Sziasztok skacok! O_o hulla vagyok! Remélem most már békén hagytok!! Ma vagy 2 fejezetet írtam meg és habár később fogom csak felrakni azért gondoltam rá hogy elmondom, hogy ezzel a fejezettel 01:09-kor végeztem szóóóval elég álmos vagyok xD és holnap.. vagyis ma jó korán fel kéne kelnem szóval azt hiszem megyek aludni... jó éjt démonkák!! :'D 

Itt voltam a parkban de még mindig nem tudtam mit csináljak. Megláttam a park mellett az erdőt és hirtelen ötlettől vezérelve arra vettem utam. Nem igazán figyeltem merre megyek. Gondolataimba mélyedve sétáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy kiérek a fák sűrűjéből és egy tisztáson állok. Körülnéztem és kiszúrtam pont a mező közepén egy gyönyörű nagy fát. Odamentem hozzá és azonnal csak egy dolog jutott eszembe. 

- Milyen jól fel lehetne mászni rá. - amint ezt kimondtam el is kezdtem felmászni rá. Ráültem egy jó vastag ágra és kényelembe helyeztem magam. Csak most tűnt fel de... mindig volt erdő a suli mellett? Csak mert nekem ez eddig egyáltalán nem tűnt fel. Pedig egy ekkora erdő bárkinek szemet szúrna! Hmm most hogy mondom nem is látom a sulit. Jó messze elkóboroltam! De nem érdekel.
Lehet tényleg az lenne a legjobb ha eltűnnék. Akkor nem kéne részt vennem a Beavatáson. Nem érezném minden alkalommal ezt a fájdalmat amikor ránézek Dave-re. Nem kéne visszamennem Kate-hez aki most biztos retteg tőlem.. ügyes vagy Lia! Az egyetlen barátodat is elijesztetted! Haaaa itt akarok maradni örökre. Hátradőltem és lehunytam a szemem.

- Itt akarsz maradni örökre? - hallottam meg egy vékonyka hangot. Kinyitottam a szemem és körbenéztem, amikor valamin megállt a tekintetem. Majd mintha ott sem lenne visszadőltem a fatörzsre. 

- Ez fura. Ha megszólítok valakit az legtöbbször elszalad. Te nem félsz tőlem? - kérdezte ugyanaz a vékonyka hang. Kinyitottam a szemem de nem mozdultam.

- Miért kéne félnem egy fatündértől?

- Honnan tudod mi vagyok? - röppent elém a pici teremtmény.

- Mert láttam ahogy leselkedtél utánam az egyik ág mögül. - mondtam majd lehunytam a szemem. A fatündérek mókás lények és ha valaki nem tetszik nekik akkor megviccelik. Gondolom ezért rohant el mindenki.
Nem mindenki ismeri a fatündéreket ezért persze ha futva menekülnek el amikor meghallanak egy vékonyka hangot a fülük mellett és nincs ott senki. Meg a tündérek elég apró teremtmények. És ez alól a fatündérek sem kivételek. Őszintén nem tudom miért ismerem ilyen jól a misztikus lényeket. Tényleg.. hol tanulhattam meg ezeket.. kezdtem el gondolkodni rajta. Hirtelen hatalmas fájdalom hasított a fejembe. Éreztem, hogy kezdem elveszíteni az eszméletemet.. az utolsó dolog amit hallottam egy vékonyka kis sikoly aztán a táj elkezdett forogni és végül elsötétedni.

                                                                      ~~<>~~

Eközben máshol egy elf lány próbálta kimagyarázni barátja tettét.

- Ne haragudj rá kérlek! Biztos nehéz napja lehetett! - könyörgött neki a lány.

- Tudom, hogy hasba találtam egy labdával de azért nem kellett volna ennyire felkapnia a vizet! - mondta még mindig remegve a focista fiú. Félt. De hát ki ne félne a helyében? Alig egy órája nézett farkasszemet az egyik legerősebb és legfélelmetesebb teremtménnyel az egész misztikus világban. Egy démonnal! - Láttam a szemében hogy képes lenne megölni csak annyival, hogy behajlítja a kisujját!!! - nézett az elf lány szemébe. - Te pedig hogy tudod őt védeni?! Hiszen ő egy démon!! Egy szörnye.. - de nem tudta befejezni mert a lány felpofozta. 

- Hogy mersz ilyet mondani.. - mondta elhaló hangon - hiszen ha úgy nézzük mi mind szörnyek vagyunk!! - ezzel felállt és magára hagyta a megszeppent fiút. Ám nem jutott messzire mert egy izzadt focista megragadta a vállát és visszarántotta. A lány kérdőn nézett rá.

- Merre ment?! -  kérdezte tőle a srác. A lány végignézett rajta kétkedő szemekkel.

- Miért mondjam el neked? Honnét tudjam, hogy nem akarod őt bántani?! 

- Csak mond el merre ment!.. Kérlek.. - nézett kétségbeesetten a lányra.

- Hajj... a park irányába ment.. - a focista már indult volna de most őt rántották vissza. - Figyelj, szerintem most inkább hagynod kéne őt.. - de a fiú kirántotta a kezét és elindult a park irányába.