Mielőtt belekezdenék a történet bevezetésébe, szeretném megjelölni azt az embert, aki inspirálta ezt a könyvet.
EmiChan2 innen is köszönöm❤️

Biosz órán ültem. Az utolsó óra. A tanártól már csak a szokásos "bla bla bla" hallatszódott, ugyanis én a mellettem lévő ablakon túli kilátással, vagy a (h/sz) színű tincseimmel voltam elfoglalva. Csiga lassúsággal teltek a percek. Egyre jobban kínzott a lassú idő múlása. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy a drága Tetsu barátom, egy összegyűrt pappír fecnit hajít az asztalomra alig észrevehetően. Gyorsan a galacsinhoz nyúltam és szép óvatosan kinyitottam,majd elkezdtem olvasni a Kuroo Tetsuro féle hieroglifákat.

Mivel péntek van, így egy kisebb bulit rendezek. A csapatból ott lesz Kenma és Yaku, még jön a karasunosok közül a csali, Daichi, Sugawara és Kageyama aki már lassan abbahagyja a királyosdi játékot. Valamint még Bokuto is a fukurodaniból.

Van kedved eljönni???

-Kuroo

Miután fellélegeztem, hogy sikeresen elolvastam macskapitány fura nyelven írt szövegét úgy, hogy még sincs este, elkezdtem gondolkodni. Majd ránéztem Tetsurora, aki szerintem azóta is hátrafordulva ül felém nézve, majd beleegyezően bólintottam. Ezt egy Kuroo féle mosollyal díjazta.

_ _ _

Óra után felhívtam a szüleimet, hogy ma ne várjanak haza, mivel ahogy ismerem ezt az egoista macskát, tuti ott alvós buli lesz belőle. Miután ezt sikeresen lerendeztem, a tesi terem felé vettem az irányt. De úgy tűnik korán érkeztem mivel senki nem volt itt. Egy személyt leszámítva. Mint mindig a Nintendojával volt elfoglalva. Kicsikét csodálkoznék ha a végén nem a kütyüjével fog elporladni a szobájában.

-Ohayo Kozume! -erre a fiú kicsikét megugrott, mert valószínűleg nem látta hogy jövök.
-Szia (Név)-chan. -köszönt vissza féléken, majd kibujt játéka mögül.
-Kuroo hol van? -kérdezem meg a fiútól, hiszen csak tudja hol van a barátja.
-Nos visszaöltözik a csapat többi tagjával együtt, mivel elmarad az edzés. -mondja semleges hangon.
-Értem -mosolygok rá -Amúgy tényleg te is jössz Kuroo egyik kisebb házibulijára?
-H...hai. De ahogy ismerem téged is elhívott. Igaz? -kérdeti tőlem.

Erre csak egy bólintást kap válaszul. Kicsikét csodáltam, hogy ennyit beszélt velem Kenma. Még sosem volt alkalmam hosszabb ideig hallgatni a hangját. És a gyönyörű íriszeit is csak pár másodpercig láthattam.....

-Oi (név)-chan! -halottam meg a kakas kiáltását.
-Szervusz Tetsu. Akkor gondolom előbb érünk oda.
-Igen. Viszont jön Lev is,mert úgy gondolja, hogy nélküle nincsen jó party. -forgatja meg a szemeit az uttolsó nyolc szó után.
-De jó.... -hallom meg Kenma gúnyos motyogását.
-De ez hiszem hogy így van! -kiáltja vidáman. 
-Hinni a templomban kell. De mindegy is. Csak induljunk már el. -mondja Kenma még mindig a nintendoja mögé bújva.
Első mondatán akaratlanul is elmosolyodtam. Hiszen vicces volt.

Habár...... Az igazat megvallva, sosem értettem miért bántják folyton ezt a szerencsétlent. Kuroo egyszer meg is kérdezte, hogy hogy tudok vele beszélgetni normálisan. Erre szerintem az a megfelelő válasz, hogy,

Mert én nem az eszéért próbálom megszeretni, mint barátot.

Mire gondolat menetemből kikászálódtam, arra leszek figyelmes, hogy már rég a fiúkkal sétálok a kakas otthona felé.