Az út nagy részén, csak csendben ballagtam. Néha-néha válaszoltam egy kérdésre, de ezen kívül nem mondtam semmit. Aztán elkezdtem az eget kémlelni. Néztem a felhőket, hogy milyen különös formákat öltenek. De akaratlanul rátévedt a szemem, a szintén csendben ballagó Kenmára. Szokás szerint, játszott valamit a nintendoján. Muszáj volt mosolyognom. Az a nyugodt arca, a szép sárga szemei és a puding szerű haja, ami csillogott a napfényben.

-Valami baj van? -zökkent ki gondolat menetemből az imént említett személy.
-N....nem nincs semmi! -válaszoltam zavarodottan eközben, próbáltam elrejteni, a pipacspiros szerű arcomat.
-Úúúúúúú! Csak nem szerelmes a kis (Név)-chan? -kérdezte Lev vigyorogva.
-M....mi?! Nem nem nem! -hadonásztam tiltakozóan karjaimmal még pirosabb fejjel. 

Kenmától csak egy aranyos mosolygást kaptam válaszul, majd mentünk volna tovább, mikor egy hangos felkiáltásra lettünk mind figyelmesek.

-Hey hey hey! Csak nem a nekomások? -kérdezte szórakozottan a szürke hajú bagoly.
-Kou! -kiáltottam vidáman, majd a nyakába ugrottam.
-Neked is szia (becenév)-chan~ -mondta dalolva a becenevem.
-És Akashiiiii!!! Te is itt vagy? -kérdeztem meglepetten, hiszen csak Kou-ról volt szó, hogy itt lesz.
-Mint ahogy látod. Muszáj volt vele jönnöm, mert a végén még valami faszságot csinál. -mondta szemforgatva, majd a zselézett hajúra nézett, aki már a a csapat fiú részét köszöntötte.

***

Lassan de biztosan, oda is értünk Tetsu lakásához. Miután beértünk, rá pár percre megérkeztek a varjak is.

-Bokuto-san! -kiáltotta Shoyo, de ekkor rám emelte tekintetét.
-(Név) -chan!!!! Hát te is itt vagy? -mondta mosollyal az arcán.
-Hát ha látod, akkor szerinted? -adott helyettem választ.
-Néha olyan hülyéket tudsz kérdezni Boke.... -folytatta.
-Jól van már..... -adott egyszerű választ, majd ment is a többiekhez.

-Szervusz Sugawara! Mizujs? -kérdeztem a szürke hajút, aki alig egy másodperce tette be a lábát a házba.
-Szia (név) -chan! Csak a szokásos. Veled? -kérdezi vissza azon az angyali hangján.
-Velem is. - adtam egyszerű választ.
-Oi! Ne az ajtóban beszélgessetek! -szólt ránk kicsit megemelt hanggal a macskapitány.

***

Így is tettünk. Vagy egy 20 perce csak a röpiről beszéltünk, ami már kezdett engem untatni. Félre értés ne essék, nem a témával volt a bajom. Hanem, hogy nem engedtek szóhoz jutni. Körülbelül a negyedik "megpróbálok megszólalni" próbálkozásom után, feladtam. Hinatának és Bokutonak, be nem állt a szája....
Ja! Levet se felejtsük ki.

Míg magamban szitkozódtam, észre sem vettem, hogy valaki már egy két perce a ruhámat húzogatja. Az illető felé fordultam, hogy megnézzem, mégis ki a nyári villám az, aki megmerte zavarni a magamban folytatott káromkodás sorozatomat, amiket a három csőrikének szántam, ám az illető arcára nézve, elszállt minden dühöm. Nem más, mint Kenma volt az, aki piszkálta a pólóm, enyhe pírral az arcán.

-Elvonulhatnánk egy picit? Csak, mert látom téged is idegesít, hogy kihagynak a beszélgetésből. -súgta a fülemhez hajolva, amire egy bólintást adtam válaszul.

A hátsó kertet vettük célba, mivel az volt a legtávolabb, a hangos nappalitól. Kiérve a kertbe, leültünk a legközelebbi ülőhelyre, amik egy fából készült székek voltak. Miután leültünk, egy darabig csak hallgattuk a tücskök ciripelését, és a még szinte nyári szellő suhogását. Egy kis idő után ezt megelégeltem, majd szólásra nyitottam a számat, viszont Kenma megelőzött.

-Nincs kedved játszani? Mármint.... Van egy új játék, amit ki akarok próbálni. Csak eddig nem volt kivel. Egyedül pedig unalmas lenne. -kezdeményezte a beszélgetést.
-Persze. Játszhatunk. -válaszoltam mosolyogva. -Mi lenne az a játék?
-A neve among us. A lényege, hogy vannak crewmate-ek vagyis űrkadétok, akiknek meg kell csinálniuk küldetéseket, viszont van egy impostor akinek meg kell akadályoznia, hogy a kadétok végezzenek a küldetésekkel. Az impostor tud szabotálni, valamint ölni is. A kadétok viszont be tudják jelenteni a hullát, valamint ha tudják ki az impostor, azt a chatbe be is tudják írni, mivel az impostort ki kell szavazni. Ha ez nem sikerül, akkor az impostor nyer. -mondta lelkesen a játék lényegét, de mivel hadart, ezért csak annyit jegyeztem meg, hogy van egy impostor és egy űrkadét, meg valamilyen küldetések.

Nem véletlen nem figyeltem 100%-osan a fiú mondanivalójára, hiszen lefoglalt a gyönyörű íriszei, amik mintha világítanának a sötétben.

-Érted? -kérdezte, ezzel kizökkentve gondolataimból.
-Persze. Értem. Ez amúgy telefonos játék?
-Persze. De van PC-re is. -adott gyors választ, majd egyből sürgetni kezdett, hogy töltsem le.

Miután letöltöttem, meg is kezdtük a játékot. Abban egyeztünk meg, hogy egyikünk sem mondja el, ha esetleg ő az impostor. Míg én háromszor, addig a Kenma vagy tízezerszer volt impostor. És mindig át tudott vágni. Bő egy óra múlva bele is jöttem a játékba. Voltak vicces pillanataink, és eléggé cringe és félreérthető mondataink is. De így volt szép a vele eltőltött játék. Ahogy Kenmával egyre több időt játszottunk, úgy vált ő is felszabadultabbá. Ami azért valljuk be, nála nagy szó.

Három óra hosszú játék után elálmosodtam, majd elaludtam a fiú vállán.

***

Egy furcsa helyen ébredek. Majd mikor normálisan magamhoz térek, arra leszek figyelmes, hogy aggódó tekintetekkel vagyok körbevéve.

-Hála az égnek, hogy felkeltél. Már kezdtünk megijedni, hogy soha nem fogsz. -mondta Koushi aggódó, de egyben kicsit vidám hangnemmel.
-H....HOL AZ ANYÁMBAN VAGYUNK?! -kérdeztem kiabálva, amit a rémület váltott ki belőlem.
-Hát ott pont nem..... De szer -kezdett bele Kageyama mondandójába, de ekkor Kenma félbeszakította.
-Abban a játékban vagyunk.
-Abba a mibe? Haver, te miről beszélsz?! -kérdezte zavarodottan Tetsuro.
-(Név) emlékszel, hogy melyik játékkal játszottunk? -kérdezte.
-Persze. Az among us-sal.
-Az meg mi?! -kérdezte Bokuto.
-Hajh...... Elmondom. De csak egyszer, szóval jól figyeljetek! -mondta, majd bele is kezdett a mesélésbe.