Reader szemszöge:

Csak némán ballagtam a fiúkkal. De ők is csendben voltak. Elgondolkodtam, hogy mi van akkor, ha az impostor az egyikünk. Akkor megöl mindenkit? Még a barátait is? És ha nem közülünk  való? De ha tök random feltűnik egy ismeretlen alak, akkor már tudjuk kit kell kiszavazni. A rossz előérzetem, csak fokozódott, mikor rájöttem, hogy nem otthon vagyunk hanem valahol talán az Isten háta mögött. A szüleim biztos halálra aggódják magukat.

Gondolataim kavalkádjából, egy tenyér zökkentett ki, melyet a jobb vállamon éreztem. Az illető közelebb húzott magához. Lassan a személy felé vezettem tekintetem, majd megláttam Akaashi bíztató mosolyát, amely azt sugározta, hogy "minden rendben lesz".

Bár nem mutattam ki, de a bizalmamat és hitemet e felől már rég elveszítettem.
-Amúgy (név), Kenma azt említette, hogy már játszotatok ezzel a játékkal. Akkor megmondanád, hogy ez melyik pálya? -kérdezte Koushi.
-Persze. Ez, ha jól emlékszem a The Skeld. A Kenmával szinte mindig ezen játszottunk. -adtam meg kérdésére a választ.
-De akkor minek is derítjük fel?! Hisz ha ti ismeritek, az már fél siker! -kiáltozik Hinata.
-Tudod chibi-chan azért, mert ha ti nem ismeritek a pályát, akkor úgy semmi értelme! És ha közösen járkálnánk megoldani a küldetéseket, akkor meg túl lassan haladnánk! Ergo, soha nem jutnánk ki!!! -magyarázom neki, annak reményében, hogy hátha megérti.
-Jó oké. És ne hívj így!!! -parancsol rám.
-De hát az vagy....
-De nem is! Ne becsülj le! Attól még mert kicsi vagyok, még erős is!
-Hinata! Nyugodj le! Elég bajunk van így is! -kiált rá Sugamama.
-Koushinak igaza van. Nyugodj le mandarin! -mondom Sugawara után.
-Mandarin?! -értetlenkedik -De te nem hívhatsz úgy!

Csak nem hagyja abba.....
De most miért viselkedik így? Eddig nem volt ilyen!

-Jó. Én ezt nem hallgatom ezt tovább! Elmentem küldetéseket csinálni! Csak hogy addig is jussunk valamire a járkáláson kívül. -majd ezzel a mondattal leváltam a társaságról.

Befordultam a legközelebbi sarkon majd pár lépés után a másik csapatba botlottam.

-Oh. Fiúk! Ti jutottatok valamire? -kérdeztem reménykedve.
-Hey hey hey! (becenév) -chan! Eddig nem jutottunk semmire. -mondta hulla nyugodtan.

"Jó ezt hallani!" -gondoltam magamban, miközben, majd szétrobbantam az idegtől.

-(név)! Miért nem megyünk el feladatokat csinálni, míg ők felfedezik a helyet? -vetette fel az ötletet Lev.

-Lev...... Pont te mondod aki nem ismeri, még a játékot sem? -kérdi ingerülten Kenma.

Ez is különös. Mivel Kenma ritkán ideges.
-Miért? Te talán ismered?

És.... Lev folytatja. Mintha Koutarot meg Tetsut látnám civakodni, mikor összevesznek a semmin. Csak azért Tetsuék rosszabbak.

Egy olyan bő 5 perc után meguntam azt, hogy veszekednek, így jeleztem az áfonyának, hogy elmentem. Azért neki, mert ő volt az egyetlen, aki nem a veszekedést nézte. Mikor elindultam, lépéseket hallottam magam mögül. Reflexből hátra fordultam és csak imádkoztam, hogy ne most nyírjanak ki.

-Elnézést. Nem az volt a szándékom, hogy megrémülj. Csak gondoltam megkereslek. -mondta Akaashi hulla nyugodtan.
-Oh. Oké..... Nem megyünk be ide? Ott nyugodtan tudnánk beszélgetni. -mutattam a legközelebbi szoba bejáratára.
-Jó. De az milyen szoba?

És ezt úgy kérdezi, mintha ez lenne a legnagyobb baj, ebben a helyzetben!! 

-Ha jól emlékszem, az a kommunikációs szoba. -adtam neki egy kielégítő választ, majd berángattam a helyiségbe.

Viszont még el sem kezdte a szentbeszédet, máris ránk zárták az ajtót.