Szeptember 2. (Kedd)

Miután reggel nyöszörögve felkeltem, elmentem a fürdőbe öltözni és sminkelni. Amikor ezzel is készen voltam, kikulcsoltam az ajtóm, hogy aki akar bejöhessen. Ezután kimentem a konyhába gofrit sütni. 10 adagot is készítettem, mivel tudtam, hogy valaki a fiúk közül jönni fog kajáért, mert Ádám biztos elmondta, hogy "szerzett ehető kaját", ezért ma is kellesz adnom. Igazam lett. Ricsi lépett be először.

- Cső! Van kajád? - kérdezte, mire egy adag gofrit nyomtam a kezébe. - Kösz! - mondta, majd kiment az ajtón. Vagyis kiment volna, de beleütközött Ádámba, aki pont akkor akart bejönni. Ezért bent maradt a szobában, hogy megvárja. Tudtam, miért jött, úgyhogy már szinte reflexből egy gofrit nyomtam a kezébe. Kimentek, de az ajtót nyitva hagyták. A folyosóról ez a beszélgetés szűrődött be:

- Hé! Honnan van kajátok?

- Anna adta. - válaszolták teljesen egyszerre.

- Ok, megyek.

Egy kicsivel később belépett az ajtón Dave, Zsolti, Roli, Krisz, és Ábel. Nem gondoltam hogy egyszerre öten is rám fognak törni, de mindegy. Először Dave szólalt meg:

- Nálad lehet kaját kapni?

- Igen. - válaszoltam unottan, majd mind az öt kezébe raktam egy-egy gofrit.

- Kösz! - mondták mindannyian.

- De rien! - fárasztottam franciával őket kora reggel.

- Mi? - kérdezett vissza Zsolti.

- Nincs mit franciául. Úgyis lesz ma franciánk. - válaszoltam.

- Te tudsz franciául? - kérdezte Dave.

- Igen, tudok.

- Ma van franciánk? - kérdezte Krisz.

- Van, te baromarc. - válaszolta Roli.

- Majd fordítasz? - kérdezte Ábel, és mindannyian amolyan "Ha nem fordítasz, meghalunk. Fordíts légyszi!" tekintettel meredtek rám.

- Fordítok, természetesen. - mondtam, mire láthatólag megkönnyebbültek. Ezután fogat mostam és a fiúk kíséretével elindultam a suliba. Egész úton hülyültünk, amit a teremben is folytattunk. A mai órarendünk: irodalom, francia, francia, angol, angol, biosz. Francia előtt hamarabb bejött a tanárnő, és ezt ki is használtam. Odaálltam elé.

- Bonjour! Je m'appelle Takács Johanna. (Jó napot! Takács Johannának hívnak.) - mondtam.

- Je suis content, Johanna. Je suis heureux de vous apprendre. (Örvendek, Johanna. Örülök, hogy taníthatlak.) - válaszolta a tanár kissé meglepődve.

A dupla francián főként Ádám, Oli, és én tevékenykedtünk. Előbbi kettőtől az órán tudtuk meg, hogy beszélnek franciául.

Kiderült, hogy irodalomból Krisz, franciából rajtam, Ádámon és Olin (az egyik csendes fiú, a másik Máté) kívül mindenki, és bioszból pedig Ádám nem túl jó. Mikor véget értek a tanórák, mindenki a saját szobájában volt, aztán kezdtek hozzám átszállingózni ilyen-olyan házi feladatért, hogy rólam másolják le. Én meg odaadtam. Miért ne?

Egy óra múlva már a legtöbben a nappaliban beszélgettünk meg hülyültünk. Aztán vacsorát főztem a hét tehetetlennek, ők pedig (Ádám javaslatára) kifizették az egész heti kajájukat, ergo 4 éven át fogok 7 fiúra+magamra főzni. Remek. Na mindegy. Persze, már tudtam hogy holnap reggelire palacsinta lesz, úgyhogy megkérdeztem tőlük, mi a kedvenc fajtájuk, mert akkor olyat csinálok. Elmondták, én meg megjegyeztem. Vacsora után elvégeztem az esti teendőimet, és elaludtam.

Gofri: 5/5*** - Finom lett.

Fiúk: 5/5 - Beigazolódott a mondás. "Egy férfi szívéhez legkönnyebben a gyomrán át vezet az út."

Franciatanárnő: 5/5 - Kedvesnek tűnik.