már itt lakott. A srác pedig az osztálytársam – magyaráztam meg gyorsan.

- Melyik iskolába jársz? – kérdezte.

- A Szent Margitba – feleltem.

- Az bentlakásos, nem?

- De, igen.

- Akkor már értem, hogy miért nem látlak többször – rakta össze a képet a fejében.

- És te? Te melyik sulit választottad? – kérdezgettem.

- Az Arany Jánosba járok, de jövő évtől  a Szent Ferenc Gimnáziumba jelentkezem – válaszolta.

- Hanyadikos vagy?

- 8. És te?

- 9. – vágtam rá.

- Jázmin, gyere segíteni! – kiáltott ki az ablakon Jázmin anyukája.

- Biztos valamit megint elrontott – legyintett. – Szia!

- Szia! – köszöntem el tőle, és bementem a házba. Mivel már fél 5 volt, elkezdtem készülődni.

Bepakoltam egy kisebb táskába telefont, zsebkendőt, kulcsot, majd kiválasztottam a ruhám. A választásom egy fekete szettre esett, fekete farmert vettem fel egy fekete pólóval, aminek a bal válla ejtve volt, és ezüst betűkkel rá volt írva, hogy Always. A póló alól kilátszott a fehér melltartó pántom, így elég kontrasztos lett. Még felcsatoltam magamra egy bőrkarkötőt (természetesen feketét, fekete és fehér kövekkel díszítve), és már csak a hajammal kellett valamit kezdenem. Úgy döntöttem, semmi extra, leválasztottam elölről mindkét oldalról egy-egy tincset, és a többit hátrafogtam. Feltettem egy vörös rúzst, hogy olyan tényleg szombat esti hatásom legyen. Mondjuk annyi volt a különbség, hogy most más volt a hajam, és volt rajtam rúzs és karkötő. A többi mind a mindennapi öltözékem.

Háromnegyed 6-kor lerohantam a lépcsőn, hogy elinduljak Nórihoz. Pechemre pont lent volt apa, ezért megállított.

- Hova-hova?

- Csak Nórihoz megyek filmet nézni – mondtam megszeppenve.

- És ahhoz kell ez a kinézet? – kérdezte.

- Szombat este van, és egy kicsit jobban fel akartam öltözni. De 6-ra ott kéne lettem, sietnem kell – rohantam el az ajtó irányába.

Felkaptam a kabátom és a cipőm, és máris Nóriék felé vettem az irányt. Amikor megérkeztem, még csak Nóri és Gréti volt ott. Lassan mindenki megérkezett, és kezdhettük is a filmet. Leültünk a tévé elé a földre (én Ádám mellé, vajon mi okból?) 10 férőhelyes ülőalkalmatosság hiányában. Néhány jelenetnél bevallom megijedtem, pedig bírom az ilyeneket. A film vége után még maradtunk egy picit, rendeltünk pizzát, meg jól elvoltunk. A pizzarendelésünk nem volt túl szokványos, Ádám németül beszélt, a diszpécser pedig Hunglish-ul (magyar keverve angollal) próbálta megértetni magát. Szerencsére nem maradtunk pizza nélkül, így volt ennivalónk is.

Este 10-kor léptem be a bejárati ajtón. Apa nem volt lent, ezért felsunnyogtam a szobámba. Szerencsésen sikerült úgy, hogy nem vette észre. Gyorsan lezuhanyoztam és lemostam a sminkem, majd hozzáláttam kipihenni ezt az eseménydús napot.