Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Utazás és a találkozás

Két hét múlva:

Előző két hetünk sűrű volt, pedig nyár van már. A lábam már nem fáj szerencsére és újra edzhetek majd.

Ma indulunk a Balatonra vonattal. Fiúkkal megbeszéltük, hogy a házban találkozunk, mivel ők már tegnap lementek és ma már kora reggeltől edzésük lesz. Megkaptuk a címet is, és úgy beszéltük meg, hogy 8 órás vonattal megyünk, de úgy döntöttünk, hogy korábbival mennénk, így meglepjük őket. 6:30-kor találkozunk Kelenföldön Lauval, és már 5:45 van. Egyszerű ujjatlant és egy sortot vettem fel, illetve kiengedve hagytam a hajam, és felraktam a fejemre a napszemüveget. Még körül néztem a szobámban, hogy mit hagyok itt, majd leindult a nappalihoz a cuccaimmal. Egy nagy bőrönd, egy edző táska és egy tornazsákkal megyek le. Kicsit lehet, hogy soknak tűnik, de 2 hétre megyünk, így mindenre felkészültem. Beszálltunk az autóba és elindultunk a vasútállomásra. Negyed hét előtt egy kicsivel már ott is voltunk. Meg kerestük anyuval a vágányt és vártunk. Pár perccel később Lauráék is megérkeztek. Együtt vártunk a vonatra, ami 10 perccel később meg is érkezett. Elköszöntünk a szüleinktől majd felszálltunk. Kicsit megszenvedtünk, mert Lau is jó sok cuccot hozott, mint ahogy én is. Leültünk és beszélgetni kezdtünk:

- Izgulsz már? – kérdeztem.

- Nagyon, gondolom te is – bólintottam – Amúgy kik lesznek még ott?

- Szerintem csak a Magyar válogatott, vagyis úgy tudom. Ki tudja, lehet lesznek mások is.

- Igaz, reméljük. Talán most ránk talál a szerelem – ezen elkezdtünk nevetni, mert mindkettőnknek a szerelmi élete katasztrófa.

- Jó lenne, eddig nem volt nagyon szerencsénk – végig beszélgettük az utat, nagyjából 2 óra alatt leértünk Zamárdiba. Miután leszálltunk a vonatról, telefonba beütöttük a címet és google térképen megnéztük. Szerencsére az állomástól 10 perc sétára van.

Elkezdtünk sétálni, közben egy sport központ mellett is elhaladtunk, ahol a fiúknak most van edzése. Onnan körülbelül még 150 métert sétáltunk, mikor megérkeztünk a ház elé. A szánk tátva maradt, mivel egy hatalmas apartman előtt voltunk, aminek a kertje óriási, röplabda pályája is van, és közvetlen a Balaton parton áll. Bementünk a recepcióra és nem találtunk senkit. Bőröndjeinket ott hagytuk és tovább mentünk a folyosón és elértünk az étkezőhöz, ahol hangokat hallottunk. A konyhából jöttek, így oda sétáltunk. Ott állt a busz sofőr, akit már ismerünk.

- Szia – köszöntünk rá.

- Sziasztok, hamar érkeztetek.

- Igen, korábbi vonattal jöttünk – magyarázkodtam.

- Akkor érthető már. Megmutatom a szobáitokat.

- Rendben, köszi. Amúgy miért nincs recepciós? – kérdezte Lau.

- Mivel a fiúk az egészet kibérelték és nincs sok személyzet, csak takarító és holnaptól szakács lesz, illetve én és a családom vagyunk még itt –mondta

- Az jó, akkor ma a fiúk mit esznek edzés után? – kérdeztem.

- Jó kérdés ez – elnevettük magunkat.

- Mi lenne, ha főznénk valamit? – kérdeztem Lautól.

- Jó ötlet, kipakolunk és utána elmehetnénk vásárolni hozzávalókat – közben oda értünk a szobához. benyitottunk és egy hatalmas szoba volt, ahol külön fürdő és 2 db franciaágy van, valamint egy tv kanapéval.

- Ez el képesztő – tátottuk el a szánkat.

- Érezzétek magatokat otthon, ha végeztetek, szóljatok és elmegyünk vásárolni – mondta.

- Rendben, köszi – kiment és gyorsan kipakoltunk, majd lementünk és elindultunk a boltba a kisbusszal. Bent vettünk spagettihez, palacsintához hozzávalókat, valamint csomó innivalót és magunknak nasit. Hamar megjártuk, felmentünk a szobánkba és a nadrágot lecseréltük egy másik sortra, illet sport melltartót vettünk fel, a pólót pedig kézben levittük és az egyik székre leraktuk. A konyhában és elpakoltunk, majd neki láttunk ketten a főzéshez, mert már 10:45 volt, és a fiúk dél körül haza érnek. Lau főzte a tésztát én meg a palacsintát sütöttem. Egész hamar készen lettünk, 11:40-re már az asztalon megvolt terítve és mindenétel kirakva, így eldöntöttük. hogy kifekszünk napozni, és zenét hallgatni.

20 perce lehettünk kint, mikor hangokat hallottunk, így felálltunk és bementünk. Az U17-es Fradi válogatottal álltunk szemben, minden fiú végig mért minket, mivel nem volt túl sok ruha rajtunk. Lauval összenéztünk és elnevettük magunkat. Végül a csapatkapitány törte meg a csendet:

- Ti ki a franc vagytok? – minden fiú még mindig bámult, mielőtt megszólalhattunk volna egy másik srác megtette.

- Na, mi van ribik, nem megy a beszéd? – felhúzta a szemöldökét és elkezdtek a fiúk nevetni.

- Hát nem vagyunk azok seggfej – mondtam.

- Van hangja is a kiscsajnak – folytatta tovább.

- Képzeld, még nevünk is van – mondta Lau.

- Hogy kerültök ide? Ezt még nem mondtátok el – erősködött tovább a csapatkapitány.

- Nyaralni vagyunk itt – mondtam, erre csak elkezdtek megint nevetni.

- Jó vicc volt Drágaság, de most komolyan – mondta a seggfej srác.

- Akkor ne hidd el eszetlen – vágtam vissza.

- Húzzatok már innen, miért kell követni minket ennyire? Mi van nem találtatok srácokat és megkerestetek minket? – mondta tovább a csapatkapitány, közben megláttam Áront és Bencét, akik valószínűleg felismertek minket, így ők szólaltak meg.

- Nem ismeritek  fel őket? – kérdezte Áron.

- Srácok, naa valami? – ezek szerint Bence is felismert.  Nem sok kellett, hogy neki menjünk a két srácnak. Hogy beszélhetnek így velünk? Nem is értem. Pont jókor toppant be a válogatott.

- Hugik – kiáltott fel Böde, majd megölelt, közben Laut meg Varga – Hát ti? Mikor jöttetek?

- Fél kilenc után nem sokkal – mondta Lau, a fiúk ledöbbentek, kivéve Bence és Áron.

- Még be sem mutattam a csapatot – mondta Böde

- Srácok, ő itt a húgom Lau – mondta Varga és közben még mindig ölelte.

- Ő meg az én hugicám Szasza – mutatott rám – Lányok ők pedig a Magyar válogatott, illetve az U17 Fradi válogatott.

- Tudjuk, már pár perce találkoztunk velük és kiakartak minket rakni – erre felnevettünk Lauval, illetve Áron és Bence is. Közben oda jöttek hozzánk és megöleltek minket, a többiek meg furán néztek ránk. Utána mindenki bemutatkozott, nagyon jó fejnek tűnnek – Amúgy van kaja.

- Ti csináltátok? – kérdezte Dzsudzsi.

- Igen, jó étvágyat hozzá – mondtam, majd a fiúk neki láttak, mi addig vissza mentünk az udvarra és napoztunk tovább.

Sziasztok!❤

Itt egy újabb rész remélem tetszett.😊 

Látta valaki a U17-es Magyar- Francia meccset?❤💚󾓧 #HUN 

Szaszaa16

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro