Október 4. (Vasárnap)

Most már végre tudom az egyik előnyét annak, hogy jóban vagyok a fiúkkal. Kint beszélgettünk a suli előtt, mielőtt bementünk volna. A fiúk szépen leszervezték, hogy majd találkoznak Ádám szobájában. Nem sejtették, hogy ezt nem előttünk, lányok előtt kell leszervezni. Mi is kijelentettük csak úgy lazán, nemtörődöm stílusban, hogy akkor mi meg Nórinál leszünk. Lepakoltam a szobámban, és már mentem is át Nóri szobájába. Gréti egy nagyon picivel utánam érkezett, így már teljes volt a csapat.

- Mi lenne, ha megtréfálnánk egy kicsit a fiúkat? - vetettem fel.

- Arra én is gondoltam, de mégis mivel? - gondolkozott el Gréti.

- Fú, nekem sincs ötletem - nyöszörgött Nóri.

- Megvan! - kiáltottam fel egy kis gondolkozás után. Már kész tervet szőttem az agyamban.

- Na, mi az? - kérdezősködött Nóri.

- Láttátok az Apáca előzetesét? - kérdeztem.

- Ki nem látta?! - válaszolt rá Gréti.

- Ebben reménykedtem. Van benne egy rész, amikor a majdnem-apáca csaj bemegy a zárdába, és azt mondja, hogy "Egy apáca halála után nyomozunk.". Ez megvan? - kérdeztem bele.

- Aha - helyeseltek mind a ketten.

- Oké. Akkor ezt mondjuk, meg az arcunkba fésüljük a hajukat és felveszünk valami olyan ruhát, amiben ijesztően nézünk ki - ismertettem a tervem.

- Ez tök jó terv. Átszaladok átöltözni, mindjárt jövök - állt fel Gréti. - Anna?

- Megyek én is - pattantam fel.

Gyorsan kerestem valami ruhát. Már kezdtem feladni, amikor a szemem megakadt egy fehér, néhol szakadt, bő, rövid ujjú, régi hálóingen. Fel is vettem magamra. Elég ijesztő volt. A szemembe fésültem a hajam, és átmentem Nórihoz. Amikor meglátott, egy kicsit hátrahőkölt. Mit ne mondjak, én is megijedtem volna magamtól. Gréti már ott volt. Elkezdtük tökéletesíteni a tervet.

- Oké. Bekopogunk, jön a szöveg, várjuk a reakciót, majd ha hátra nézek és bólintotok, akkor felfedjük magunkat - összegeztem.
- Ki tudja elváltoztatni a hangját?  A fiúk fel fognak minket ismerni - esett kétségbe Nóri.
- Ennyire elég? - mondtam eléggé ijesztő, gépies hangon.
- Igen. - helyeselt, és el is indultunk Ádám szobája felé.

Bekopogtunk, és vártunk.

- Ki lehet az? - hallatszódott Krisz hangja.

- Egy szellem - jelentette ki Dave.

- Vagy valaki egy horrorból - gondolkozott el Roli.

A következő pillanatban Ádám ajtót nyitott.

- Helló! - köszönt furcsállva a helyzetet.

- Egy apáca halála után nyomozunk - mondtam ki azt a mondatot, amivel mindenkit baromira megijesztettünk.

- Srácok, gyertek csak! - kiáltott hátra. Lassan mindenki ott termett.

- Emlékeztek az Apáca előzetesére? - kérdezgetett Ádám.

- Aha, miért? - vonta meg a vállát Zsolti.

- Ezért. Megismételnéd? - kérte.

- Egy apáca halála után nyomozunk - ismételtem meg.

Csönd lett. Az arcokon a félelem és a meglepettség váltakozott. Hátrafordultam, és bólintottam egyet.

- Csak mi voltunk - fésültem ki a hajamat az arcomból a kezemmel, és a többi lány is így tett.

- A frászt hoztátok ránk - könnyebbült meg Ricsi.

- Ez volt a cél - mosolyogtam szemtelenül.

- Gyertek beljebb – invitált be Ádám.

- Ügyesek voltatok – dicsért meg mindkét Krisz.

- Nem kéne egyszer megnézni az Apácát? – kérdezte Ábel.

- De igen – helyeseltem.

- Bírni fogjátok? – nézett ránk Ricsi.

- Igen – vontam meg a vállam.

- Ha meg nem, maximum hozzánk bújnak – jelentette ki Dave.

- Szombat este? – vetette fel Roli.

Az időpont mindenkinek jó volt, már csak azt kellett kitalálni, hogy hol nézzük. Nórinál fogjuk, 18:00-tól.

Egy jó ideig ott voltunk, aztán elkészítettem a vacsit, és már el is ment a nap.

Nap végi értékelés: 5/1 - Úgy döntöttem, nem írok többet.

Sziasztok Olvasóim (ha van olyanom egyáltalán)! Köszönetet szeretnék nektek mondani.

603 olvasás, 17 vote, #33 - napló (79 könyv közül), #142 - gimi (264 könyvből). Nagyon szépen köszönöm nektek.

Be kell jelentenem valamit. Sajnálatos módon 2018. November 1. és 2018. Április 1. között nagyon-nagyon ritkán lesznek részek, mert egy pályázaton indulok, és a pályázat 5 hónapos. Sajnálom. De addig gőzerővel írom a könyvet. Köszönöm, hogy elolvastátok. Szép reggelt/napot/estét kívánok mindenkinek!

Reni/Dóra (kinek hogy tetszik)