Kenma röviden és tömören, el is mondta a lényegét, de persze Bokuto és Tetsu hozták formájukat és tovább értetlenkedtek.

-Szóval akkor ez egy játék? - kérdezte Bokuto. 
-Igen..... -válaszolta Kenma.
-És akkor az a lényege, hogy éljük túl és kiszavazzuk az inpistort?
-Egy, az még mindig impostor, kettő, továbbra is igen. -válaszolta már ingerültebben.
Ez ment egészen a negyedik kérdésig.
-Esküszöm, ha még egy rohadt kérdést feltesztek, akkor garantálom, hogy alulról fogjátok szagolni az ibolyát!!! -kiabált rájuk.

Erre a kijelentésre az egész csapat egyszerre rezzent meg, ugyanis Kenmát senki sem ilyennek ismerte.
-Elnézést. -szólalt meg egy kis idő múlva -Csak ez az egész annyira felkavart.
-Ez érthető. -helyeseltem, majd odamentem Kenmához és megöleltem.

Ő habozás nélkül vont közelebb magához, majd kezeit derekamra helyezte. Meg is rezzentem, amit ő is észre vett, így véget vetett az ölelkezésnek és óvatosan eltolt magától.
-Elmegyek körülnézni. Ki tart velem? -talált ki valamit, hogy még véletlen se tudjak rákérdezni az előző tettére.

-ÉN! -kiáltotta Bokuto, Tetsu, Lev, Daichi és Kageyama.
-Rendben. A mi balra megyünk, a másik csapat pedig jobbra. - adta ki a parancsot Kenma, mire mindenki bólintott és elindult a saját irányába.

Kenma szemszöge:

Miután parancsot adtam a többieknek, el is indult mindenki a maga irányába. Az én csoportom tagjai egy kicsivel voltak mögöttem és beszélgettek valamiről. Sajnos, vagy nem sajnos, de nem tudtam rájuk figyelni. Folyton lejátszódott az a pillanat, mikor (név) -chan megölel. Hülye voltam, hogy eltoltam. Nem kellett volna!

-Oi! Kenma! -hallottam meg Kuroo hangját.
-Mi van? Láttatok valamit? -kérdeztem unottan.
-Nem, csak te nem aggódsz (név)-chan miatt? -kérdezte aggódó hangon Bokuto.
-De. Aggódom. - válaszoltam továbbra is unottan.
-Mi van ha nem közülünk van az impostor? -kontrázott rá Lev. -Félek, hogy az az izé, elveszi életem szerelmét! - mondta aggodalommal teli hangon.

"Félek, hogy az az izé, elveszi életem szerelmét!" csengett ez a mondat a fülemben. Szereti? Rajtam kívül más is szereti? Mármint szerelmileg? Értem, mivel szép lány, de ő csak az enyém. És el fogom érni, hogy az enyém is legyen!

-Pfffffff...... Na ne nevettes! Lev, ezt te se gondolhatod komolyan! -mondta Kuroo nevetve -Pont beléd lenne szerelmes?
-Miért ne? -kérdezett vissza Lev.
-Én nem vagyok vele egy iskolába, mégis belém hamarabb szeretne bele! -kiáltotta Bokuto.
-Hihető Bro! Nagyon is! -folytatta Kuroo szórakozottan -Viszont nekem van segítségem! Igaz Kenma?
-M...mi?! - kérdeztem zavarodottan.
-Ne játszd a hülyét. Te nagyon jóba vagy (név) -channal. Szólhatnál pár szót a nevemben.

És ez a mondat tette be nálam a kiskaput. Fájt erről beszélni. Fájt, hogy más is szereti. Fájt, hogy más is elveheti. Fájt, hogy ő nem szeret engem viszont.

-Amúgy nem akarok beléd kötni, Kenma, de nem úgy tűnik, mint aki aggódna (név)-chanért. -mondta a Karasuno röpicsapat apukája.

-De. Aggódom. -mondtam higgadtan, ám belül tudtam a választ.

Igaza volt Daichi-nek. Nem aggódtam érte. Egy kicsit sem. Mert őt soha nem fogják megölni.

Hisz én vagyok az
impostor.....

Ezek szerint.....
Bárki aki az utamba áll,
ki tudom iktatni!

Ezek szerint.....
Akik el akarják venni tőlem
(név)-chant, azokat meg tudom
ölni!

És........

Ezt is fogom tenni.
Mert (név)-chan, az [❦̲̲̅̅E̲̲̅̅n̲̲̅̅y̲̲̅̅é̲̲̅̅m̲̲̅̅❦̲̲̅̅]❣️

Ejha! A végére, nagyon átmegy ilyen Yanderésbe. De ettől eltekintve remélem tetszik ez a rész is❤️
Ha valamilyen helyesírási hibát találtok benne, akkor GOMENE! Ígérem ha lesz időm átnézem még egyszer