Október 17. (Szombat)

Anna szemszöge

Még mindig kicsit szomorú vagyok a tegnap miatt. Szerettem azt a társaságot. És biztos, hogy nem szólhatok már hozzájuk. De nálam semmi nem biztos.

Épp zenét hallgattam és sírtam, amikor apa bejött a szobába.

- Vendégeid vannak - mondta. - Biztosan Ádám meg Ricsi - gondoltam.

- Küld fel őket - vontam meg a vállam.

Apa lement, hogy beengedje őket. Egy kis idő után valaki kopogtatott az ajtómon.

- Gyere! - kiáltottam. Nem néztem a belépő személyekre, a lábamat felhúzva ültem az ágyon, lefelé nézve, miközben potyogtak a könnyeim.

- Anna - kopogtatta meg valaki a vállam. A hang ismerős volt és gyengéd, de nem tudtam hirtelen megállapítani, hogy kihez tartozik. Felnéztem. A hang Gerihez tartozott. Mondok jobbat! Rajta kívül még ott volt Peti, Domi, és Csabi is. Mindenki kezében vagy egy csokor virág, vagy egy doboz bon-bon.

- Anna. - vett mély levegőt Geri. - Nagyon sajnáljuk, amit veled tettünk. Egyáltalán nem volt szép. És köszönjük, hogy hazavittél minket. Nem tudom, hogyan tudnánk ezt meghálálni. Csak reménykedünk, hogy most megbocsátasz nekünk - mondta. Látszott rajtuk, hogy tényleg nagyon sajnálják, és szégyellik magukat.

- Nem tehetem - néztem rájuk. Nagyon szomorúak voltak. Már láttam, ahogy feladják, hogy akármikor szóba állok velük. - Mert már rég megtettem. Üljetek le, ha szeretnétek még maradni, ha nem, nyugodtan mehettek.

Mindannyian leültek, mert még szerettek volna néhány dolgot mondani.

- Egyébként miért ittatok? - kérdeztem.

- Mert ki akartuk próbálni - mondta Csabi.

- Miért akartátok, hogy én is igyak? - Záporoztak bennem a kérdések. De ez a kettő nagyon érdekelt.

- Hogy legyen egy jó éjszakánk. Ha érted - vallotta be Geri. Úristen! Már hogy ne érteném?! Bár ne érteném! Hirtelen eltátottam a számat.

- De már egyikünk sem akar leitatni lányokat. Tegnap nagyon hülyék voltunk. De megvolt ennek a tanulsága - mondta Domi.

- És ezért is bocsánat - szólt közbe Peti.

- Nem haragszom, csak hirtelen ért - magyarázkodtam. - De kérnék néhány dolgot. 1, nem isztok 18 éves korotokig, 2 soha nem itattok le senkit, 3 felelősségteljesen viselkedtek, és 4, Kérjetek bocsánatot Ádámtól is, mert most magát hibáztatja, és azt kérdezgeti magától, hogy "Miért mutattam be nekik?".

- Rendben - bólintottak.

- Szerintem mi megyünk. Állnak még a péntekek? - kérdezte Geri.

- Állnak - kacsintottam. - Lekísérlek titeket - álltam fel.

Lekísértem őket, és elköszöntem tőlük. Visszamentem a szobámba. Fél óra múlva kaptam egy üzenetet.

Ádám üzenete: Van valami közöd ahhoz, hogy a 4 jóképességű bocsánatot kért tőlem is, és azt mondták, hogy ne hibáztassam magam?

Johanna üzenete: Öhm...

Ádám üzenete: Úgy már értem. Ott is minden tiszta?

Johanna üzenete: A legtisztább.

­­*Johanna képet küldött*

Johanna üzenete: Így már biztos elhiszed?

Ádám üzenete: Ezt mind ők adták?

Johanna üzenete: Igen. :)

Ádám üzenete: Mehetek bon-bont enni? :)

Johanna üzenete: Gyere.

Egy kis idő múlva Ádám is jött. Igazából jól elvoltunk, beszélgettünk, bon-bont ettünk, hülyültünk. Amikor már későre járt, ő is hazament. A nappaliban belefutottam apába.

- Te lány! - állított meg. - Hogy nálad mennyi fiú jár egy nap...

- Legalább bocsánatot kértek.

- Ádám miért?

- Ő csak bon-bont enni jött - legyintettem. Egy gyors zuhany után befeküdtem a pihe-puha ágyamba, és mosolyogva aludtam el.