Deszka
Szeptember 11. (Csütörtök)
Minden ugyanúgy ment ma reggel is. Valami nem tudom milyen okból fogva a suliban sem volt semmi, úgyhogy azt nem tudom részletezni. Csak annyi, hogy Grétivel és Nórival megbeszéltük, hogy este átmegyünk Nórihoz. A szobámban laptopoztam, amikor Ádám és Ricsi jött be a szobába.
- Nem jössz deszkázni? - kérdezte Ricsi, én pedig egy pillanat alatt kapcsoltam ki a gépem, pattantam fel, vettem fel a cipőm és kaptam fel a deszkám.
- De, megyek. - mondtam már a deszkával a kezemben.
- Lesz ott egy pár deszkás haver is, oké? - kérdezte Ádám.
- Oké. - vontam meg a vállamat. A közeli deszkaparkba mentünk, ahol már várakozott egy 4 fős társaság. 2-nek nem volt deszka a kezében, ők nem űzik ezt a sportot, csak a csapat részeként jöttek. Ádám és Ricsi lepacsizott mindegyikükkel, én pedig köszöntem nekik.
- Kit hoztatok magatokkal? - kérdezte az egyik fiú, Gergő.
- Annának hívják. Az egyik osztálytársunk. Egyébként baromira okos, deszkázik, ráadásul penny boardal, és vicces is. - mutatott be nagy vonalakban Ádám.
- Azta, grat. Szerencsések vagytok. - mondta Peti, és ők ketten voltak Gerivel a deszkások a 4-es csapatból.
- Kösz, ezzel mi is így vagyunk. - válaszolta Ricsi, és még egy jó ideig beszélgettek. Megkedveltem őket, és ők is engem, úgyhogy amikor már egyenrangú tag lettem, megszólaltam.
- Tud itt valaki deszkázni, vagy csak én? - álltam fel a deszkámról, mivel akinél volt, azon ült, aki pedig nincs jóban vele, az a betonon foglalt helyet.
- Először nézzük mit tudsz. - vágta rá Geri, én pedig megvontam a vállam, és trükközni kezdtem. Nagyban nyomtam az olliekat, heelflipeket, és a kickflipeket, amikor ők csak bámultak rám. Egy kis idő után befejezetem a trükközést, és mindenki tapsolni kezdett.
- Ő egy kincs! - kezdett bele Peti, én pedig unottan az égre néztem. Ezt ő is észrevette. - Mi az?
- Meddig kellesz ezt hallgatnom?! - mondtam, mivel sokszor mondták nekem.
- Oké, értjük gondolom már sokszor agyon dicsértek.
- Igen. - válaszoltam.
- Mert van miért... - tette hozzá, és mind a hatan bólogatni kezdtek.
- Kösz, de jön valaki? - kérdeztem.
- Jövök. - mondták mind a négyen, így már öten trükköztünk. Egyszer csak a deszka kijött alólam, és egy (a többiek szerint) nagyon nagyot estem. Már sokszor volt ilyen úgyhogy amint már nem csúsztam egyből felálltam. Ezt a jelenetet mindenki végignézte, és aggódva néztek rám. Csak lehorzsoltam a térdem és a könyököm, és a sebek pedig véreztek, de ezek már régen nem számítanak nekem. De a fiúk még mindig aggódva fürkésztek, úgyhogy megvontam a vállam, és megszólaltam:
- Mi az? - röhögtem el magam.
- Anna, ***** nagyot estél. - lépett közelebb Ádám.
- És? Sokat estem már az életem során. - vonogattam a vállam.
- Honnan szereztétek, most komolyan??? Nem hittem eddig, hogy létezik ilyen lány... - szólalt meg Peti, és csodálkozva nézett rám. Miután megbizonyosodtak arról, hogy nem halok meg, mert "ilyen csodát halni nem hagyunk", folytattuk a deszkázást. Már 6 óra volt, amikor megszólalt Dominik.
- Nem megyünk a mekibe? - kérdezte, én pedig megnéztem a telóm, hogy mennyi az idő, és elhúztam a számat.
- Én nem tudok menni. Megígértem Grétinek és Nórinak, hogy beszélgetünk este egy kicsit, mert a múltkori eset miatt sokat nem tudtunk témázni...
- Oké, nem kötelező. - mondta Geri, és megnyugodtam.
- Elkísérlek. - mondta Ádám, és megindult felém.
- Nem kell, nyugodtan menj, eltalálok a koleszig... - kezdtem el, de félbeszakított.
- Elkísérlek. - ismételte meg. Rendben...
A koleszhez közel leszálltunk a deszkákról, és megszólaltam.
- Miért kísértél el? Ha megkérdezhetem... - kérdeztem.
- Mert tényleg nem hagyhatunk veszni. Már 4 emberrel többnek számítasz. - mondta lazán, én pedig majdnem elolvadtam. Leraktam a deszkám a szobámban, és átkopogtam Nórihoz. Gréti már ott volt, én pedig elmeséltem nekik a ma délutánomat. Ették a történetet, hallgatták a szavaimat és nagyon ledöbbentek. Na mindegy. Egy igazi csajos este után átmentem ételt készíteni, amit mindenki megevett a fiúk közül (Ricsi is, de ő nem mekiben volt? Mindegy...). És egy ilyen hosszú nap után elnyomott az álom.
Deszkás haverok: 5/5*** - Nagyon hamar befogadtak, én pedig örülök, hogy van deszkás társaságom.
Deszkázás: 5/5*** - Mondom, hogy imádok.
Lányos este: 5/5*** - Végre egy kis lányos program...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro