10 év múlva:

Áronnal együtt vagyunk és épp Lau és Bence esküvőjére készülünk.

- Kicsim, siess! Mi vagyunk a tanúk - sürgetett a barátom.

- Rendben, kész vagyok. Mehetünk is.

- Okés - lementünk az autóhoz és elindultunk a helyszínhez. Fél óra út után oda értünk a mezőhöz. Igen, egy mezőn lesz az esküvő. Barátnőm imádja a lovakat, így lóháton vonul az oltárhoz, ahogy én is, mint a tanúja. Bence és Áron a papnál várnak majd minket. Miután kiszálltunk elindultam az arához.

- Szia Lau! Hogy vagy?

- Jól, csak izgulok - mondta, miközben megölelt.

- Nem lesz baj.

- Remélem. Tetszeni fogok neki? - pörgött körbe a ruhában.

- Igen, tökéletes vagy. Lassan itt az idő.

- Hol vannak a lovak? - érdeklődött.

- Kint várnak minket.

- Rendben. Akkor kezdődjön - mondta, majd kimentünk a lovakhoz. Felszálltunk, majd elindult a zene. Először én lovagoltam be, majd a barátnőm. Bence alig bírta ki, hogy ne sírjon. Gyönyörűek együtt, igazi álom pár. A ceremónia után következett az első tánc. Miután lement a szám, oda ment a Dj-hez és elvett egy mikrofont.

- Most jöjjön a csokor eldobás - jelentette ki a menyasszony - 3,2,1 hajrá!

- Enyém lesz - kiabálta be valaki. Eldobta, majd elkaptam. Ki más lehetett volna. Körbe néztem, és kerestem a páromat, de nem találtam. Vissza fordultam előre, és ott állt.

- Szasza! Emlékszel mikor találkoztunk az edzésen, mikor véletlenül leserítettelek? Akkor tudtam már, hogy szeretlek. Tudom, voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de mindig megoldottuk - letérdelt, majd folytatta - Te vagy életem szerelme. Veled képzelem el az elkövetkező 70 évet. Megtiszteltnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

- Igen - mondtam, majd felhúzta a gyűrűt az ujjamra és megcsókolt.

- Szeretlek!

- Én is téged! Viszont mondanom kell valamit - aggódva nézett rám.

- Mit Kicsim?

- Terhes vagyok.

- Tényleg? Hány hetes? - bombázott a kérdésekkel, miközben megölelt.

- 8 hetes a baba - megpörgetett a levegőben.

- Emberek - szólt a tömegnek - Apuka leszek hamarosan!

- Gratulálunk mindkettőhöz - jött oda az ifjú pár.

- Köszönjük - mondtam, miközben átölelte a derekamat a vőlegényem.

Ez a mi történetünk. Nem is tudom mi történt volna, ha nem megyünk el arra a meccsre a barátnőmmel. Akkor nem ismerjük meg a csapatot, és később a fiúkat. Erre inkább nem is gondolok, hanem arra, hogy egy boldog anyuka leszek 7 hónap múlva, aki mellett ott van a vőlegénye.

Ez volt a mi történetünk.

Sziasztok!😊

Eljött az idő, befejeztem az első könyvemet.❤Remélem tetszett nektek. Másik két könyvemet folytatom tovább, és készül a negyedik is. Nem tudom mikor publikálom. Először a másik kettőt fogom nagy valószínűséggel befejezni.💙

Szaszaa16